Krisztus hatalma annyit ér, …
Dán 7,9-10.13-14 - Néztem, és egyszer csak trónokat állítottak fel, s egy Ősöreg leült; a ruházata fehér volt, mint a hó, és fején a haj olyan, mint a tiszta gyapjú; trónja lángoló tűz, kerekei égő tűz. Tüzes és sebes folyó jött ki színe előtt; ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer százezren hódoltak neki; a bíróság leült és a könyveket felnyitották. Majd azt láttam az éjszakai látomásban, hogy íme, az ég felhőiben valaki jött, aki olyan volt, mint az Emberfia, s amikor az Ősöregig eljutott, az ő színe elé vitték, és ő hatalmat, méltóságot és országot adott neki, hogy minden nép, törzs és nyelv neki szolgáljon, és hatalma örök hatalom legyen, amely meg nem szűnik, és országa olyan, amely el nem pusztul.
Zs 96 - Király az Úr! Ujjongjon a föld, örvendezzék a temérdek sziget! Felhő és homály van körülötte, igazság és jog trónjának alapja. Tűz halad előtte, s körös-körül felperzseli ellenségeit. Villámai beragyogják a föld kerekségét, láttára megrendül a föld. Viaszként olvadoznak a hegyek az Úr előtt, az egész föld Ura előtt. Az egek hirdetik igazságát, minden nemzet látja dicsőségét. Jussanak szégyenbe mindazok, akik faragott képeket imádnak, és bálványaikkal kérkednek. Imádjátok őt, angyalai mind! Hallja ezt Sion és örvendezik, és ujjonganak Júda leányai ítéleteiden, Uram. Mert te vagy, Uram, a legfölségesebb az egész földön, messze magasan állsz minden isten fölött. Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a rosszat; szentjeinek lelkét megőrzi, a gonoszok kezéből megszabadítja őket. Világosság támad az igaznak, s öröm az igaz szívűeknek. Örvendezzetek, igazak, az Úrban, és dicsérjétek szent emlékezetét!
2Pét 1,16-19 - Mert nem mesterségesen kiagyalt meséket követve adtuk tudtotokra a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem mint akik szemtanúi voltunk az ő nagyságának. Mikor ugyanis az Atyaistentől tiszteletet és dicsőséget nyert, ez a szózat hangzott hozzá a magasztos dicsőségből: „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik!” Mi hallottuk ezt az égből jövő szózatot, amikor vele voltunk a szent hegyen. És súlyos prófétai beszéd birtokában vagyunk, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg a nap fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem kél szívetekben.
Mt 17,1-9 - Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és fölvitte őket külön egy magas hegyre, és színében elváltozott előttük. Ragyogott az arca, mint a nap, a ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, s beszélgettek vele. Péter ekkor azt mondta Jézusnak: „Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” Amíg beszélt, íme, fényes felhő árnyékolta be őket, s íme, a felhőből egy hang szólt: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok” [Iz 42,1; MTörv 18,15]. Ennek hallatán a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek. Jézus odament, megérintette őket és azt mondta: „Keljetek föl, és ne féljetek!” Amikor fölemelték a szemüket, senkit sem láttak, csak Jézust egymagát. Amint lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: „Senkinek se beszéljetek a látomásról, amíg az Emberfia a halottak közül föl nem támad.”
Krisztus hatalma annyit ér, amennyire én képes vagyok hitemben hűséges, állhatatos, hiteles kereszténnyé lenni! El tudnak jutni szívemig Péter szavai? Azért nem az evangélium szavaira utalok, mert hiszen annyi történet van megírva Jézus életéből, ami hitemben megerősíthet, és mégsem elég. alán nem véletlen az sem, hogy Jézus apostolai lelkére kötötték, hogy az, amit megtapasztaltak ebben a történetben, arról ne beszéljenek addig senkinek, míg fel nem támad. Egyáltalán, ez a fogalom, hogy feltámadás, akkor és ott, mit jelentett az apostolok számára?
Van egy ember, Péter, aki valóban olyan esendő, botladozó, amilyen én is vagyok. Ha Ő tanúskodik Róla, Krisztusról, akkor talán Jézus történelmi alakjára is képes lehetek másként odafigyelni. Semmi ne vonja el Róla a figyelmemet! Képessé legyek elköteleződni, egészen alárendelni magam isteni hatalmának! Mert a hatalom, Istené (!), nem kényszerítő – a maga erejével – hanem megengedő! Megengedni és megsegíteni képes, a Szentlelke által, hogy ha valóban közösségre törekszem Vele, szándékom, akkor arra el is juthassak. Példa számomra rá, Péter! Persze, ehhez, le kell mondani önmagamról. Kényelem, akaratlagosság, érzelmek, vágyak, önbizalom, önhit, büszkeség, rosszul beidegződött szokások, következtetéseim, és akkor még nem is említettem azokat a korlátokat, melyeket felépítettem magam körül: mire vagyok képes, mi az, amit el tudok fogadni, mi az, amikre erőmből telik, stb.?
Mennyi, de mennyi akadály van bennem, ami távol tartani tud Jézustól! Na és a körülmények, melyekre oly könnyű hivatkozni és melyekkel lehet védekezni!
Ebbe a személyességbe, individuumba szól bele, dübörgőn, és fegyelmezőn az Atyaisten: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok”!
Ne legyen más uralkodó elv felettem, csak ez: Aki az Atya által szól, és van, és cselekszik! Csak azért, hogy engem engedelmességre, megengedő képességre neveljen, a legnagyobb hatalomnak való tiszteletből, mert nekem az válhat javamra!
Péter erre már rájött, a sok és szertelen tiltakozása között rájött arra, hogy szüksége van azokra a dolgokra, melyeket Jézus kínál fel minden ember számára!
Kereszténnyé lenni, azért nem árt, ha megkísérlem megfogalmazni, magamnak, hogy mit értek ezen? Már elcsépelt dolog, ha azt mondom, hogy Krisztuskövető a keresztény ember. Na persze. Most elvonulok egy hétre, lelki hétre. Szeretném e héten átelmélkedni: mit akarok, mit tudok, és mit lehet kibontani mai önmagam számára abból, hogy kereszténynek vallom magam? Abban bizonyos vagyok, hogy van mit megfejlődnöm. Nem vagyok még keresztény, de szeretnék az lenni! Mennyei Atyám! Szentlelkedet küld el nekem, hogy képessé lehessek, és legyen még időm is rá, hogy kereszténnyé lehessek, Krisztus által, és Vele! Ámen
