Pásztói Mária jelenség

Kiv 2,1-15a - Egy Lévi házából való férfi elment, és feleséget vett a maga nemzetségéből. Az fogant és fiút szült. Mivel látta, hogy szép, rejtegette három hónapig. Amikor aztán tovább már nem titkolhatta, fogott egy gyékénykosárkát, bekente aszfalttal és szurokkal, beletette a gyermeket, és kitette a folyó partján levő sás közé. A nénje pedig messzebb megállt, és figyelte a dolog kimenetelét. A fáraó lánya éppen lement, hogy megfürödjék a folyóban. A szolgálói ezalatt a folyó partján járkáltak. Amikor a fáraó lánya meglátta a kosárkát a sás között, odaküldte egyik szolgálóját, elhozatta, és kinyitotta. Amikor látta, hogy egy nyöszörgő gyermek van benne, megkönyörült rajta, és így szólt: „Ez a héberek gyermekei közül való!” A gyermek nénje ekkor azt mondta neki: „Akarod-e, hogy elmenjek, és hívjak neked egy héber asszonyt, hogy szoptassa a gyermeket?” Az így felelt: „Menj!” Elment a lány, és elhívta a gyermek anyját. A fáraó lánya így szólt hozzá: „Fogd ezt a gyermeket, és szoptasd nekem! Jutalmadat megadom majd neked!” Az asszony fogta a gyermeket, szoptatta, és amikor megnőtt, átadta a fáraó lányának. A fáraó lánya fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mondván: „Mert a vízből vettem ki.” Azokban a napokban, amikor Mózes már felnőtt, kiment testvéreihez. Látta sanyargatásukat, és hogy egy egyiptomi ember üti az ő egyik héber testvérét. Ekkor szétnézett erre is, arra is, és amikor látta, hogy nincs ott senki sem, leütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban. Másnap ismét kiment, és azt látta, hogy két héber ember civódik. Azt mondta erre annak, aki jogtalanul cselekedett: „Miért ütöd felebarátodat?” Az így felelt: „Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá fölénk? Talán meg akarsz ölni, ahogy tegnap megölted az egyiptomit?” Megijedt erre Mózes, és azt mondta: „Hogyan derülhetett ki ez a dolog?” De a fáraó is hallott a dologról, és halálra kerestette Mózest. Erre ő elmenekült a fáraó színe elől, és Mádián földjén telepedett meg. Elérkezett tehát Mádián földjére, és leült egy kút mellé.

Zs 68,3-34 - Mélységes iszapba süllyedtem, megállni nem tudok; A tenger mélységébe estem, S a vihar elmerít engem. Fáradtra kiáltom magamat, torkom berekedt, szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom. Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek engem. Hatalmasak ellenségeim, akik jogtalanul üldöznek engem. Amit el nem vettem, azt kell megfizetnem. Isten, te ismered balgaságomat, és vétkeim nincsenek titokban előtted. Ne érje szégyen miattam azokat, akik benned remélnek, Uram, Seregek Ura! Ne érje bennem szégyen azokat, akik téged keresnek, Izrael Istene. Mert érted viselem gyalázatomat, érted borítja arcomat szégyen. Érted lettem testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé. Mert emészt a buzgóság házadért, gyalázóid szidalma engem ér. Ha böjtölve siratom lelkemet, az is gyalázatomra válik. Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak rajtam. Ellenem beszélnek, akik a kapuban ülnek, s akik boroznak, rólam énekelnek. Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram, a kegyelem idején, ó Isten! Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem szabadító hűséged szerint. Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből. Ne merítsen el a víz vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját fölöttem. Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy könyörületedben. Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem! Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem, ments meg ellenségeimtől. Hiszen te ismered gyalázatomat, szégyenemet, pironkodásomat. Előtted van mind, aki szorongat engem; A gyalázat megtörte a szívemet és elernyedtem. Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna engem. Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban ecettel itattak. Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé, kelepcévé! Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, ágyékukat tedd örökre erőtlenné! Öntsd ki rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket! Lakóhelyük legyen pusztasággá, hajlékaikban senki se lakozzék! Mert üldözik, akit te sújtottál, s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél. Hagyd, hogy gonoszságot gonoszságra halmozzanak, s ne jussanak igazságodra! Töröld ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé! Én szegény vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged. Énekszóval áldom Isten nevét és hálával magasztalom. Ez kedvesebb lesz Isten előtt, mint a borjú, amelynek éppen ered a szarva és patája. Látják majd a szegények és örvendeznek; Keressétek Istent és élni fog szívetek. Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait.

Mt 11,20-24 - Azután a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, korholni kezdte, mert nem tértek meg: „Jaj neked, Korozain! Jaj neked Betszaida! Mert ha a csodák, amelyek bennetek történtek, Tíruszban és Szidonban történtek volna, már régen bűnbánatot tartottak volna, zsákruhában és hamuban. De mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te Kafarnaum! Talán az égig emelkedsz? Alászállsz majd az alvilágba! [Iz 14,13.15] Mert ha a csodák, amelyek benned történtek, Szodomában történtek volna, megmaradtak volna mind a mai napig. De mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.”

Tegnap, a pásztói Mária szobrok könnyezése kapcsán feltettem a kérdést, Istennek és Máriának: mit akartok közölni velünk, tudtunkra adni? Miért sír Mária, pontosan ott, ahol áll az a két szerény Mária szobor (egy helyen a kettő!), és miért pont most? Mi dolgunk, nekünk, akik erről tudomást szerzünk, akiket e történés nem hagy nyugton, akik úgy véljük, hogy e történés mellett nem mehetünk el?

Azt nem gondolom, hogy oda kellene futnom, és meggyőződni a magam szemével, hiszen a történést el tudom képzelni, a fotók és videók már keringenek a világban, és hiszem, hogy az, aki látta igazat mond. Engem éppen ezért az érdekel, mi ezzel az üzenet, számomra, számunkra?

Pásztó a Váci egyházmegye területén fekszik, a „város a Nyugati-Mátra lábánál, a Zagyva-folyó és a Kövecses-patak által határolt dombháton települt” (Pásztó város honlapjáról). A 21-es út mellett találjuk Pásztót, Hatvan felől, Mátraverebély előtt.

A Szentlélek templom egyben a temetőkápolna is, mely a Fő út mellet van, a Földhivatallal szemben.

A csodák bennünk élnek, általunk lesznek csodává a dolgok. Hiszen Isten számára, minden isteni természetének a része. Azok a jelek, melyek feltűnnek a számunkra, emberi mivoltunkban rá magyarázatot nem találunk, mi nevezzük el azt a jelenséget csodának. Voltaképpen Isten üzen jelei által az Embernek – akit a maga képére és hasonlatosságára teremtett, ráadásul, hogy vele közösségben teremtsen, és vigye végbe szándékát (!) -, hogy elterelje figyelmünket önmagunkról, arra, ami Isten számára fontos, és szükséges az Isten országának építése, valamint az emberi faj üdvössége miatt! Hiszen, Isten az Úr, a felséges hatalom az övé, az Ember ebben csak intézője, közreműködője lehet.

A fenti összefüggésekbe lép be a mai evangélium. Melyben válaszát vélem Istennek megtalálni! Mert Mária által is, Isten üzenete próbál bennünket jó útra vezetni. Mária, az Istenanya az az ember, kit a világ közbenjárójának választ, elfogad, így különösen a mi Magyar népünk is. Hát akkor, ne csodálkozzunk azon, ha közbenjárásunk oda-vissza működik: mi kérjük Mária segítségét, és Ő abban segít bennünket, hogy istenesebb életre jussunk. Hiszen Isten is csak úgy tud könyörülni az Emberen, ha az Emberben látja a jóra való hajlandóságát. Isten nem akar, nem tud, és nem is lépheti meg helyettünk azt a lépést, amit nekünk, a ránk ruházott szabad akaratunkkal kell megtennünk, ahhoz, hogy Isten kegyelme, irgalmassága kiáradhasson, és érvényre juthasson.

Ahogy említettem, Pásztó csupán egy ugrásra van Mátraverebélytől, ahol a Ferencesek lelki központja van, és neves, felkapott Mária kegyhely! Talán túlon túl felkapott, túl hangos, túlzottan is a magunkévá alakítottuk, és túlságosan is elvilágiasodott értékelvűvé lett Mátraverebély, ahol Mária anyai gondoskodására már oda sem figyelünk, hiszen annyira ünnepivé tettük; annyira idegenné lett Mária szerénységétől, szelídségétől, és csendes alázatától, hogy úgy látja ott már nem képes kapcsolatra lépni emberrel. Keresett Mária magának a közelben egy szerényebb zugot, ahol észreveszik, ha szól hozzánk!

A kérdés az marad számomra, hogy Mária bennünket, Magyarokat, minden Magyart akar figyelmeztetni - most, készülve az Eucharisztikus Világtalálkozóra – felelősségünkre, arra, hogy hitünkre rátalálva, eszközeivé lehessünk Isten szándékának, Európa lelki megújulására. Vagy Pásztónak, és a térségnek – Mátraverebély Szentkút gazdáinak és zarándokainak - akar valami ehhez hasonló üzenetet továbbítani Istentől?

Én, magamra veszem a szándékot mindenesetre: meg kell újulnom, bűnbánatban, mindennapi megtéréseim által kell új emberré lennem! Eszközévé lenni Isten szándékának, hittel, elkötelezettséggel, állhatatossággal, és Isten örömhírének terjesztésével! „Mert a csodák, amelyek benned történtek, már régen bűnbánatra kellett volna, hogy elvezessenek téged! A csodák, melyek benned történtek, ha megtérésre vezetnek, bizony megmaradnál mindörökre!”

Jöjj, Szentlélek! Világosítsd meg elmémet, hogy felismerjem parancsaidat; erősítsd meg szívemet az ellenség csapdái ellen; lobbantsd lángra az akaratomat… Meghallottam hangodat, és nem akarok hajthatatlan lenni és ellenállni, mondván, hogy „majd később…”, „majd holnap”. Nunc coepi! Most kezdem el! Hiszen talán nem is lesz számomra holnap.

Ó, igazság és bölcsesség Lelke, megértés és jótanács Lelke, öröm és béke Lelke! Azt akarom, amit Te akarsz. Azért akarom, mert Te akarod; úgy akarom, ahogy Te akarod; akkor akarom, amikor Te akarod. (Szent Josemaría Escrivá de Balaguer, az Opus Dei alapítójának imája) Ámen