Jézus feladja a leckét

Kiv 34,29-35 - Amikor aztán Mózes leszállt a Sínai hegyéről, kezében a bizonyság két táblájával, nem tudta, hogy ragyog az arca az Úrral való beszélgetés miatt. Áron és Izrael fiai azonban meglátták, hogy sugárzik Mózes arca, ezért féltek a közelébe menni. Ő azonban hívta őket. Erre Áron is, a gyülekezet fejedelmei is odamentek hozzá. Miután velük már beszélt, odamentek hozzá Izrael fiai is mindnyájan, és ő megparancsolta nekik mindazt, amit az Úrtól a Sínai hegyén hallott. Amikor aztán befejezte beszédét, fátyolt borított az arcára. Ezt mindig levette, ha bement az Úrhoz, hogy beszéljen Vele, addig, amíg ki nem jött. Akkor aztán elmondta Izrael fiainak mindazt, amit az Úr parancsolt neki. Amikor kijött, látták, hogy sugárzik Mózes arca, ő azonban ismét eltakarta arcát, amikor hozzájuk szólt.

Zs 98 - Dávid zsoltára. Király az Úr! Reszkessenek a népek; A kerubok fölött trónol, rettegjen a föld! Nagy az Úr a Sionon, fölséges minden nép felett. Magasztalják nagy és félelmetes nevedet, mert szentséges. A nagy király az igazságot szereti: te rendeltél egyenességet, te szereztél Jákobban törvényt és igazságot. Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, boruljatok le lábának zsámolya előtt, mert szentséges ő! Papjai közt volt Mózes és Áron, és Sámuel azok között, akik segítségül hívták a nevét. Segítségül hívták az Urat, és meghallgatta őket, a felhőoszlopból szólt hozzájuk. Ők megtartották rendeleteit, s a törvényt, amelyet adott nekik. Urunk, Istenünk, te meghallgattad őket; Kegyes voltál hozzájuk, Isten, bár megbüntetted minden vétküket. Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, boruljatok le szent hegyén, mert szent az Úr, a mi Istenünk!

Mt 13,44-46 - Hasonló a mennyek országa a kincshez, amelyet elrejtettek a szántóföldben. Egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet. Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki szép gyöngyöket keresett. Amikor talált egy sokat érő gyöngyöt, elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt.

Jézus feladja a leckét! Bizony, szavaiban ott van a kérdés. Mindenkihez, személyesen, akik olvassák és hallják szavaiból, hogy megkérdezi: számodra mi az értéke, a mennyek országának?

Felragyog-e az arcom, amikor meghallom, hogy mi az ára annak, hogy részesedést szerezhetek belőle? Egyáltalán. Megmozgatja a fantáziámat, elkezdek rajta tűnődni, hogy mi is az, amiből részesedésem lehet? Szükségem van rá? Mennyire szeretnék részesedést szerezni Isten országából?

Na persze, ne azon morfondírozzak el, hogy mit lehetne ezzel keresnem, mennyit adnának érte? Hiszen, ez a gondolkodás világi észjárásra vall: ebben az életben milyen hasznom lehet abból, hogy részesedem a mennyek országából. Azt már hallottam, hogy valaki a Marson kínál részesedést. Itt, másról van szó!

Érdekel engem ilyen formán is? Amikor evangelizálásról beszélünk, akkor is arra helyezzük a hangsúlyt, hogy hogyan tehetjük az örömhírt eladhatóvá? Nem akarunk vele kereskedni! Annak kínáljuk, azzal akarjuk megosztani, aki már tudja, hogy szüksége van rá! „Ezt keresem!” Ne lepődjünk meg azon, hogy, bizony, kevesek azok, akik keresik a részesedést Isten országából! Kevés az, aki tovább lát a mai napon, aki észre venni képes, hogy semmi köze sincs ahhoz, hogy ma felébredhetett. Hát még, hogy ez a nap nem is az övé, hanem, Isten áldott napjából kap részt! Még nekünk, keresztény embereknek sem jár az a fejünkben, hogy mire ad esélyt, lehetőséget, talán feladatot Isten, amikor megadja, hogy a mára kinyissam a szemem, és az értelmemet! Vagyok, de mi végre is? Kinek van ezzel és milyen szándéka, hogy legyek, hogy örömöm legyen, hogy élhetek?

Azért vagyok, hogy ráébredjek, valami érthetetlen és végtelenül nagy értékre van meghívásom! Elnyerhetem azt a részt, abból, ami valami akkora érték, hogy azt, evilági ésszel logikával, értelemmel, fel sem vagyok képes fogni. Uram, Istenem, Te, Aki meggyőztél már arról, hogy jó vagy, és szertettel vagy irántam, gyújts fényt bennem, hogy érteni bírjam, mire adjam életemet, értelmemet, szívemet! Ámen