Kutatni, azt a kincset

Péld 2,1-9 - Fiam! ha megfogadod szavaimat és megőrzöd magadnál parancsaimat, megnyitod füledet a bölcsességnek, és szívedet az okosság megismerésére adod, sőt, ha hívod a bölcsességet, és szívedet az okosságra hajtod, ha keresed azt, mint az ezüstöt, és kutatod, mint a rejtett kincset: akkor megérted az Úr félelmét, és megtalálod Isten tudását, mivel az Úr adja a bölcsességet, s az ő szájából származik a tudás és az értelem. Ő rejt el üdvöt az igazak részére, és pajzsa azoknak, akik jámborságban járnak. Megvédi az igazságosság ösvényeit, és őrködik a jámborok útja fölött. Akkor megérted az igazságot és a törvényt, az egyenességet és minden helyes utat.

Zs 33 - Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt. Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek. Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából. Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik! Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik! Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot! Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd! Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja. De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön. Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat. De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.

Mt 19,27-29 - Ekkor megszólalt Péter és azt mondta neki: „Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Mi lesz hát velünk?” Jézus azt felelte nekik: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem, az újjászületés idején, amikor az Emberfia helyet foglal dicsősége trónján, ti is tizenkét trónon fogtok ülni, és ítélni fogjátok Izrael tizenkét törzsét. És mindenki, aki elhagyta házát, testvéreit vagy nővéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjét az én nevemért, százannyit kap majd és örök életet fog örökölni.

Kutatni, azt a kincset, mi még mindig rejtve van előlem! Méghozzá arról a kincsről van szó, mely feltárhatja előttem az Úr félelmét, és mely rejti Isten tudását. Melyet megtalálhatok! Hiszen nem azért van rejtve szemem elől, mert Isten rejtegeti, hanem azért, amiért még nem rendelkezem azzal a tudással, azzal az értelemmel, mely elvezethet az Úr bölcsességére.

Értsem meg, hogy van még módom növekedni Isten Igazságában, és jámborságban. Majd felismerhetem, majd meg fogom érteni, mikor oda eljutok, hogy mi az igazság, és mi a törvény, az egyenességet; hogy mi a helyes út!

Csak kövessem Jézust, Aki az újjászületés ideje az Ember számára. Hiszen, ez a világ arra való, hogy ki testben bizalmat kapott Istentől az Életre, az újjászülethessen Lélekben. Az Ember testbe zárt élete arra ad esélyt, hogy megszülhessem örökkévalóságomat, a nagybetűs életre alkalmasságomat.

Vajon, milyen életre vagyok Isten szeretetéből rendelve? Amire fel kell készülnöm, fel kell nőnöm? Hogy majd elviselni képessé lehessek? Mennyivel különb az a létállapot, mint ez? Ha ezt elviselni képessé teszem magam, ha ebben az életben Isten törvényeit megérteni, felfogni képessé teszem magam, megélni – élettel megtölteni – képessé teszem magam, …

Miben más, miben több, és mennyiben kell elhordozására képessé tenni lelkemet és talán testemet Isten országában létezésére? Mennyire súlyosak Jézus szavai, és vajon, azok válhatnak bölcsességemmé: „És mindenki, aki elhagyta házát, testvéreit vagy nővéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjét az én nevemért, százannyit kap majd és örök életet fog örökölni”?

Egyáltalán, azt értem én, hogy Péter miről beszél? Mit ért azon, hogy „mi elhagytunk mindent”, azért, hogy Jézust kövessék? Ezek szerint Jézus követése számomra is lemondásról is szól. Valamit el kell engedni annak, aki Isten országába készül!

Jézus mondja, és a mai gondolataim erre az Igére mutatnak: „Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok (mentsétek ki magatokat) ... Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja.” [Mt 6,31-34]

A bizalom, az Istenre magam rábízása, ráhagyatkozásom, hogy ebben az életben ne akarjak mindent magam elrendezni. Megengedővé lenni rá, hogy akár történhessen velem olyan dolog is, ami számomra nem kívánatos, ne akarnám, vagy nem kellemes a számomra. Amire mondhatom azt, hogy elfogadom, de az útról, melyet Veled járok Istenem, le nem térek! Felajánlom azért, hogy Veled élhessek örök életet! Segítsd Istenem, Uram, és Mesterem, hogy így élhessem ezt az életet! Ámen