A két véglet

Joel 1,13-15; 2,1-2 - Öltsetek gyászt és sírjatok, papok; jajgassatok, oltárnak szolgái; menjetek be, virrasszatok szőrruhában, én Istenemnek szolgái; mert veszendőbe ment Istenetek házából az áldozat és az italáldozat. Hirdessetek szent böjtöt, rendeljetek el ünnepet, gyűjtsétek össze Istenetek házába a véneket, az ország összes lakóit, és kiáltsatok az Úrhoz: „Jaj, jaj, jaj! Az a nap! Bizony közel van az Úr napja, és mint pusztulás jön a Hatalmastól!

Fújjátok meg a harsonát Sionban, fújjatok riadót szent hegyemen, rendüljön meg az ország minden lakója, mert jön az Úr napja; mert közel van! Jön a sötétség és a homály napja, a felhő és a vihar napja, mint a hegyekre boruló szürkület, jön egy nagyszámú és erős nép. Nem volt hozzá hasonló ősidőktől fogva, s utána sem lesz többé nemzedékek nemzedékén át!

Zs 9,2-9 - Uram, teljes szívemből dicsérlek, hirdetem minden csodatettedet. Örvendezem és ujjongok benned, zsoltárral dicsőítem, ó Fölséges, nevedet! Mert ellenségeim meghátráltak, színed előtt meginogtak s elpusztultak. Mert fölkaroltad peremet és ügyemet, aki igazságosan ítélsz, trónodra ültél. Megdorgáltad a nemzeteket, elpusztítottad az istentelent, nevüket eltörölted mindörökre. Ellenségeim csatát vesztettek, eltűntek, romba döntötted városaikat, velük együtt tűnt el emlékük is. Íme az Úr mindörökké trónol, ítéletre készen tartja trónusát. Megítéli igazsággal a föld kerekségét, méltányosan ítéli meg a népeket.

Lk 11,15-26 - De közülük néhányan így szóltak: „Az ördögök fejedelme, Belzebub által űzi ki az ördögöket.” Mások pedig égi jelet kértek tőle, hogy kísértsék. Ő azonban látta gondolataikat, és ezt mondta nekik: „Minden ország, amely önmagával meghasonlott, elpusztul, és ház házra omlik. Ha tehát a sátán meghasonlott önmagával, hogyan állhat fenn az ő országa? Azt mondjátok, hogy én Belzebub által űzöm ki az ördögöket. De ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ők lesznek tehát a ti bíráitok. De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Amikor az erős fegyverrel őrzi a házát, biztonságban van a vagyona. De ha nála erősebb jön, legyőzi őt, elveszi összes fegyverzetét, amelyben bízott, és elosztja zsákmányát. Aki nincs velem, ellenem van, s aki nem gyűjt velem, az szétszór. Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken jár és nyugalmat keres; mivel azonban nem talál, így szól: „Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem”. Amikor megérkezik, kisöpörve találja azt és fölékesítve. Akkor elmegy, magához vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az állapota pedig rosszabb lesz, mint volt.”

A két véglet: Krisztus és a Gonosz, vagy Belzebub. És Jézus nem riad vissza attól, hogy Vele összefüggésbe hozzák a Gonoszt, az emberek. Egyáltalán, képesek vagyunk, mi emberek, különbséget tenni: Gonoszságainktól elhatárolódni, és Krisztushoz ragaszkodni? Rá feltakarni?

Azt gondolom, hogy ez, nem egy szimpla kérdés. Éppen ezért nem is egyszerű rá választ adnunk. Ma, de, lehet hogy ez így volt mindig is, annyira összemosódnak, hogy mi jó és mi nem. Mi miért, vagy mitől válik jóvá, vagy rosszá? Mi gonoszság, és mi megszentelő?

Mitől lesz belőlem bármi tett életté, és mi válik enyészetté, illetve kártevővé? Egyedül az dönti el, hogy milyen szándékkal teszem?

Jézus azt mondja: „Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.” [Jn 16,23-24] Ebben a kijelentésében van benne az is, hogy amit Jézus nevében teszek, azt az Atya megszenteli? Ennyire egyszerű, és természetes? Csak mi emberek misztifikáljuk a megszentelődés kérdését?

Isten jelenvaló, velünk együtt él, létezik, és cselekszik. Bennünk, általunk és velünk! Igen, ilyen egyszerű, hogy Isten cselekvő léte én magam vagyok! Ez a teremtésben való társas kapcsolatom Istennel! Mindent általam hajt végre Isten, amiben az én részemet kéri. Én legyek megengedő számára, hogy véghezvihesse a szándékát! Vagy, a Belzebubbal társulok?

Jézus erre mondja az intését: Vagy általam megy végbe Isten terve, vagy általam lesz kárhozattá az Élet, amit Ő szán az Embernek!

Ha a magam erejében, a magam képességeiben és lehetőségeimben úgy bízok, mint akinek az Élet felett is hatalmam volna, nagyot kell csalódnom. Míg, ha minden adottságomat úgy fogadom, és úgy használom, mint ami Istentől kegyelem, csodára lelhetek!

Istenem, a Te csodáidban teljesíts ki engem, hogy felismerhessem már ma, hogy elérkezett a Te országod! Ámen