Jaj nektek!

1Tessz 1,2b-5.8b-10 - Hálát adunk Istennek mindnyájatokért mindenkor, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban. Szüntelenül gondolunk Istenünk és Atyánk előtt a mi Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek gyümölcseire, fáradozó szeretetetekre és türelmes reménységetekre. Tudjuk, Istentől szeretett testvéreim, hogy választottak vagytok. Mi ugyanis az evangéliumot nem csak szóval hirdettük nálatok, hanem erővel és Szentlélekkel is, és egész teljességgel. Hiszen tudjátok, milyenek voltunk köztetek, a ti érdeketekben. Az Úr igéjének hirdetése ugyanis tőletek haladt tovább, nem csak Makedóniában és Akhájában. Istenbe vetett hitetek eljutott mindenhová, úgyhogy szükségtelen is arról beszélnünk. Hiszen mindenki beszéli rólunk, hogy hogyan érkeztünk hozzátok, és hogyan tértetek meg a bálványoktól Istenhez, hogy az élő, igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok a mennyből Fiát, akit feltámasztott halottaiból, Jézust, aki megment minket a jövendő haragtól.

Zs 149 - ALLELUJA! Énekeljetek az Úrnak új éneket, zengjen a szentek gyülekezetében dicsérete! Örvendezzék Izrael az ő alkotójának, Sion fiai ujjongjanak királyuknak! Dicsőítsék nevét körtánccal, dobbal és lanttal zengjenek neki! Mert az Úr kedveli népét, diadalra juttatja az alázatosakat. Ujjongnak majd a szentek dicsőségben, és örvendeznek fekvőhelyükön. Szájukban Isten magasztalása lesz, és kétélű kard a kezükben, hogy bosszút álljanak a nemzeteken megfenyítik a népeket, láncra verik királyaikat, vasbilincsbe nagyjaikat, és végrehajtják rajtuk a megírt ítéletet: Dicsősége lesz ez minden szentjének! ALLELUJA!

Mt 23,13-22 - Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Ti magatok nem mentek be, és akik be szeretnének menni, azokat sem hagyjátok bemenni. Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejártok tengert és szárazföldet, hogy egy megtérőt szerezzetek, s amikor megszereztétek, magatoknál kétszer inkább a gyehenna fiává teszitek. Jaj nektek, vak vezetők, akik azt mondjátok: „Ha valaki megesküszik a templomra, az semmi, de aki megesküszik a templom aranyára, az kötelez.” Ti ostobák és vakok! Mi a nagyobb, az arany, vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? És azt mondjátok: „Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de aki a rajta levő ajándékra esküszik, az kötelez.” Ti vakok! Mi a nagyobb, az ajándék, vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? Hiszen aki az oltárra esküszik, megesküszik az oltárra és mindenre, ami rajta van. S aki a templomra esküszik, megesküszik a templomra, és arra, aki benne lakik. Aki pedig az égre esküszik, Isten trónjára esküszik, és arra, aki azon ül.

„Jaj nektek!” Hangzik és visszhangzik Jézus szavaiban. De, kiknek üzen, kiknek szól? Mindazoknak, akik bármilyen hatalommal bírnak, Istentől, a világ felett. Ahol a világ az a teremtett valóság, mely arra való, hogy benne, az Emberrel együttműködésben, az Emberrel közösségben, az Ember cse lekvő jelenlétében megvalósuljon Isten szándéka, Isten Országa! A Szeretet Otthona.

Vajon, az Ember, ezt nem tudja megérteni, vagy nem akarja érteni? Talán, nem képes ezt megérteni? Ez utóbbi feltételezést én, az értelmemre büszke ember visszautasítom. Ha nem tudom, akkor pedig azt kellene beismernem, hogy tudatlanságban szenvedek, amit részben vagyok csak hajlandó elismerni, de mely tudáshiányt, ehhez az értéshez, Isten Szentlelke kipótol, hiszem, ezért erre nem hivatkozhatok. Marad az, hogy nem akarom érteni? Akkor, hogyan vallhatom meg azt, hogy hiszem Istent, az Ő teljességét, mindenhatóságát – még felettem is -, és örökérvényűségét, melyből való vagyok én? Akkor, végül, mégis az marad, hogy képességeimmel van baj? Nem teszek meg én, mindent azért, hogy képes legyek Istennek, velem való szándékát elfogadni? Akkor lehet, hogy szocializálódásommal van baj, kényelem szeretetemmel, melyből van világlátásom, szemléletem – mely, ebből eredően téves, töredékes, és talán kóros is! Nem szabad szüntelen a körülményekben, a rajtam kívül álló dolgokban keresnem az okokat. Nekem, magamban kell először keresni a hibát, a megfelelésre alkalmasság hiányát! Majd azt kutatni, hogy én, hogyan válhatok a jóra alkalmassá. Mikor én megteszek mindent, a tőlem telhető mindent, akkor kell a körülmények megváltoztatásának irányába elmozdulnom. Megtalálnom azt a közeget, melyben képes vagyok, lehetek a jóra. A változó én vagyok, alapvetően, nálam minden merevebb, és nehezebben változtatható. De ez nem ment fel engem a változás szüksége alól! Mert én vagyok az, aki Isten szeretetére akarok válasz lenni! Segíts engem Istenem, hogy dicsőségedet szolgálhassam, még oly töredékesen alkalmatlanul is, amilyen vagyok! Ámen