Advent első vasárnapja

Iz 63,16b-17.19b; 64,2b-7 - Mégis te vagy a mi atyánk! Mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izrael nem ismer minket; te vagy, Uram, a mi atyánk, Megváltónk a te neved öröktől fogva. Miért hagyod, Uram, hogy letévedjünk útjaidról? Miért keményíted meg szívünket, hogy ne féljünk téged? Fordulj vissza szolgáid miatt, örökséged törzsei miatt! Olyanok lettünk, mint akiken nem te uralkodtál öröktől fogva, akiket nem a te nevedről neveztek el. Bárcsak szétszakítanád az egeket, és leszállnál! Színed előtt a hegyek megrendülnének!

Amikor félelmetes dolgokat cselekszel, melyeket nem vártunk! Ha leszállnál, színed előtt a hegyek megrendülnének! Ősidők óta senki sem hallotta, fülével fel nem fogta, szem nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki a benne bízókért cselekszik. Elébe sietsz az örvendezőnek, s annak, aki igazságot cselekszik, és azoknak, akik útjaidon megemlékeznek rólad. Íme, te megharagudtál, mert vétkeket követtünk el, ezek közt vagyunk régóta; bárcsak megszabadulnánk! Olyanok lettünk mindnyájan, mint a tisztátalan, és mint a szennyes ruha, olyan minden igazságunk. Elhervadtunk mindnyájan, mint a falevél, és bűneink, mint a szél, elsodornak minket. Nincs, aki szólítaná nevedet, aki felkelne, hogy beléd kapaszkodjék; mert elrejtetted előlünk arcodat, és bűneink hatalmába adtál minket. De mégis, Uram, atyánk vagy te! Mi vagyunk az agyag, és te a formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian.

Zs 79 - A karvezetőnek. „A törvény lilioma” szerint. Ászáf zsoltára. Figyelj ránk, Izrael pásztora, aki Józsefet nyájként vezérled! Aki a kerubok felett trónolsz, ragyogj fel Efraim, Benjamin és Manassze előtt! Ébreszd fel hatalmadat és jöjj, szabadíts meg minket! Isten, állíts helyre minket, ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk! Uram, seregek Istene, meddig haragszol még néped könyörgése ellenére? Könnyek kenyerével etetsz minket és bőséggel adod nekünk italul a könnyet. Civódás tárgyává tettél szomszédaink előtt, s ellenségeink gúnyolnak minket. Seregek Istene, állíts helyre minket, ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk! Egyiptomból hoztad ki e szőlőtőt, nemzeteket űztél el és elültetted őt. Utat egyengettél előtte, elültetted gyökereit, s betöltötte a földet. Árnyéka elborította a hegyeket, vesszői az Isten cédrusfáit. Kiterjesztette indáit a tengerig, hajtásait a folyamig. Miért rontottad le kerítését, hogy szaggassák mind, akik elmennek mellette? Pusztítja az erdei vadkan és lelegeli a mezei vad. Seregek Istene, fordulj vissza hozzánk! Tekints le az égből, hogy meglásd és meglátogasd e szőlőt! Oltalmazd, amit jobbod ültetett, s az emberfiát, akit magadnak naggyá neveltél. Tűzzel égették feldúlták, vesszenek el arcod feddésétől! Legyen kezed jobbodnak férfián, az emberfián, akit magadnak naggyá neveltél. Nem távozunk el tőled, te éltetsz minket és mi segítségül hívjuk nevedet. Uram, seregek Istene, állíts helyre minket, ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk.

1Kor 1,3-9 - Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Szüntelenül hálát adok Istenemnek értetek Isten kegyelméért, amely megadatott nektek Krisztus Jézusban, hogy mindenben gazdagok lettetek őbenne, minden igében és minden ismeretben. Mert Krisztus tanúbizonysága megerősödött bennetek, úgyhogy semmiféle kegyelmi adománynak sem vagytok híjával, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, aki meg is erősít majd titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. Hűséges az Isten, aki által meghívást nyertetek Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe.

Mk 13,33-37 - Vigyázzatok tehát, legyetek éberek és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő! Mint az ember, aki idegenbe készült: mikor elhagyta házát, hatalmat adott szolgáinak, mindenkinek a maga dolgában, az ajtónállónak pedig megparancsolta, hogy ébren legyen. Legyetek tehát éberek; nem tudjátok ugyanis, mikor jön el a ház ura, este-e vagy éjfélkor, kakasszókor vagy reggel; hogy amikor váratlanul eljön, alva ne találjon benneteket. S amit nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Legyetek éberek!”

Advent első vasárnapja, december első vasárnapja, ez a mai. És kezdete az új egyházi évnek. Elindulás egy új úton. Miért, mitől válhat újjá? - Ha megújulásunkra válhat! Miben kell megújulnom?

Megrázó vallomás Izajás ma elhangzó szavai az olvasmányban. Megpróbálom magaméként átelmélkedni. Ugyanakkor, az evangélium utolsó szavai, melyeket Jézustól hallunk: „Legyetek éberek!” - Reményről szól: „Reméljetek”! Azt a reményt akarja adni számomra, ami elhangzik Izajás elmélkedésének a végén is: „De mégis, Uram, atyánk vagy te!” Kiben bízhatnánk, kihez futhatnánk, kitől remélhetnénk megbocsátást, irgalmat, feloldozást, ha nem tőled! Igen, mindig az erősebb, a nagyobb, a teljességben előttem járótól várhatunk bűneinkre bocsánatot.

Minden megújulás, minden ünnepre készület elszámolással, megvallással, bűnbánattal, vagyis olyan történéssel kezdődik, amitől várhatok olyan szabadságot, békességet, ami képessé tesz, tehet rá, hogy ünnepelni képessé lehessek: el kell számolnom mindazzal, és el kell távolodnom mindattól, ami terhem, ami olyan igám, amitől nem tudok felegyenesedni, hogy ünnepelhessek. Ünnepelni, csak szabad ember képes! Az, akinek az ünnepét nem terheli meg fájdalom, keserűség, elégedetlenkedés, bármilyen kötöttség, függőség, mely számára aggódást, keserűséget, fájdalmat megkötözöttséget okoz.

De mit akarok, minek az ünneplésére készülök valójában? Van számomra olyan ünnep, a közeljövőben, amiért készületre bírom magam? Nos, ez már a tudatos ember készületéhez tartozó kérdés! Egyáltalán akarok, szükségem van az ünnepre? Meg tudom engedni magamnak, hogy ünnepelhessek? Mert az ünnep a készületből születik meg, állítom!

Mai világunk, a társadalmi környezetünk izgatottan és talán ingerülten is arra próbál ösztönözni bennünket, hogy itt az alkalom arra, az az ok, hogy vásároljunk, költekezzünk. Mert a vásárlás, az ajándékozás eltölthet bennünket egy olyan hamis érzéssel, hogy ha ajándékozom, akkor azzal elégtételt teszek azért, amit egész évben nem voltam képes megtenni: a szeretet hiányt most pótolhatom, adósságomat leróhatom. Egy alkalom, egy esemény alkalmával megtehetek mindent azért, akinek adósa vagyok. Megfizetek most mindenért! És ezzel jó pontot szerezhetek Istennél, aki azt mondja, hogy éhes voltam és nem adtál nekem enni, szomjas voltam, és nem adtál nekem inni. Csak nehogy mélyebbre kelljen mennem, és valóban, számot kelljen vetnem azzal, amit rosszul tettem, amit nem tettem, amit elhibáztam. Most bebizonyíthatom magamnak, hogy én jó vagyok.

Pedig, valójában, ha nem megyek lelkem mélyére, nem tudok irgalmatlanul őszintének lenni magammal, azt, amire szükséges volna, akkor az ünnepem is felületessé lesz. Az ünnep elmúltával, fel fogok sóhajtani, és azt fogom csak tudni mondani, hogy, de jó, hogy elmúlt! Ha csak ezt fogom tudni mondani, akkor az azt fogja igazolni, hogy nem készültem el valójában az ünnepre. Sikerült túlélni az ünnepet, de nem megélni. Nem vagyok szabad az ünnepre! Mert akit ünnepelni akartam, Ő nem tudott engem felszabadítani rá, hogy ünneplésre kész legyek.

Istent ünnepelni csak úgy lehetek képes, ha tőle kérem a kiengesztelődést. Ha elé teszem le minden terhemet – minden terhemet (!) – melytől szabadulnom kell ahhoz, hogy ünnepelni kész lehessek! Ma, itt az alkalom, az ideje annak, hogy elinduljak az ünnep felé! Tegyek rendet, bennem, önmagamban, ott legbelül, hogy kész lehessek az ünnepre! Vele kell készülnöm, akivel ünnepelni akarok! Szüless meg bennem Istenem, ezen a Karácsonyon, most! Segíts engem, hogy képessé lehessek Veled ünnepelni! A csodára nem várni kell, a csoda megtapasztalására, megélésére készülnöm kell! Szűz Máriát is készületben érte az angyal. Ne gondoljuk azt, hogy Mária nem készült a csodára. A csoda attól az, hogy nem úgy teljesedik be, ahogy és amire számíthatunk. Mert nem tudjuk, mire vagyunk képesek, és nem tudjuk, mire tart bennünket alkalmasnak Isten! Készületemben legyél velem Istenem, kérlek! Ámen