Hogy gonoszságra ne jussunk

Róm 1,1-7 - Pál, Jézus Krisztus szolgája, meghívott apostol, akit Isten kiválasztott evangéliuma számára - amelyet Isten előre megígért a szent iratokban prófétái által Fiáról, Jézus Krisztusról, a mi Urunkról, aki testileg Dávid nemzetségéből született, de akit a szentség Lelke szerint, a halálból való föltámadás által Isten hatalmas Fiául rendelt; s aki által kegyelmet és apostoli megbízást kaptunk minden néphez, hogy engedelmeskedjenek a hit által az ő nevének dicsőségére - ezek közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus meghívottjai -, Isten összes szeretteinek, akik Rómában vannak, a meghívott szenteknek. Kegyelem és békesség nektek Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!

Zs 97 - Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat cselekedett. Győzelmet szerzett jobbja, az ő szentséges karja. Megismertette szabadítását az Úr, megmutatta igazságosságát a nemzetek előtt. Megemlékezett irgalmáról, Izrael házához való hűségéről. A föld minden határa látta Istenünk szabadítását. Ujjongjatok Istennek, minden földek, énekeljetek, örvendjetek, zengjetek! Zengjetek az Úrnak lanttal, lanttal és a zsoltár szavával; Trombitával és kürtszóval, ujjongjatok az Úr, a király előtt! Zúgjon a tenger s ami betölti azt, a földkerekség és lakói. Tapsoljanak a folyóvizek, és a hegyek is mind ujjongjanak az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet. Igazságban ítéli meg a földkerekséget, és méltányosan a népeket.

Lk 11,29-32 - Amikor a tömeg összesereglett, így kezdett beszélni: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Mert amint Jónás jel volt a niniveiek számára, az Emberfia is az lesz ennek a nemzedéknek. Dél királynője [1 Kir 10,1-10] felkel majd az ítéleten e nemzedék embereivel, és elítéli őket, mert ő eljött a föld széléről, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, és íme, nagyobb van itt Salamonnál. A ninivei férfiak felállnak majd az ítéleten e nemzedékkel, és elítélik, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak [Jón 3,5]; és íme, nagyobb van itt Jónásnál.

Hogy gonoszságra ne jussunk, és megítéltetésünk ne tegyen érdemtelenné a dicsőségre! A mindennél nagyobb, a Földön, a Teremtésben, Krisztus. Nála nagyobb jelet várni, Istenkáromlás. Benne hinni, hogy hitem ünnepre vezessen! Ez az Ember számára a kegyelem, és kegyelmen túl, méltóságát szolgáló erő! Méltatlanul is méltóságra vezethet a hit Istenben!

Milyen ellentmondás! És mégis, ez jellemzi Istent, azt a szeretetet, melyet Ő áraszt a teremtésben mindenre! Aki a mindenben minden, az emberi elme számára, a logika számára ellentmondás. Mert semmilyen emberi, evilági keretrendszerbe Isten nem szorítható bele. Ahogy a szeretet a törvény felett áll, úgy Isten, minden természeti törvény felett is áll. Pontosan azért, amiért a természet törvényeit én, az Ember, tapasztalásaimon keresztül állítom fel. Törvénykezésem nem jelenthet Isten számára korlátozást.

Tulajdonképpen, a törvényeket arra használja az ember, hogy maga köré biztonságot teremtsen. Ha így van, akkor minden törvény felállítása valami olyan eszköz az Ember kezében, amivel függetleníteni akarja magát az Istentől! Vagyis, a törvények által az Ember, értelmét, szabadságát – melyek Isten ajándékai – Teremtője ellenében használja. Mert, már bizalmát nem Istenben keresi. Ilyen módon természetellenes a tudás megszerzésének, birtoklásának a vágya az Emberben.

Persze, ez nem törvényszerű, mégis törvénnyé tenni kész az Ember, hogy hatalommá lehessen. Mert sok mindent szeretünk birtokolni, csak szeretni ne kelljen. Mert a kell értelme is már a kényszert juttatja az eszünkbe, és nem azt, hogy szükségünk van rá! Pedig, szükségünk van a szeretetre, és arra is, hogy szereteted ajándékozzunk egymásnak. A szeretet az, ami éltet. És a szeretet a Lélekben lakik. Ezért is hangzik el az Írásban, hogy a Lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit [Jn 6,63].

Köszönöm Atyám, hogy Te, a szeretetedet soha nem vonod meg tőlem! Add meg számomra, hogy a Te szereteted ne haljon el bennem! Ámen