A mai Ige nagyon alkalmas rá

1Tessz 5,1-6.9-11 - Az időről és az óráról azonban, testvérek, szükségtelen írnom nektek. Hiszen magatok is igen jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. Amikor azt mondják: „Békesség és biztonság”, éppen akkor szakad rájuk hirtelen a veszedelem, mint a várandós asszonyra a fájdalom, és nem menekülnek meg. De ti, testvérek, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módjára lepjen meg titeket. Mindnyájan a világosság fiai és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. Ne is aludjunk tehát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok! Mert Isten nem haragra rendelt, hanem arra, hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, ővele éljünk. Vigasztaljátok tehát egymást, és legyetek egymás épülésére, mint ahogy meg is teszitek.

Zs 26 - Dávidtól. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől kellene félnem? Az Úr oltalmazza életemet: kitől kellene remegnem? Ha közelednek felém a gonoszok, hogy egyék húsomat, ellenségeim, akik szorongatnak, maguk botlanak meg és elesnek. Ha táborok kelnek is ellenem, nem ijed meg szívem; Ha harc támad is ellenem, akkor is reménykedem. Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hadd lakjam az Úr házában életemnek minden napján, hadd lássam az Úr pompáját, hadd látogassam templomát. Mert ő elrejt hajlékában a veszedelem idején, elbújtat sátra rejtekében, kősziklára emel fel engem. Így fölemeli fejemet ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Én pedig diadalkiáltással áldozatot mutatok be hajlékában, éneklek és zsoltárt zengek az Úrnak. Halld meg, Uram, szózatomat, amellyel hozzád kiáltok, könyörülj rajtam és hallgass meg engem! Rólad mondja a szívem: „Téged keres tekintetem!” A te arcodat keresem, Uram! Ne fordítsd el tőlem arcodat, ne fordulj el haragodban szolgádtól, te vagy segítőm; Ne hagyj el és ne vess meg engem, üdvözítő Istenem! Hisz atyám és anyám is elhagyott, de az Úr fölkarolt engem. Mutasd meg nekem, Uram, utadat, és vezess engem a helyes ösvényre ellenségeim miatt. Ne adj át ellenségeim akaratának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, akik erőszakot lihegnek. Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földjén. Remélj az Úrban, légy férfias, bátor legyen szíved, és bízzál az Úrban!

Lk 4,31-37 - Azután lement Kafarnaumba, Galilea városába, és ott tanította őket szombaton. Csodálkoztak a tanításán, mert a beszéde hatalommal teljes volt. Volt a zsinagógában egy ember, akiben tisztátalan gonosz szellem lakott. Ez hangosan felkiáltott: „Hagyj békén! Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.” Jézus azonban megparancsolta neki: „Némulj el, és menj ki belőle!” Az ördög pedig középre dobta az embert, kiment belőle, és semmit sem ártott neki. Mindenkit félelem szállt meg, és egymás között így beszélgettek: „Milyen beszéd ez? Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek?” És a híre elterjedt a környék minden helyén.

A mai Ige nagyon alkalmas rá, hogy folytassam a tegnapi gondolatot. Hallottam egy értékes prédikációt vasárnap, ahol arról beszélt az az idős pap bácsi – tisztelem, és szeretem; jó, hogy vállalja az Isten szolgálatát, a mi javunkra (!) -, szeptember eleje lévén, hogy újra kezdeni. Ahogy a verseny kezdődik. Ő, a rajtnál elhangzó szavakhoz társította azokat a gondolatokat, melyeket ajánlott azért, hogy lélekben is kezdjük újra. Rajtoljunk el, ideje, hogy újra kezdjük –ezt már én teszem hozzá. Azt, amit a nyár elején, a kikapcsolódás okán elhanyagoltunk.

Megismétlem a tegnap már idézett szavakat: Vigyázz, Kész, Rajt!

Vigyázz = megtisztulás, önmegtagadás szavakkal párosította. Ahhoz, hogy elindulhassak egy új útra, a megújulás útjára, mert győzni szeretnék, le kell győznöm mindazt, mi addig meggátolt abban, hogy megújuljak. Rá kell döbbennem azokra a gyengeségeimre, melyek visszafogtak. Vagyis, meg kell tisztítanom magamat, fel kell adnom eddigi önmagamat, hogy képessé legyek megújulni.

Kész = megvilágosodás. Azaz, látnom kell, fel kell ismernem, miben kell változnom, mit kell másképpen tennem, mint eddig. Vízióra van szükségem ahhoz, hogy lássam, mit miért tegyek ez után másképpen. Küzdelem, szenvedés, áldozat árán tehetem meg! Ez, ha erre rá tudok ismerni, akkor egy nagy felismerés. Erre mondja Jézus, aki követni akar engem, vegye fel keresztjét. Jézus és a kereszt elválaszthatatlan! De csak ideig, óráig! Hiszen, Jézus feltámadt, már nincs a kereszten! Ez az élet, út. Az út nincs fáradtság, izzadtság, fájdalom, szenvedés, és kudarc nélkül! Ez mind az út velejárója. De ott az öröm is. Ha más öröm nem is jut az embernek, az bizonyos, hogy örömét lelheti abban, hogy nincs egyedül ezen az úton! A szenvedésben, az áldozatban, a kudarcban, az önfeláldozásban mindig ráismerhetek Jézusra, Aki útitársam. Ő velem van, az Ő gyötrelme mindig rám talál, hogy enyhítse az enyémet! A reményben! Krisztus a feltámadás Istenéről ad hírt nekünk! Minden szenvedésen túl van az öröm, az örök boldogság. Ahhoz, hogy oda eljuthassak, kell az alázatom, és a szelídségem, melyben társulhatok Jézushoz. Jézus mondja: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek.” [Mt 11,29]

Rajt = egyesülés, Krisztussal közösség, az Ő követése. Mi más a szenvedésben, a nélkülözésben, a fájdalomban, a hiányban a kitartás, az alázat, a szelídség, a türelem, mint közösséget fogadni Jézussal. Követni Uram azon az úton ,melyet Te végig jártál, azért, hogy elvezess arra a pontra (utam végére, a célba), ahol rám találhatsz, mikor újra eljössz, hogy elvihessél oda, ahol Te vagy!

Jut eszembe az egész prédikáció összefoglaló gondolata: azért nem tudunk megérkezni, mert nem tudunk semmit elkezdeni! Az indulásban benne rejlik a megérkezés. A tudatos élet: tudom hová készülök, ezért úgy indulok el, hogy megérkezhessek oda!

Hol találkozik ez a gondolat a mai Igével? Pál arról beszél, hogy az, aki az induláskor tudja, hogy kire bízza magát, kit akar követni, akkor az, az úton nem kell, hogy féljen. A sötétben sem, és a nappalon sem. Hinni kell abban, hogy a vezetőm a célba vezet, ezért rá bízom magam, és lám, a terhem már nem is lesz olyan nehéz teher, vagy olyan elviselhetetlen teher. „… akár ébren vagyunk, akár alszunk, ővele éljünk. Vigasztaljátok tehát egymást, és legyetek egymás épülésére”!

Imámban úgy szoktam imádkozni, hogy „taníts engem feltétlen szeretetedre, hogy tanúságot tudjak tenni rólad, hogy magam és a gonosz számára is bizonyítani bírjam, Tied vagyok”. Mert Istenem, a Te erőd elől menekül a gonosz, a gonoszság bennem, belőlem, hogy egészen Te tölthessél be engem. Ahogy elhangzik a mai evangéliumi példabeszédben is! Ez az úton levés bizonyossága, biztonsága, és reménye, mely megtartani képes az úton, hogy célhoz érjek. Ámen