Elfogadom

Iz 45,1.4-6 - Így szól az Úr felkentjéről, Círuszról: „Megfogtam jobbját, hogy nemzeteket hódoltassak meg előtte, és királyok derekán oldom meg az övet, hogy ajtókat nyissak meg előtte, és kapuk ne maradjanak zárva. Szolgámért, Jákobért, és Izraelért, választottamért szólítottalak neveden, nevet adok neked, noha nem ismertél. Én vagyok az Úr, és nincs más, rajtam kívül nincs Isten! Felövezlek téged, noha nem ismertél, hogy megtudják napkelettől napnyugatig: senki sincs rajtam kívül, én vagyok az Úr, és nincs más!

Zs 95 - Énekeljetek az Úrnak új éneket, énekeljetek az Úrnak minden földek! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek napról-napra szabadítását! Hirdessétek dicsőségét a nemzetek között, csodatetteit minden népnek! Mert nagy az Úr, méltó a dicséretre, minden istennél félelmetesebb. Mert a nemzetek istenei mind csak hamis istenek, az Úr azonban egeket alkotott. Színe előtt fenség van és szépség, szentélyében ékesség és hatalom. Ünnepeljétek az Urat, népek családjai, ünnepeljétek az Úr dicsőségét és hatalmát. Adjátok meg az Úr nevének a dicsőséget, hozzatok áldozati ajándékokat és jöjjetek udvaraiba. Boruljatok le szent pompával az Úr előtt, rettegjen előtte az egész föld! Hirdessétek a nemzetek közt: „Király az Úr!” Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék, s igazságosan ítéli a népeket. Örvendjenek az egek, ujjongjon a föld, zúgjon a tenger s ami betölti azt; Vigadjanak a mezők és minden, ami rajtuk van! Ujjongjon akkor az erdő minden fája az Úr előtt, mert eljön, eljön hogy megítélje a földet. Igazságban ítéli meg a föld kerekségét, s a népeket hűsége szerint.

1Tessz 1,1-5b - Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikiek egyházának, amely az Atyaistenben és az Úr Jézus Krisztusban él. Kegyelem nektek és békesség! Hálát adunk Istennek mindnyájatokért mindenkor, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban. Szüntelenül gondolunk Istenünk és Atyánk előtt a mi Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek gyümölcseire, fáradozó szeretetetekre és türelmes reménységetekre. Tudjuk, Istentől szeretett testvéreim, hogy választottak vagytok. Mi ugyanis az evangéliumot nem csak szóval hirdettük nálatok, hanem erővel és Szentlélekkel is, és egész teljességgel. Hiszen tudjátok, milyenek voltunk köztetek, a ti érdeketekben.

Mt 22,15-21 - Ekkor a farizeusok elmentek és kitervelték, hogy hogyan csalják őt tőrbe szóval. Odaküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal és azt mondták neki: „Mester! Tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazságban tanítod, nem törődsz senkivel, mert nem nézed az emberek személyét. Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” Jézus azonban felismerte gonoszságukat és így szólt: „Miért kísértetek engem, ti képmutatók! Mutassátok meg nekem az adópénzt!” Azok odahoztak neki egy dénárt. Ekkor megkérdezte tőlük: „Kié ez a kép és a felirat?” Azt felelték neki: „A császáré.” Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.”

Elfogadom! Az Úr választotta vagyok! Lehetek! Mit, megengedek!

Ha megérzem, és megtapasztalom, hogy Izajás szavai átsütnek bőrömön, véremen, és égetnek, akkor válaszolnom kell rá. Rajtam van pecsétje, lefoglalt! Persze, vissza is utasíthatom, vagy tudomást sem kell vennem róla. Nem akarom! Akaratommal mondom rá, szabadságommal tudatosítom, és tudatommal hajtom rá fejem, kimondva, hogy elfogadom!

Te vagy Uram, és nincs! ne legyen más úr felettem, csak Te, Istenem, Atyám!

Pál, olyan természetesen jelenti ki azt, nevezi néven a közösséget egyháznak, mégpedig úgy értve azt, Akinek az Atyaistenben és Jézus Krisztusban van életközössége. Ami annyit tesz, hogy azok, akik e kijelentést elfogadással, egyetértéssel vonják magukra, azokon van Isten kegyelme, és békessége. Ezzel élni kell, ezt érvényre kell juttatni azoknak, akik e közösséget magukra értik! Egyként, magukat alárendelve, alázattal és szelídséggel!

E világban élünk. És ez a létállapotunk kettősségét el kell fogadnunk, és viselnünk kell. De azért, amiért részünk lehet Isten kegyelmében és békéjében. Ez az, amit elviselünk, de az az, amiért ezt viseljük, hogy részese lehessünk annak, ami és Aki az Isten kegyelmét és békességét ránk kiárasztani méltóztatja, megadja!

Ez nem választás, hanem elfogadás! Ezt az életet kaptam, és arra az életre jogosít fel, mely Istenben teljesülhet ki! De igenem nélkül soha nem lesz részemmé! Ezt az életemet át kell adnom annak, Akitől van, hogy életem lehessen Benne!

Történetem lehet a mennyben! Segíts engem Istenem, hogy lenni lehessek Benned, ahogy vagyok Általad! Érted valónak vélem magam. Mégis kérem, hogy ez hitemmé nője ki magát, és dicsőségedre képessé lehessek! Ámen