Isten elszánt és következetes szándékában

Iz 22,19-23 - Kivetlek téged tisztségedből, és hivatalodból letaszítalak. Ez történik majd azon a napon: elhívom szolgámat, Eljakimot, Helkija fiát, ráadom köntösödet, és övedet ráerősítem; hatalmadat az ő kezébe adom, és atyja lesz Jeruzsálem lakóinak és Júda házának. Az ő vállára adom Dávid házának kulcsát; amit kinyit, nincs, aki bezárja, és amit bezár, nincs, aki kinyissa. Beverem őt, mint szeget, szilárd helyre, és dicsőséges trónusává lesz atyja házának.

Zs 137 - Dávidtól. Hálát adok neked, Uram, teljes szívemből, mert meghallgattad szájam szavát. Magasztallak az angyalok színe előtt, leborulok szent templomod felé; áldást mondok nevednek irgalmadért és igazságodért, mert mindenek fölött felmagasztaltad szent nevedet. Bármikor hívtalak segítségül, meghallgattál engem, és gyarapítottad az erőt lelkemben. Hálát ad neked, Uram, a föld minden királya, a te szád minden szavának hallatára, és megéneklik az Úr útjait, mert nagy az Úr dicsősége. Fölséges az Úr és rátekint az alázatosakra, de messziről megismeri a felfuvalkodottakat. Ha szorongatások között járok is, megőrzöd életemet; Ellenségeim haragjával szemben kinyújtod kezedet, és jobbod megszabadít engem. Az Úr mindezt véghezviszi értem, Uram, irgalmad örökkévaló: ne vesd meg kezed alkotásait!

Róm 11,33-36 - Milyen nagy Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélysége! Mennyire megfoghatatlanok az ő ítéletei, és kifürkészhetetlenek az ő útjai! Mert ki ismerte az Úr gondolatát? Vagy ki volt az ő tanácsadója? Vagy ki adott előbb neki, hogy vissza kellene fizetnie? [Iz 40,13-14] Mert minden belőle, általa és érte van. Dicsőség neki mindörökké. Ámen.

Mt 16,13-20 - Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ők ezt felelték: „Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.” Erre megkérdezte őket: „És ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Jézus azt felelte neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. És mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.” Ezután meghagyta a tanítványoknak, hogy senkinek se mondják el, hogy ő a Messiás.

Isten elszánt és következetes szándékában. Mindazon túl, hogy végtelen az irgalma, alázata, szelídsége és türelme. – Ahogy erről Izajás szavai is bizonyosságot adnak a számomra.

„Mert minden belőle, általa és érte van.” – ahogy erről Pál tesz tanítást. Hiszen, „minden belőle, általa és érte van.” Erre mondom azt, hogy a mindenség, mindennél nagyobb! Ne felejtsd el Ember! Én nem vagyok Isten, nincs hatalmam semmi fölött, mi nem Istentől való, mi nem Isten hatalma, ereje és bölcsességének terhe a teremtésen! Én, az Ember, egyszerűen a mindenség részévé lettem, lehettem, vagyok, … de csak ideig, óráig. Mire? Mire másra, ha nem arra, hogy a Mindenség szándékát szolgáljam, és ha szolgálom, akkor részévé lenni legyek. Mert a Mindenség nem felejt, számon tartja, … „még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva” [Lk 12,7] … minden jótettünket, mely jó, a Mindenség szolgálatára!

A mai evangélium leglényegesebb mondanivalója nem is az, hogy Péter és utódai kapnak minden hatalmat a földön, nem is az, hogy Péterből kibuggyanó szavakat Isten nyilatkoztatja ki. A leglényegesebb ebben a történésben az, hogy Isten az emberiség középpontjába megtestesülését, Krisztust állítja, a kinyilatkoztató szavát, a mi megváltásunkat, aminek lényege az, hogy mindenkorra, egész életünkre szabadok lehessünk az Isteni Jó megtételére. Feloldozás, kiengesztelődés, irgalom, ami bűntudat, bűnbánat, és bűnbocsánat erejével felszabadítja azt az Embert, akiben Isten jó szándéka felül akar kerekedni közönyösségén, közömbösségén, rosszra hajlandóságán.

A Messiás előttünk megy az úton. De soha ne felejtsem el, hogy úton vagyok! Egy utat járok, melynek a végén azt kérdezik majd meg tőlem, mikor dicsőítettél meg engem? Emlékezel rá, hogy mikor kerested kedvemet, szándékomat, szeretetemről, mellyel szeretlek, mikor tettél bizonyosságot? Vallásos vagy, mert én kiválasztottalak a magam számára. De mikor lettél hívővé, bizonyossággá arra, hogy az én szeretetem az Élet, mely boldoggá tenni képes?!

De önmagunkban nem élhetjük meg Isten országának boldogságát, csak és kizárólagosan közösségben, mely közösségre Istenben juthatunk el embertársainkkal! De ehhez, mindegyikünknek, napról napra meg kell térnünk, meg kell tapasztalnunk, hogy Isten szeretetében vagyok. Ez az, ami életre kelt, reményt ad az élethez, akkor is, ha a világ, a környezetem nem ezt hirdeti, nem ezt közli velem!

Legyen áldott Isten, „Dicsőség neki mindörökké. Ámen.”