Mi lakik bennem ma reggel?

Bölcs 1,1-7 - Szeressétek az igazságot, ti föld bírái! Gondoljatok az Úrra jólélekkel, keressétek őt szívetek egyszerűségében, mert azok találnak rá, akik nem kísértik, s azoknak nyilvánítja ki magát, akik bíznak benne! Az aljas gondolatok ugyanis eltávolítanak Istentől, s a próbára tett hatalom megfeddi a balgákat. Mert nem tér a bölcsesség gonosz szándékú lélekbe, és nem lakik bűnnek adózó testben. Hisz a fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól, távol tartja magát az esztelen gondolatoktól, és visszariad, ha igaztalanság közelít. A bölcsesség emberbarát lélek ugyan, de nem hagyja büntetlenül a káromló ajkának vétkét, mert Isten az ember veséit kutatja, a szívét jól megvizsgálja, és nyelvét meghallgatja. Az Úr lelke ugyanis betölti a földkerekséget, s aki egybefogja a mindenséget, az tud is minden szóról!

Zs 138 - A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem, tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat, szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat. Még nyelvemen sincs a szó,és te már érted egészen, Uram. Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet. Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem! Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől? Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy. Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék, ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem. Mondhatnám: „Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény”, de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség. Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem. Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved! Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam. Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük. Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk! Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék. Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket, akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened. Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet? Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek. Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat, lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.

Lk 17,1-6 - Azután így szólt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat. Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra! Ha vét ellened testvéred, figyelmeztesd; és ha megbánja, bocsáss meg neki! Még ha napjában hétszer vét is ellened, és napjában hétszer tér vissza hozzád, és azt mondja: „Bánom!” - bocsáss meg neki.” Az apostolok ekkor azt mondták az Úrnak: „Növeld bennünk a hitet!” Az Úr ezt felelte: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint egy mustármag, és ennek az eperfának azt mondjátok: „Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben!”, engedelmeskedni fog nektek.

Mi lakik bennem ma reggel? Szeretet? Bánat? Harag? Gyűlölet? Kétségbeesés? Öröm? Düh? Vagy, mindezek keveregnek és tromfolják egymást? Ezek indulatok, érzelmek, melyek enyémek, és meghatározzák viszonyomat a környezetemhez. Ugyanakkor, a környezetemhez való viszonyom formálja, ébreszti bennem az éppen mostani hangulatomat. Eltagadni hiba volna, azonban ezekkel az érzelmekkel kell valamit kezdeni. Képes vagyok rá? Képes vagyok meghatározni, hogy melyik milyen gyökerekből táplálkozik?

Illetve, hol van az érzelmeknek a helye akkor, amikor bele állok Isten mai napjába, melyet megengedi, hogy magaméként megéljek, részem lehessen benne, illetve részévé lehetek annak, amit ma szán ennek a napnak. Istenem, Te hogy állsz az érzelmekkel? Szükséged van az én érzelmeimre? Ezekből fakadnak azok a motivációim, amivel eszközöddé válhatok, vagy akadályozhatlak terved megvalósításában?

Kimondottan megnyugtatón, és engem, a bölcsességre elvezetők, ezek a gondoltok, melyekkel kezdődik a mai olvasmány: „Szeressétek az igazságot, …! Gondoljatok az Úrra jó lélekkel, keressétek őt szívetek egyszerűségében, mert azok találnak rá, akik nem kísértik, s azoknak nyilvánítja ki magát, akik bíznak benne!” Aztán, szó esik a fegyelem szent lelkéről is, aki nem bír meglenni a hamissággal, az esztelen gondolatokkal, és menekül az igazságtalanságtól.

Nekem sokat jelent az, hogy fegyelemre tanít Jézus! Ezt jó hallani, meghallani, és megérteni, tudomásul venni, hogy Isten bölcsessége emberbarát! Ugyanakkor a meggondolatlan szavak, az értelmetlen szavak, a rosszindulatú és káromló szavak nem a bölcsességre vallanak!

Ezen a küszöbön átlépve, juthatok el Jézushoz. Jézus tanulószobájába, mai tanítására, melyet szeretettel nyújt át. Azt mondja ma, számomra, hogy a megbotránkozás, és a megbántás rokonai egymásnak. Vigyáznom kell, meg ne botránkozzak, meg ne bántódjak olyan mélyen, amit nem vagyok képes megbocsátani! De megbocsátható-e az, ha a bántást, a megbotránkoztatást tudomásul sem hajlandó venni a másik? Jézus tanításában egyértelmű – és erre csak most vezet rá a Lélek, hogy felfigyeljek rá – a megbocsátásnak a megbánáshoz kell társulnia. Vagyis, ha nincs megbánás, nincs dolgom megbocsátással. De a megbántás akkor is fenn áll. Mit tehetek vele? Bennem kell legyen akkora hitnek, hogy el tudjam engedni a megbántást. El kell távolodnom tőle! De attól a személytől is, aki megbántott? Nem Lukácsnál, de Máténál ez áll, úgy vélem, hogy erre az esetre: „Ha az egyházra sem akar hallgatni, legyen számodra olyan, mint a pogány és a vámszedő.” [Mt 18,17] Elkerülendő ő a számomra! Nincs, ne legyen vele dolgom! Vagyis: ne engedjek vele kapcsolatosan magam számára olyan érzelmeket kibontakozni, melyek megakadályoznak abban, hogy Istennel legyek közösségben, illetve, hogy Isten szolgálatára lehessek! Ez, tudatosság nélkül, fegyelmezettség nélkül, vagyis önfegyelem nélkül nem megy. Amihez társulni képes lehet – Isten kegyelméből – a hit ajándéka! Ebben az esetben életemet, és kapcsolataimat Istenre kell bíznom! Hogy a bölcsesség Szent Lelke legyen úrrá rajtam, és tetteimen!

Neked ajánlom magam Istenem! Neked akarom szentelni magam Istenem! Kérlek segíts, hogy semmi emberi kapcsolat ne tudjon úgy rám telepedni, hogy az meggátoljon engem abban, hogy eszközöd lehessek! Ámen