Amit ki kell inni

2Kor 4,7-15 - Ez a kincsünk pedig cserépedényben van, hogy a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk és ne önmagunknak. Mindenfelől szorongatnak minket, de agyon nem nyomnak; bizonytalanságban vagyunk, de nem esünk kétségbe; üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk; földre terítenek, de el nem veszünk; állandóan hordozzuk testünkben Jézus halálát, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkben. Mert minket, akik élünk, szüntelenül halálra adnak Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen halandó testünkön. Bennünk tehát a halál munkálkodik, bennetek pedig az élet. Mivel azonban a hitnek ugyanaz a lelke van bennünk, mint amiről írva van: „Hittem, azért szóltam” [Zsolt 116,10G], mi is hiszünk, és ezért beszélünk. Hiszen tudjuk, hogy aki az Úr Jézust feltámasztotta, minket is fel fog támasztani Jézussal, és veletek együtt elébe állít. Mert minden értetek van, hogy a kegyelem bőséges kiáradása miatt egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére.

Zs 125 - Zarándok-ének. Mikor az Úr megfordította Sion fogságának sorsát, olyan volt, mintha álmodnánk. Akkor szánk vígsággal telt meg, nyelvünk pedig ujjongással. Azt mondták akkor a nemzetek között: „Nagy dolgokat művelt velük az Úr!” Nagy dolgokat művelt velünk az Úr, azért örvendezünk. Fordíts fogságunkon, Uram, mint ahogy megfordítod délen a patakokat! Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak. Csak mentek és sírtak, úgy vitték vetni vetőmagjukat; de ujjongva jönnek vissza majd, s úgy hozzák a kévéiket.

Mt 20,20-28 - Akkor Zebedeus fiainak az anyja odament hozzá a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. Jézus megkérdezte: „Mit kívánsz?” Az így válaszolt: „Rendeld el, hogy az én két fiam közül az egyik a jobbodon, a másik a balodon üljön országodban.” Jézus ezt válaszolta: „Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én inni fogok?” Azt felelték neki: „Tudunk!” Ő erre azt mondta nekik: „A kelyhemből ugyan inni fogtok, de azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké, akiknek Atyám készítette.” Amikor a többi tíz meghallotta ezt, nagyon megharagudott a két testvérre. Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: „Tudjátok, hogy azok, akik a nemzetek fejedelmei, azok uralkodnak rajtuk, és akik nagyok, azok hatalmaskodnak felettük. Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagy akar lenni köztetek, az legyen a szolgátok, és aki első akar lenni köztetek, az legyen a ti szolgálótok. Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Amit ki kell inni, ugyan, csak azért iszom ki, mert kiitatják velem? Vagy, van bennem olyan lelkület, ami Jézusi? Milyen Jézus lelke? Szolgáló lélek! Kinek szolgálója Ő, testestül, lelkestül? Az Atyának szolgáló!

A felszín a test, hiszen az az, ami látható a világ számára, a világi szem számára. De a lélek, az a mélység, melyet a felszín eltakar. Az az igazán szolgálat, ami a lélekből képes cselekvésre. A lélek az, ami az Istené, ami Istentől való, és Istent szolgálja. Amikor ez a lélek megtestesül, akkor az ellen már nem tud mást tenni a világ, mint felháborodni, ellenszegülni. Mert a felszín az, mai morajlik, ami felül akar kerekedni mindenen, és mindent maga alá gyűrni. A lélek nem akar uralkodni, a léleknek nincs szüksége hatalomra. A lélek Istenét akarja szolgálni, kiszolgálni, és dicsőségére emelni. Hiszen, „a Lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit” [Jn 6,63] olvassuk Jézus szavait, Aki itt vallja meg azt, nyilatkoztatja ki, hogy a lelki ember egész testi mivoltát képessé lehet rábízni a Lélekre, nincs szüksége azokra az erőkre, melyek a világ felett keresik személyes igazolásukat, ami az Ember önigazolása. Bizonyosság, és biztonság, melyet az Én akar megadni, megszerezni magának, nincs türelme, nincs alázata arra – így szüksége sem -, hogy Isten adja meg számára. Ennek motorja a büszkeség, vagyis, önmagam megdicsőítése! Hatalmaskodás, érdemszerzés, elismerés garantálása a magam számára. Ez mind világi siker és egoizmus. Jézus erre mondja azt, hogy „köztetek azonban ne így legyen”! Ne önmagamat lássam, és ne önmagamat láttassam! A Krisztust követő ember dolga, hogy Krisztust lássa, és Krisztust láttassa a világ számára. Nem törődve azzal, hogy a világ mit lát, mit képes meglátni, vagy mit akar látni! A szavak magukért szólnak: más a jelentése a „köztetek” szónak, és a közöttük – azaz: „azok, akik” – szónak. Krisztus közösségéhez azok tartoznak, akik szolgálatukban Hozzá hasonlókká szeretnének, akarnak, hajlandók lenni! A többiek azok, akiket tegnap Jézus így bírál: „gonosz és parázna nemzedék”. És ők még nem azok, akik a közömbösök, az idegenek, az „azok, akik”.

Jézus megtérésemet, és megtérésünket sürgeti! Eltelni a Szentlélekkel! Megengedővé lenni a Lélek vágyakozására! Segíts engem Istenem! Ámen