Egyszerű megállapítások

Bár 1,15-22 - Ezt mondjátok: Az Úré, a mi Istenünké az igazságosság, a miénk pedig arcunk megszégyenülése, miként azt ez a nap egész Júdán, Jeruzsálem lakóin, királyainkon, főembereinken, papjainkon, prófétáinkon és atyáinkon mutatja. Vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk előtt, nem hittünk neki és nem bíztunk benne; nem engedelmeskedtünk neki, és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek arra a szavára, hogy kövessük parancsait, amelyeket nekünk adott. Attól a naptól fogva, amelyen kivezette atyáinkat Egyiptom földjéről, mind a mai napig engedetlenek voltunk az Úr, a mi Istenünk iránt, és eltávoztunk és elfordultunk, hogy ne halljuk szavát. Utol is ért minket az a sok nyomorúság és átok, amelyet az Úr Mózesnek, szolgájának mondott, amikor kivezette atyáinkat Egyiptom földjéről, hogy tejjel-mézzel folyó országot adjon nekünk, - amint azt a mai nap mutatja. Nem hallgattunk az Úr, a mi Istenünk szavára azoknak a prófétáknak megannyi beszéde ellenére sem, akiket ő hozzánk küldött, hanem elmentünk valamennyien gonosz szívünk indulatát követve más isteneket szolgálni, és azt cselekedtük, ami gonosz az Úr, a mi Istenünk szeme előtt.

Zs 78 - Ászáf zsoltára. Isten, pogányok szállták meg örökségedet, megfertőzték szentséges templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet. Szolgáid holttestét odavetették eledelül az ég madarainak, szentjeid húsát a föld vadjainak. Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, akárcsak a vizet, és nem akadt, aki eltemette volna őket. Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, nevetséggé s csúfsággá azok előtt, akik körülöttünk laknak. Meddig még, Uram? Örökké tart haragod? Meddig lobog még bosszúságod, mint a tűz? A pogányokra öntsd haragodat, akik nem ismernek téged, s azokra az országokra, amelyek nem hívják segítségül nevedet. Hiszen felfalják Jákobot, és elpusztítják lakóhelyét! Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságáról, siessen elénk irgalmasságod, mert nagyon nyomorultak lettünk. Segíts rajtunk, szabadító Istenünk neved dicsőségéért és ments meg minket, Bocsásd meg bűneinket a te nevedért! Miért mondják a pogányok között: ,,Hol van az ő Istenük?’’ Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemünk láttára szolgáid kiontott vérének megbosszulása. Jusson színed elé a bilincsbe vertek jajszava; Hatalmas karoddal tartsd életben a halálra szántakat. Öntsd vissza hétszeresen szomszédaink ölébe, ellened szórt szidalmaikat, Uram. Mi azonban, a te néped és legelőd juhai, hadd áldjunk téged örökké, és hadd hirdessük dicséretedet nemzedékről nemzedékre!

Lk 10,13-16 - Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a bennetek végbement csodák, már régen zsákban és hamuban ülve tartottak volna bűnbánatot. De Tírusznak és Szidonnak könnyebb lesz a sorsa az ítéleten, mint nektek. És te, Kafarnaum! Ugye az égig emelkedtél? Az alvilágba süllyedsz! [Iz 14,13.15] Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki engem küldött.’’

Egyszerű megállapítások, attól, Aki látja együtt a múltat, a jelent és a jövendőt. „Jaj nektek!” Vagy: „Ugye az égig emelkedtél? Az alvilágba süllyedsz!” – Éppen ezért, sajnálkozik az emberi együgyűség felett, illetve próbál időben figyelmeztetni, ha már megteheti. De tenni, senki helyett nem tud. Mert mindenkinek magának kell megtennie azt, ami a dolga – a szabad akarat bizony felelőssé is tesz, tudatos megatartást igényel tőlem és mindannyiunktól!

Amikor az ember megtérni képes, akkor erre a tudati állapotra jut el, hogy van felelősségem azért, amire meghívásom van! Nem nélkülem, és nem felettem dőlnek el a dolgok. Részem van a következményekben! „Én nem ítélek senkit” [Jn 8,15] – mondja Jézus. „Azért tehát mindenkit a saját útjai szerint ítélek majd meg, Izrael háza! – mondja az Úr Isten. – Térjetek meg és tartsatok bűnbánatot minden gonoszságtok fölött, és nem lesz romlástokra a gonoszság.” [Ez 18,30]. Ami Jézus szájából így hangzik: „nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem, hanem hogy megmentsem a világot.” [Jn 12,47].

Vagyis, véleményem szerint, ebben az evangéliumi részben Jézus nem dühös, nem bosszankodik, nem szitkozódik, és nem is ítélkezik, egyszerűen sajnálkozik és közlést tesz, amivel talán reménykedik, hogy jobb belátásra bírja a városokat. Vagy, már reményt sem táplál, csak lemondón sajnálkozik? Vajon, ránk ez a figyelmeztetés nem vonatkozik? Nekünk nem kellene felülvizsgálni hitünket, cselekedeteinket? Szüntelenül Krisztus jelenlétében kontrol alatt viselni, hordozni az Élet lehetőségét. Tudva, hogy Isten igazságos. Akinek az igazsága feltételezi az Ember szándékát a jóra, hogy irgalmával megsegíthesse.

Ebbe a képbe úszik be az önismeret kérdése: mit kezdek az énképemmel? Mert ebből ered aztán az is, hogy meddig tudom feltételezni a jót másokban is. Még tovább: Istenben!

Ha felismerem a magam személyiségének ellentmondásait, hibáimat, vajon képessé tesz az alázatra, és mások nagyobb, és teljesebb elfogadására? De, mert magamat is Isten irgalmába ajánlom, tudva, hogy szándékom kevés a jóra. Mégis, amit tehetek, hogy nem gerjesztem a bűnt és mások hibáit nem fokozom a magaméval. Ez az alázat, a szelíd, csendes jóra hajlandóság. Ha már a jót nem tudom megtenni, rosszat ne tegyek, és ne is szolgáljam a rosszat! Segíts engem Istenem a jóra! Legalább a rossz elkerülésére, és a jóhoz való ragaszkodásra taníts engem! Ámen