Maga előtt

Neh 8,1-4a.5-6.7b-12 - Egybegyűlt az egész nép, mint egy ember, a Vízkapu előtti térségen, és felszólították Ezdrás írástudót, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, amelyet az Úr rendelt Izraelnek. Odahozta tehát Ezdrás pap a törvényt a hetedik hónap első napján a férfiak, a nők és mindazok gyülekezete elé, akik érteni tudtak belőle. Reggeltől délig felolvasott belőle nyilvánosan a férfiaknak s a nőknek és azoknak, akik érteni tudtak belőle a Vízkapu előtti téren. Az egész nép füle figyelt a törvény könyvére. Ezdrás írástudó felállt egy faemelvényre, amelyet a felolvasás céljaira készített. Mellette álltak jobb felől Matatiás, Semeja, Anaja, Urija, Helkija és Maaszja, balján pedig: Fadája, Misaél, Melkia, Hásum, Hásbadána, Zakarja és Mesullám. Majd felnyitotta Ezdrás a könyvet az egész nép előtt, - magasabban állt ugyanis az egész népnél - és amikor felnyitotta, felállt az egész sokaság. Ezdrás áldotta az Urat, a nagy Istent. Erre az egész nép kiterjesztett kézzel ráfelelte: „Ámen, ámen.” Aztán meghajoltak és arcukkal a földre borulva imádták Istent. Ezután Józsue, Báni, Serebja, Jámin, Akkub, Seftáj, Hódija, Maaszja, Kelita, Azarja, Jozabád, Hánán Pelaja és a leviták kifejtették a törvényt a népnek. A nép pedig állva maradt a helyén. Ezután felolvastak az Isten törvényének könyvéből, érthetően, majd megmagyarázták és kifejtették, amit felolvastak. Aztán így szólt Nehemiás, a kormányzó, és Ezdrás pap és írástudó, meg a leviták, akik tanítgatták őket: „Az Úrnak, a mi Istenünknek szentelt nap ez. Ne szomorkodjatok tehát és ne sírjatok!” Sírt ugyanis az egész nép, amikor hallotta a törvény szavát. Azt mondta nekik: „Menjetek, egyetek zsírosat, igyatok rá édes mustot! Juttassatok egy-egy falatot azoknak is, akik nem készítettek maguknak, mert a mi Urunk szent napja ez! Ne szomorkodjatok, mert az Úr kardja a ti erőtök!” Majd csendre intették a leviták az egész népet, ezekkel a szavakkal: „Hallgassatok el, szent nap ez, ne szomorkodjatok!” Erre az egész nép eltávozott, hogy egyék, igyék, falatokat juttasson a szegényeknek, és nagy örömünnepet üljön, mert megértették a szavakat, amelyre oktatta őket.

Zs 18,8-11 - Szeplőtelen az Úr törvénye, felüdíti a lelket, az Úr rendelete megbízható, bölcsességet ad a kisdedeknek. Egyenesek az Úr végzései, vidámmá teszik a szívet, világos az Úr parancsa, felvilágosítja a szemet. Az Úr félelme tiszta, örökkön-örökké megmarad, igazak az Úr ítéletei, egytől-egyig igazságosak. Kívánatosabbak az aranynál, és megannyi drágakőnél, édesebbek a méznél, meg a csepegő lépes méznél.

Lk 10,1-12 - Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült. Azt mondta nekik: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek. Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról-házra. Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: „Elközelgett hozzátok az Isten országa.” Ha pedig egy városba betértek, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok: „Még a port is lerázzuk nektek, amely a ti városotokban lábainkra tapadt; tudjátok meg azonban, hogy elközelgett az Isten országa.” Mondom nektek: Szodomának könnyebb lesz a sorsa azon a napon, mint annak a városnak.

Maga előtt – nem maga helyett! Ez ma is így van! Hiszek a Lélek erejében, létében és működésében? Vagy, helyette próbálok, akarok tenni? Képes vagyok elcsendesedni, belehelyezkedni a Lélek csendjébe, és meghallani mire küld ma engem, maga előtt?

Kérnem kell Őt, hogy küldjön. És készen kell lennem, hogy induljak. Tenni, amire a Lélek indít!

Na, na, na, na, na! Farkasok közöttünk is vannak! Nem vagyunk mi sem mindig bárányok! Képes vagyok felfalni bárkit, aki utamba áll!

Jézus azt mondja, hogy békességet hirdessek, de akinek ez nem kell, azt ne faljam fel, ne tapossam el, ne minősítsem. Egyszerűen hagyjam ott, rázzam le a port lábamról, azaz, felejtsem el, felejtsem el, hogy láttam őt, ne korholjam, ne szitkozódjak miatta! Tudnom kell, hogy azzal magam erejét, és figyelmét vonom el attól, ami az én küldetésem. Nekem Krisztussal közösségben kell lennem és maradnom, küldetésem egész idejére, mindvégig. Ne engedjem meg - magamnak -, hogy bárki, vagy bármi esemény is kizökkenthessen engem Krisztussal való közösségemből. Közösségben lenni Vele, azt jelenti, hogy békességét megélni, alázatát magamra venni, és szelídségét szeretetben kiárasztani szavaimmal is. „Békesség e háznak!” - „Elközelgett hozzátok az Isten országa.” Csak mondani kell, nem érteni! Azokat a szavakat, melyeket a Lélek diktál nekem! Hogy szavaim nyomába a Lélek léphessen!

Nekem nem kell ott toporognom, és várni, hogy, na, vajon a Lélek megteszi azt, amit ígért?

Nem nekem van szükségem a Lélek bizonyságára! Vagy, ha arra van szükségem, akkor az azt igazolja, hogy nem elég erős a hitem! Kishitűségem pedig a gonosszal való parolázásom, incselkedésem. Hol az én hitem, Istenben? Az a tudatos hit, mely nem enged kétséget Benne, Aki engem akar küldeni az Ő szolgálatában! Bennem van Krisztus békessége, amit hirdetek? Ha nincs velem, akkor mit tudok én nyújtani? Azt mondja Jézus, hogy a „ti békesség száll rá arra, aki a békesség fia”. Nekem van, és Neki kell! Ezt a találkozást keressük, és nem tukmáljuk arra, akinek nem kell. Nem sikert hajszolunk, hanem keresünk. Keressük azt a néhány embert, aki éppen akkor és éppen arrafelé keresi Isten békességét, ahol éppen járunk. Ha itt nincs, akkor mennem kell tovább, oda, ahol lakik az az ember, aki vágyakozza azt a békét, ami nekem van, ami bennem van. Mit tudok adni én, akkor, amikor engem küld az Isten? Nem mindig az a baj, hogy nincs, akinek szüksége volna a békességre. A baj ott is lehet, hogy nekem nincs az, amire az a másik ember vágyik! Ha nincs, akkor azért nincs, mert nem vagyok Krisztussal közösségben, éppen ezért nem bírtam közösségre jutni azzal a békességgel, amit nekem át akar adni. Hogy legyen nekem, az, ami van Neki, az Atyától!

Bizony, van, amikor túl agyasan közelítem meg Krisztust, és van, amikor inkább érzelmekkel. Egyik sem jó. De mindegyikre szükség van. Az Atya bölcsessége, a Fiú engedelmessége – szelíd békessége, és a Lélek tüze járjon át engem, mikor Te, szolgálatodra akarsz bírni engem, Atyám, Istenem! Ámen