Istennek, az életről szóló üzenete, számunkra ez

Ez 18,25-28 - Ti pedig azt mondjátok: „Nem igazságos az Úr útja!” Halljátok tehát, Izrael háza: Vajon az én utam nem igazságos-e, és nem inkább a ti útjaitok gonoszak? Mert ha az igaz elfordul igazságától, és gonoszságot követ el és abban hal meg, igazságtalanságában hal meg, amit elkövetett. És amikor az istentelen megtér istentelenségétől, amelyet elkövetett, és jog és igazság szerint jár el, megtartja életét. Mivel magába szállt és elfordult minden gonoszságától, amit elkövetett, biztosan életben marad és nem hal meg.

Zs 124 - Zarándok-ének. Aki az Úrban bízik, olyan, mint a Sion hegye: meg nem inog, örökre megmarad. Jeruzsálemet hegyek övezik, népét pedig az Úr veszi körül most és mindörökké. Mert nem marad meg a gonoszság jogara az igazak osztályrészén, nehogy az igazak is gonoszságra nyújtsák kezüket. Tégy jót, Uram, a jókkal és az igazszívűekkel, de azokat, akik görbe utakra térnek, sodorja el az Úr a gonosztevőkkel! Békesség legyen Izraelen!

Fil 2,1-11 - Ha tehát ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség, az együttérzés és a könyörület, tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértők vagytok, ugyanazon szeretet van bennetek, és együttérezve ugyanarra törekedtek. Ne tegyetek semmit versengésből, sem hiú dicsőségvágyból, hanem mindenki alázatosan tekintse a másikat maga fölött állónak. Egyiktek se tartsa csak a maga érdekét szem előtt, hanem a másokét is. Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja [Iz 45,23], hogy „Jézus Krisztus az Úr!” az Atyaisten dicsőségére.

Mt 21,28-32 - „Vajon erről mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz és így szólt: „Fiam! Menj ki ma, dolgozz a szőlőben!” Az így válaszolt: „Nem akarok”, de később meggondolta magát és kiment. Akkor odament a másikhoz is, és ugyanúgy szólt neki. Az ezt felelte: „Igenis, Uram!” De nem ment ki. A kettő közül melyik tette meg az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.” Erre Jézus azt mondta nekik: „Bizony, mondom nektek: a vámszedők és az utcanők előbb mennek be Isten országába, mint ti. Eljött ugyanis hozzátok János az igazság útján -- és nem hittetek neki. A vámszedők és az utcanők azonban hittek neki. Ti még ennek láttán sem gondoltátok meg magatokat később, hogy higgyetek neki.

Istennek, az életről szóló üzenete, számunkra ez: „amikor az istentelen megtér istentelenségétől, amelyet elkövetett, és jog és igazság szerint jár el, megtartja életét. Mivel magába szállt és elfordult minden gonoszságától, amit elkövetett, biztosan életben marad és nem hal meg.“

Az Élet, Isten szerint nem az, amit itt élünk! Bár élhetnénk azt is, mégsem éljük. De, ahhoz, az igazságot, az igazságosságot kellene másképpen megközelítenünk.

Az Élet, ugyanis, amit Tőle kaptunk, bennünk van, e földi utunkon, elkísér. De az, akkor válik sajátunké, részünké, amikor a mi igazságunkat felcserélni hajlandók, képesek, megengedőkké leszünk Isten igazságára (kihez akarok hasonlóvá lenni, a főnökömhöz, vagy ahhoz, aki tetszik nekem? Miért nem Jézus számomra az, akihez hasonlóvá akarok lenni? Talán, számomra mégsem az örök élet a cél? Igazságom az igazvoltom! – álljon itt emlékeztetőül Mt 5,20)! Ehhez kell az alázat és a szelídség, amit Jézustól tanulhatunk meg (lásd: Mt 11,29).

És most ugorjunk át az evangéliumra, hogy eljuthassunk majd a szentlecke tanítására, mely kibontja Isten tömör kijelentéseit. Mind a két fiú bennünk lakik! Az első az, aki megfontolt, gondolkodik, de érezni is képes. A másik fiú az, aki okoskodó, de érzéketlen. Minden itt dől el: melyiknek engedek teret én, aki hívő vagyok, vagy vallásos. Hiszem Isten igazságát – úgy, ahogy az a Mt 17,20 –ban hangzik el -, vagy vallom, hogy nekem van igazam?

Most kutassuk a Filippi levél tanítását. Mit tanít ebből, számomra Isten, Aki az Igazság lelkét árasztja ki rám, hogy magához vonzani bírjon engem! Krisztusból fakad valami olyan méltóságtól átitatott erő, mely meg akar győzni hívő embert Istenről: lehetek egyetértő, és együttérzésre törekvő. De, ha lehetek, akkor miért nem vagyok?

Feltekintek Jézusra. De csak úgy tudok feltekinteni rá, ha magamat megalázom, magamat kicsinek és erőtlennek fogadom el, mellette. Nem vele szemben és nem is nélküle, hanem mellette! Ami azt jelenti, hogy képessé teszem magam rá, hogy tanuljak tőle, megértsem, hogy mitől van benne az a méltóság és az az erő, ami engem akar alakítani, magához hasonlóvá tenni.

Jézus tisztában volt azzal, hogy kitől való, hogy Ő Isten egyszülött fia, aki azért lett emberré, hogy az Atyától kapott küldetését teljesítse. amit csak úgy lehet képessé, emberi mivoltában, az emberek számára, ha saját emberi adottságait, képességeit, karizmáit, alárendeli Isten akaratának, rá osztott szándékának. Jézus része a teremtésnek, ugyanakkor Teremtője is, de kinyilatkoztatója is a Teremtőnek. Nem tudom, mennyire világos az, hogy hova próbálok eljutni e gondolatmenetemmel: ha Jézus a maga helyzetével tisztában volt, márpedig tisztában volt, akkor lehetett volna fölényes, magabiztosabb, és önzőbb is. ’Ide nekem a hatalmat’! Ismerjük ezt a mentalitást. Hiszen ebből erednek a tüntetések, a törvényekkel való szembenállásaink, önkényeskedéseink, hatalmi harcaink, és ellenségeskedéseink. De, egyébként is, én mindent jobban tudok. Még Istennél is!

Ne akarjam magamat felmagasztalni, vagy ne várjam el másoktól, hogy felmagasztaljanak! Éljek úgy, hogy majd Isten felmagasztalhasson, ha arra méltónak talál! Vagyis, tudjam, hogy hol a helyem, és ne gyűjtsek babérokat, ebben az életben (csak emlékeztetőül: Mt 5,19-21)! Engedjek teret, az első fiúnak, aki gondolkodik, de megérzi azt is, hogy mi az Atya kívánsága, kérése felé, akit tisztelni akar, és igazságát hittel elfogadni kész, mi több azonosulni is akar vele.

Segíts engem Uram, ebben a hitben kiteljesedő szellemben és szívben megerősödni, tökéletesedni! Ámen