Az igazak azok, akik megértik Isten Igazságát

Bölcs 2,23 - 3,9 - Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlóságára és képére alkotta, a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak. Az igazak lelkei azonban Isten kezében vannak, s a halál kínja nem éri őket. Úgy látszott a balgák szemében, hogy meghaltak, távozásukat balsorsnak vélték, és végső romlásnak, hogy elmentek tőlünk, ők azonban békességben vannak, ha kínt szenvedtek is az emberek szemében, reményük halhatatlansággal teljes, kevés fenyítés után nagy javakban van részük, mert Isten próbára tette, és magához méltóknak találta őket. Megvizsgálta őket, mint az aranyat a kohóban, és elfogadta őket egészen elégő áldozatul. Látogatásuk idején pedig az igazak felragyognak, olyanok lesznek, mint a szikra, amely a nádasban tovaterjed, ítélkeznek nemzeteken, és uralkodnak népeken, s az Úr lesz a királyuk örökké. A benne bízók megértik az igazságot, s a hívek kitartanak mellette szeretetben, mert választottjai kegyben és békességben részesülnek.

Zs 33 - Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt. Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek. Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából. Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik! Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik! Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot! Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd! Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja. De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön. Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat. De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.

Lk 17,7-10 - Ki mondja közületek szolgájának, mikor az szántás vagy legeltetés után hazatér a mezőről: „Gyere gyorsan, ülj az asztalhoz?” Nem azt mondja-e neki inkább: „Készíts vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, azután ehetsz és ihatsz majd magad is”? Csak nem köszöni meg a szolgának, hogy megtette mindazt, amit parancsolt? Így ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: „Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!”

Az igazak azok, akik megértik Isten Igazságát. Az igazak lelkét Isten tartja kezében, Ő gondoskodik róluk. Isten pedig, igazságát az Emberrel az Igében közli. Közlő pedig Krisztus és Isten Szentlelke. Vagyis, nekem Krisztussal és a Szentlélekkel kell közösségben lennem, ha az Atyához akarok eljutni, illetve, ha az Atya Igazságában akarok megigazulttá lenni.

Azt mondja Szent II. János Pál pápa: Isten „oltotta az ember szívébe az Igéje utáni „éhséget” (vö. ám 8,11), azt az éhséget, amely csak akkor szűnik meg, amikor az ember teljes közösségre lép Ővele. A szentáldozás azért adatott nekünk, hogy „jóllakhassunk” Istennel itt a földön, beteljesedést várva az égben.” [MND 19]. Tehát, az Eucharisztikus közösség a Szentlélekkel, Krisztusban, egy olyan belső vágyakozás – éhség – kifejeződése az embernek, mely valójában, az örökkévaló Istennel, az Atyával való közösségről szól! Vágyakozza az igaz ember a teljességet, a megbonthatatlan egységet, közösséget az Istennel!

Felfedezni önmagamban ezt a titkot, eleve egy öröm forrása. Ugyanakkor, ha erre ráismerek, akkor önmagamat már egészen új perspektívában tudom szemlélni. Ettől kezdve más lesz a viszonyom a világhoz, és minden világi dologhoz is. Igen, Isten szeretete működni próbál bennem, és engemet, Vele akar működésbe, közösségbe hozni.

Elmondhatjuk, hogy Isten olyan mechanizmust működtet, olyan rendszert automatizált, amit ember képtelen létre hozni. Azonban képes rá, a világ hatalmával közösségben, hogy Isten tervének megvalósulását akadályozza. De a vicces ebben az, ha merünk humorral tekinteni önmagunkra, hogy a vesztesei a dolognak mi magunk leszünk! Bár, az el kellene, hogy szomorítson bennünket, hogy akkor, amikor én megakadályozom Isten tervének megvalósulását, akkor másokat is meggátolok abban, hogy Isten tervének szolgálóivá lehessenek!

Bizony, haszontalan szolgák vagyunk csupán, akik, ha nem szolgálunk Istennek, akkor nem teljesítjük kötelességünket! Csak meg ne botránkozzunk ezen! Mert ebben a dologban a kötelesség arra értendő, aki Isten szeretetében elkötelezett, elköteleződött! Azaz: a szeretet kötelessége magamra nézve nem kényszer, hanem a teljességem utáni vágyam cselekvéssé válása. Ilyen formán, a kötelesség szó értelme, a szeretet nyelvén egészen más értelmű, mint a világi beszédben. Értenem, élnem az Atyát, az Igében kifejezésre jutó Igazságát, segíts engem Krisztus, a Szentlélek kegyelmei által! Ámen

„Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, és éhséget bocsátok a földre, éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr igéjének hallására.” [Ám 8,11]