Ez a Márta és Mária szindróma kísért engem is

1Jn 4,7-16 - Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet. Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk. Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül a mi bűneinkért. Szeretteim! Ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást! Istent soha nem látta senki. Ha szeretjük egymást, Isten bennünk lakik, és szeretete tökéletes bennünk. Abból ismerjük meg, hogy benne lakunk, és ő mibennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk. Mi pedig láttuk, és tanúságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte Fiát, mint a világ üdvözítőjét. Aki vallja, hogy „Jézus az Isten Fia”, abban Isten benne marad, és ő Istenben. Mi, akik hittünk, megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket. Szeretet az Isten; aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne.

Zs 33 - Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt. Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek. Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából. Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik! Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik! Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot! Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd! Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja. De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön. Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat. De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.

Jn 11,19-27 - Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária pedig otthon maradt. Márta akkor így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De tudom, hogy most is, bármit is kérsz Istentől, Isten megadja neked.” Jézus azt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni.” Márta így szólt hozzá: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus azt mondta neki: „Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha. Hiszed ezt?” Márta azt felelte neki: „Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.”

vagy

Lk 10,38-42 - Történt pedig, hogy amikor továbbmentek, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Volt neki egy Mária nevű húga, aki az Úr lábához ülve hallgatta szavait, Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: „Uram! Nem törődsz vele, hogy a testvérem egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen!” Az Úr ezt válaszolta neki: „Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.

Ez a Márta és Mária szindróma kísért engem is. Mi a fontos, mi a legfontosabb? A testet szolgálni, vagy a lelket? Lehet az egyiket, vagy a másikat? Talán, ha az egyiket szolgálom, nem rögtön kezd féltékeny lenni rá a másik? Lehetséges lehet, hogy a Lélek igényének alárendeljem a testi igényeimet? Úgy gondolom, hogy ez, többnyire, mindannyiunk folyamatos dilemmája. Gyötrődése, és ami az alapvető feszültséget kelti bennünk.

Egy ragyogó előadást hallgattam ma a hős útjáról címmel. Ami tizenkét lépésben, szakaszban bemutatta, hogy hogyan, milyen utat bejárva juthat el valaki a hős szerepének megformálására. Amit én, keresztény megfogalmazásban, egyből – a hőst – mint a szent fogalmának szinonimáját fogtam fel, értelmeztem. Ilyen módon, Jézus emberi alakja is, a hőst formálja meg. Ha Ő hős, akkor számunkra, emberek számára azt rajzolta meg, hogy mi magunk is hogyan válhatunk hősökké, azaz, szentekké. Jézus keresztútja, tulajdonképpen összefoglalása a kinyilatkoztatásának: annak, amire Isten szán bennünket, embereket. Váljunk hősökké, azaz, szentekké! Mert, ha a hőssé válásunk útját bejárjuk, azzal Isten országát építjük.

Márta és Mária alakja, mintha azt formálná meg, azt az elindulást, ami eldöntheti azt, hogy valakiből válhat-e hős, vagy sem. Milyen választ adok – jelen állapotomban – a hívásra? A magam útját vagyok csak képes, hajlandó járni, vagy, el tudom fogadni a hívást, ahogy Mária is tette? Bele állok a megszólításba, és engedem magam általa sodortatni, Vele közösségre lépni, vagy nem vagyok képes kilépni a magam kényszeredett megfelelni akarásából. Mert magamnak akarok megfelelni, illetve annak a neveltetésemnek, hogy nekem szolgálnom kell azt, ami eredményt hoz. Étel kerül az asztalra, helyére kerül az elmosogatott edény, és tipp-topp lesz az otthon, hogy az mindenkit megnyugtathasson, a rend, a külsőség. De, mindeközben, mi van belül, bennem? Feszültség, vagy béke? Krisztus békességre akar bennünket elvezetni. Arra a szent békességre, melyet én nem tudok megszerezni magamnak, de arra, amit elnyerhetek! Mert ez kegyelem! És ehhez Jézussal kell eljutnom olyan személyes közösségre, mely a tanításával, és életének feltárulkozásával bontakozhat csak ki a számomra!

Isten Szentlelke vezess el engem erre a közösségre! Ámen