Aki Jézussal járja útját, annak a törvénye Krisztus!

Kiv 11,10 - 12,14 - Mózes és Áron végbe is vitték mindezeket a csodákat a fáraó előtt, de az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és ő nem engedte el földjéről Izrael fiait. Akkor az Úr azt mondta Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: „Ez a hónap legyen nálatok a hónapok kezdete, ez legyen az első az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izrael fiainak egész közösségéhez, és mondjátok nekik: Ennek a hónapnak a tizedik napján vegyen mindenki, családonként és házanként, egy-egy bárányt! Ha háznépének száma kevés egy bárány elfogyasztásához, vegye maga mellé háza legközelebbi szomszédját, annyi személyt, amennyi elég egy bárány elfogyasztásához. A bárány hibátlan, hím, egyesztendős legyen! Ugyanezen szabály szerint kecskegidát is vehettek. Aztán tartsátok őrizet alatt ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig! Akkor estefelé vágja le azt Izrael fiainak egész sokasága! Vegyenek a véréből, és kenjék be mindkét ajtófélfát és a szemöldökfát azokban a házakban, amelyekben elfogyasztják. A húsát pedig egyék meg azon az éjszakán, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel, keserű salátával! Ne egyetek belőle se nyersen, se vízben főzve, hanem csak tűzön sütve! A fejét a lábszáraival és belső részeivel együtt egyétek! Semmi se maradjon belőle reggelre! Ha valami megmarad, égessétek el a tűzben! Így egyétek: derekatokat övezzétek fel, sarutok legyen a lábatokon, bototokat tartsátok a kezetekben, és sietve egyétek, mert az Úr Pászkája (vagyis: Átvonulása) ez. Átvonulok ugyanis azon az éjszakán Egyiptom földjén, megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, embert, állatot egyaránt, és ítéletet tartok Egyiptom minden istenén: én, az Úr. Ez a vér jel lesz számotokra a házakon, amelyekben lesztek. Én meglátom a vért, elvonulok mellettetek, és nem ér benneteket pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét. Legyen azért ez a nap emléknap nálatok: üljétek meg nemzedékről-nemzedékre, mint az Úr Ünnepét, örök szertartásként!

Zs 115 - Az Úr kedvében járok az élők földjén. Hittem, még ha így is szóltam: „Nagyon nagy megalázás ért!” Elkeseredésemben azt mondtam: „Hazug minden ember!” Mivel viszonozzam az Úrnak mindazt, amit velem cselekedett? Fölemelem a szabadulás kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt. Az Úr szemében drága dolog, szentjeinek halála. Én is, Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok és szolgálód fia. Széttörted bilincseimet: a hála áldozatát mutatom be neked, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem.

Mt 12,1-8 - Abban az időben Jézus szombaton vetések között ment át. Mivel tanítványai megéheztek, elkezdték a kalászokat tépdesni és enni. A farizeusok meglátták ezt és azt mondták neki: „Íme, tanítványaid azt teszik, amit szombaton nem szabad tenni.” Ő azt felelte nekik: Nem olvastátok [1 Sám 21,2-7], mit cselekedett Dávid, amikor megéhezett ő és akik vele voltak? Hogyan ment be az Isten házába és megette a kitett kenyereket, amelyeket nem volt szabad megennie, sem a vele levőknek, csak egyedül a papoknak? Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a templomban megszegik a szombatot és mégis vétlenek? Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha megértettétek volna, mi jelent ez: „Irgalmat akarok és nem áldozatot” [Óz 6,6], nem ítéltétek volna el a vétleneket. Mert az Emberfia ura a szombatnak.”

Aki Jézussal járja útját, annak a törvénye Krisztus! Ne írja felül semmi Jézus Krisztus tanítását! De ahhoz jól kell ismernem, és értenem szavait. Hogy érthessem, ahhoz Vele kell közösségben járnom. Nehogy Őt akarjam arra ráncigálni, amerre én akarok menni, mert az úgy sem fog sikerülni. Másrészt, én leszek az, aki megtévesztem magam.

Nézzük csak meg e gondolatok fényében az Eucharisztia tiszteletünket. Mennyiben valljuk, hisszük annak szentségi voltát, vagy mennyire vált az áldozás, és a szentségi átváltoztatás olyan emberi természetünk részévé, mint például a mosakodás? Szokás, egyszerűen kultikus élmény, vagy hitvallásunk megnyilvánulása?

A mai példabeszédben nagyon lecsupaszítva, nagyon leegyszerűsítve mintha erről volna szó: mennyire vagyunk szokásaink rabjai, és mennyire engedjük meg számunkra, és közösségünk számára azt, hogy az értékek megőrizzék a maguk fajsúlyát, méltóságát, a maguk eredeti voltában. Bizony, ez azon múlik, hogy én, az Ember, mennyire vagyok képes felülemelkedni azon, ami külsőség. Illetve, mennyire vagyok képes elvonatkoztatni attól, hogy szerepeket játszok, illetve az állandó megújulásom felett éberen őrködöm.

Állandóan vissza kell csatolnom éppen ezért Krisztushoz! A bűnbánat szentsége is, ha nem ezt a feladatot tölti be, és nincs összefüggésben az Eucharisztia csodálatával, tiszteletével, Krisztus bennem való jelenlétével, akkor kiüresedetté lesz, elértéktelenedik.

A papság, szerintem egyik lényeges feladata pontosan ez volna, hogy a tartalom felett őrködjön, a szentségi hatalmat éberen vigyázza, és ébren tartsa bennünk. Nekünk szükségünk van a figyelmeztetésre, a segítségre, a kontrollra. Könnyen beleveszünk pillanatnyi érdekeinkbe, és megengedjük magunknak, hogy a lényeget elveszítsük a szemünk elől.

Lássuk be, hogy fegyelmezetlenek vagyunk. Éppen ezért baj az, ha a papság is fegyelmezetlenné lesz, ha nem képes betölteni pásztori küldetését, aki terelgetni képes Isten nyáját.

Na, de nem a papságon akarom elverni a port, és nem is rajtuk akarom számon kérni emberi gyengeséginket. Inkább arra gondolok, hogy, mert emberek vagyunk, egymástól kell elfogadnunk a kontrollt, és tudnunk kell elfogadnunk azt, hogy kontrollra szükségünk van!

Egyetlen személyhez, Krisztushoz kapcsolódni, hozzá igazodnunk sem könnyű, kontroll nélkül!

Ebben a mai példabeszédben a tanulság az a számomra, ami Jézus szavaiban, végső, jól ismert, szlogenné lett kijelentésében mélyen meghúzódik: „Irgalmat akarok és nem áldozatot” Semmit se ítéljek meg, vagyis ne feszítsek keresztre senkit, amíg meg nem értem a lelki indíttatását! Miből fakad a tett, milyen érték, vagy érték hiány van a tettek mögött?

Feltételezve a jó szándékot, tisztáznom kell ok és okozat közötti összefüggéseket!

Isten bölcsességét kérem a magam számára, hogy tévedéseimből mindig vissza tudjak találni Krisztushoz, és tévedéseimet fel tudjam vállalni mások előtt is! Ámen