Ez egy érdekes kérdés lehet

Róm 3,21-29 - Most azonban Isten igazsága nyilvánvaló lett, függetlenül a törvénytől. A törvény és a próféták tanúságot tesznek róla. Isten igazságát ugyanis a Jézus Krisztusban való hit által nyerik el mindazok, és száll mindazokra, akik hisznek benne; különbségtétel ugyanis nincsen. Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét, s így megigazulnak ingyen az ő kegyelméből a megváltás által, amely Jézus Krisztusban van, akit Isten rendelt hit által való engesztelésül az ő vére által, hogy így kimutassa a maga igazságát, miután eltűrte az előző idő bűneit Isten béketűrésével, hogy kimutassa - mondom - a maga igazságát a mostani időben, s hogy ő maga igaz legyen, s igazzá tegye azt, aki Jézus Krisztus hitéből való. Hol van tehát a dicsekvésed? Semmivé lett. Melyik törvény által? A cselekedetek törvénye által? Nem, hanem a hit törvénye által. Mi ugyanis azt tartjuk, hogy az ember a hit által igazul meg a törvény cselekedetei nélkül. Vagy Isten csak a zsidóké volna, s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is!

Zs 129 - Zarándok-ének. A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, hallgasd meg szavamat! Legyen füled figyelmes hangos esedezésemre. Uram, ha a vétkeket számon tartod, Uram, ki állhat meg előtted? Hiszen tenálad a bocsánat, hogy féljünk téged. Benned bízom, Uram. Lelkem bízik az ő szavában,várja lelkem az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt. Jobban, mint az őr a hajnalt, várja Izrael az Urat, mert az Úrnál van az irgalom, és bőséges nála a szabadítás. Ő megszabadítja Izraelt minden gonoszságától.

Lk 11,47-54 – „Jaj nektek, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, atyáitok pedig megölték őket. Ezáltal tanúsítjátok, hogy egyetértetek atyáitok tetteivel; mert azok megölték őket, ti pedig a sírjaikat építitek. Azért mondta Isten bölcsessége is: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk, de közülük egyeseket megölnek és üldöznek, hogy számon lehessen kérni e nemzedéktől minden próféta vérét, amelyet kiontottak a világ kezdetétől, Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az oltár és a templom között veszett el. Bizony, mondom nektek: számon fogják kérni mindezt ettől a nemzedéktől. Jaj nektek, törvénytudók! Mert elvettétek a tudás kulcsát, magatok nem mentetek be, s a bemenőket is megakadályozzátok.” Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok nagyon felháborodtak, és sok mindenről kezdték őt faggatni, leskelődtek utána, hogy szavaiban megfogják.

Ez egy érdekes kérdés lehet: mennyire hordozzuk azt a tudást, hogy mi – keresztények – Isten népe vagyunk?

Úgy gondolok most erre, mint akiknek Jézus mondja, emlékeztetőül: „Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk”, majd végül a Fiút is, Isten egyszülött Fiát! Akiben van, vagy legalább is lehet hitünk, és ha hitünk van, akkor többé nem feszítjük keresztre! Vagy?! Még ma is keresztre feszítésével bajlódunk, ahelyett, hogy hitünkkel igazolnánk, hogy áldozata nem volt hiábavaló? Hol van az a személyes magatartásunk – világiaké és írástudóké, papoké – mely a hitben válik Krisztussal közösségi erőnkké?

Bizony, számon fogják kérni rajtunk is, hogy mivé lett Krisztus ránk bízott öröksége! Mit kezdek én vele? Vasárnap kijövök a templomból – már amikor eljutok, elérek vasárnap oda – és azzal vége is a Vele való közösségi életemnek? Ha nem, akkor, ugyan, a hétköznapjaim hogyan is néznek ki? Mikor töltök vele időt, mikor építem a Vele való közösséget?

Azaz, teret és időt kellene adnom annak az Istennek, az életemben, aki felkelti napját, minden napját nekem! Én kapok részt az Ő létéből, és nem nekem kellene adnom részt az én életemből! Mert nekem nincs életem, ha Ő nem szán nekem, kegyelemből, és bizalomból. Mert reméli, hogy én kész vagyok Őt megdicsőíteni, és építeni azt az országot, amit Ő velem is közösségben akar felépíteni. Ma, és minden napon, ami még megadatik a számomra, Tőle és Általa! Jaj nektek, jaj nekem! – Van bennem jaj, félelem, hogy megítéltetem, és ítéletem fájdalmas lesz? Mert elvettem a tudás kulcsát, magam nem megyek be, s a bemenőket is megakadályozom?!

Egy történelem már lepergett, az Ószövetségi ember már elénk élte Isten és Ember szövetségének tragédiáját. Már ebből a második történelemből, mely Krisztus utántól való, lepergett 2000 év, és a kép az, mintha a történelem ismételné önmagát: miért tart itt Európa, és a civilizált világ, ahol most van? Nem de azért, mert én a keresztény, nem felértékeltem, nem örömhíremként éltem meg Krisztus történetét, tanítását, példáját, mintáját, hanem leminősítettem azt? Ki követne engem, az én életemet? Hányan mondhatjuk el, hogy nevelésünk csődött mondott, mert gyermekeink nem követik a példánkat? Még gyermekeink sem! Vagy: hány pap mondhatja el, hogy nem volt képes olyan pásztorrá lenni, hogy követésére találjon a rábízottakban? Ideje volna megállnunk, és újra fogalmaznunk a szeretet alázatát, szelídségét, erejét, és bölcsességét. Újra tárgyalni Krisztussal: mit mondasz, miért mondod? Hogyan kellene értenem a szavaidat és tetteidet?

Mit szolgálok én, keresztény emberként? Isten Igéjét, vagy a világ igényét? Miért van több időm a munkára, a javak megtermelésére, mint a családomra, Krisztus közösségére és magára Krisztusra? Egyre, minden nappal közelebb kerülünk a 2020-as Eucharisztikus Kongresszushoz, ahol vallanunk kell: Ki számomra Krisztus?

Segíts meg Istenem, hogy képes legyek a változásra, a megtérésre, a hitemben fejlődésre! Hogy a Szentlélek tüze égessen, és lángra lobbantani képessé legyek körülöttem a kiaszott földet is! Ámen