Jézus követségben jár közöttünk

Ter 27,1-5.15-29 - Amikor Izsák megöregedett, és szeme annyira elhomályosodott, hogy nem is látott, hívatta az idősebbik fiát, Ézsaut, és megszólította: „Fiam!” Ő azt felelte: „Itt vagyok.”

Ekkor azt mondta neki: „Látod, megöregedtem, és nem tudhatom halálom napját. Most hát vedd fegyvereidet, a tegzet meg az íjat! Menj ki a mezőre, és lőjj nekem valami vadat! Készítsd el ízletesen, ahogyan én szeretem; aztán hozd be, hogy egyem belőle, és megáldjalak, mielőtt meghalok!”

Rebekka azonban meghallotta, amit Izsák a fiával, Ézsauval beszélt. Amint Ézsau elment vadászni, hogy valami vadat hozzon, Rebekka fogta idősebbik fiának, Ézsaunak otthon levő legjobb ruháját, és ráadta azt kisebbik fiára, Jákobra. A kezét és a sima nyakát pedig kecskegidák bőrével borította be. Majd az ízletes ételeket és a kenyeret, amelyeket készített, kezébe adta fiának, Jákobnak.

Jákob bement atyjához, és megszólította: „Atyám!” Ő azt válaszolta: „Hallom. Ki vagy te, fiam?” Jákob erre azt felelte: „Én vagyok elsőszülötted, Ézsau. Úgy cselekedtem, ahogyan parancsoltad nekem. Ülj fel tehát, és egyél vadászzsákmányomból, hogy áldásodban részesüljek!” Izsák megkérdezte fiától: „Fiam! Hogyan találtál vadat ilyen hamar?” Ő így válaszolt: „Az Úr, a te Istened akarata volt, hogy elém kerüljön.”

Ekkor Izsák azt mondta Jákobnak: „Jöjj közelebb! Hadd tapogassalak meg, hogy valóban te vagy-e az én Ézsau fiam, vagy sem?” Jákob közelebb ment atyjához, Izsákhoz, aki megtapogatta, és azt mondta: „A hang ugyan Jákob hangja, de a kéz Ézsau keze.” Nem ismerte meg, mert olyan szőrös volt a keze, mint bátyjának, Ézsaunak a keze.

Megáldotta tehát, de azért megkérdezte tőle: „Te vagy az én Ézsau fiam?” Ő azt felelte: „Én vagyok.” Erre Izsák így szólt: „Hozd ide vadászzsákmányodat, fiam, hadd egyem belőle, hogy aztán megáldjalak téged!” Odavitte neki, és amikor elfogyasztotta, bort is hozott neki, és ő ivott belőle. Akkor atyja, Izsák így szólt hozzá: „Jöjj közelebb, és csókolj meg, fiam!” Ő odament és megcsókolta.

Amikor Izsák megérezte ruhájának illatát, megáldotta őt e szavakkal: „Íme, fiam illata olyan, mint a mező illata, melyet megáldott az Úr. Adjon neked az Isten az ég harmatából és a föld bőségéből sok gabonát és bort! Népek szolgáljanak téged, és nemzetek boruljanak le előtted! Légy ura testvéreidnek, és boruljanak le előtted anyád fiai! Aki téged átkoz, legyen átkozott, aki pedig áld, legyen áldott!”

Zs 134 - ALLELUJA! Dicsérjétek az Úr nevét, dicsérjétek szolgái az Urat, akik az Úr házában álltok, Istenünk házának udvaraiban! Dicsérjétek az Urat, mert az Úr jó, zengjetek nevének, mert kedvességgel teli. Mert kiválasztotta magának az Úr Jákobot, Izraelt a maga birtokául. Mert én tudom, hogy nagy az Úr, s a mi Istenünk felülmúl minden istent. Amit akar, az Úr mindent megtehet égen, földön, tengeren és minden mélységben. Felhőket hoz fel a föld széléről, villámokat készít az esőhöz, tárházaikból szeleket hoz elő. Megölte Egyiptom elsőszülötteit, embert, állatot egyaránt. Jeleket és csodákat küldött benned, Egyiptom, a fáraóra és valamennyi szolgájára. Megvert tömérdek nemzetet, és megölt hatalmas királyokat: Szehont, az amoriták királyát, Ógot, Básán királyát, és Kánaán minden királyságát, s odaadta örökségül földjüket, örökségül népének, Izraelnek. Uram, örökkévaló a te neved, nemzedékről nemzedékre száll emléked, Uram. Mert igazságot szerez népének az Úr, és könyörületes szolgái iránt. A nemzetek bálványai ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz alkotásai. Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak; van fülük, de nem hallanak, és lehelet sincs szájukban. Legyenek hozzájuk hasonlók a készítőik, és mindazok, akik bíznak bennük! Izrael háza, áldjátok az Urat! Áron háza, áldjátok az Urat! Lévi háza, áldjátok az Urat! Akik félitek az Urat, áldjátok az Urat! Áldott legyen Sionról az Úr, aki Jeruzsálemben lakik. Allaluja.

Mt 9,14-17 - Akkor odajöttek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: ,,Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?’’ Jézus így felelt nekik: ,,Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára nyers szövetből foltot; mert kiszakad a folt a ruhából, és a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe, mert különben a tömlők szétrepednek, s kiömlik a bor is, meg a tömlők is tönkremennek. Az új bort új tömlőkbe töltik, így mind a kettő megmarad.’’

Jézus követségben jár közöttünk. Isten megtestesülésének jelenlétére, idejére példának a nászt hozza fel Jézus, mely ünnepről, ünneplésről szól. A kinyilatkoztató, az önmagát odaajándékozó a vőlegény személyében jelenik meg, és akikért titkát feltárni kész, kiadni magát készséges a vőlegény, azok mi vagyunk, akiket nászba hív Jézus. Nekünk most van a böjtölés ideje!

Amikor Jézus a régi ruháról beszél, akkor arról, az Ember által viseltessé tett Mózesi törvényről beszél, amit az emberi együgyűség, kény és kedv, a törvénynek megfeleltetés hiánya tett elhasználódottá, kopottá, és rongyossá. Amiből a lényeg kihullott már, és megmaradt az a külsőség, az a foltozgatás, ami már nem képes a rongyot ruhaként megtartani.

Igen, elérkezik az idő, amikor be kell látnunk, hogy a legszebb ünneplős ruhánk is elkopott, ünneplőssé lenni már nem alkalmas. Megújítani kényszerülünk ruhakészletünket. Kellenek az ünnepeink, és kell, hogy tudjunk ünnepelni. Az ünnep mi más, mint visszacsatolás, megújulás az örömben. Örülni csak az tud, aki képes elengedni félelmét, bánatát, keserűségét, csalódásait, gyötrelmeit, kényszeredettségét, és kóros függőségeit. Ahogy az anya, mikor a születés ideje elérkezik, már tele van gyötrelemmel. De mikor megszüli, világra hozza gyermekét, minden szenvedését elfelejti, és felhőtlen örömmel öleli magához. Jó olyankor boldognak látni az Édesanyát, és ebből a boldogságából kivenni részünket!

Jézus megújítani jött az Embert! Az Isten törvényében újít meg bennünket, hogy boldogokká lenni képesek lehessünk. Nem új törvényt hoz, de megújítani akarja a törvényt! Ezért állítom azt, hogy a Szentírás, a Biblia, ószövetségi része nem állja meg a helyét, nem állhat meg többé az Újszövetség nélkül. Igen, vannak olyan részei az Ószövetségi iratoknak, melyek kevéssé lesznek, kiüresednek az Újszövetség által. Elértéktelenednek, kopottá lesznek, mert ott áll már helyette Jézus kinyilatkoztatása! Ne értsük félre, és ne próbáljuk félremagyarázni! Nem azt állítom, hogy nincs szükség a prófétákra, az ószövetségi iratokra! Csupán azt állítom, hogy az Ószövetséget nem szabad többé az Újszövetség nélkül értelmeznünk, magyaráznunk!

Van, amit meg sem érthetünk az Ószövetségből már. Hogyan is érthetnénk abból a távlatból, ami annak megírása és mai korunk között eltelt? Nem csupán a gondolkodásunk változott, a logikánk, a tapasztalásunk, vélekedésünk. Azért vegyük tudomásul azt, hogy annak, akinek Istentapasztalásából keletkeztek azok az iratok, akik leírták, és akik fordították – ők kevesek -, és akik őket az idők során magyarázták, értelmezték – bizony sokak -, mind szűrői, és prizmái lettek az Isten szavának, mely által torzulásokon ment keresztül az isteni akarat. Mikor Isten szükségét látta annak, hogy letisztítsa e torzulásokat, elküldte a Fiút, Aki, minden emberi torzulást Isten szándékából kivonni készséges volt! Új ünneplő köntöst ajándékoz Isten, Jézusban, az Embernek! Ráadásul, a Szentlélek erejében, Isten biztosít bennünket arról, hogy köntösünkről gondoskodik, hogy az folyamatosan megújulni képessé lehessen, hogy nászunk el ne múljon többé, míg tart e földi élet! Jézus Krisztus óta, folyamatosan élhetjük meg szenvedésünket, és a szenvedésre ünnepünket. Megújulóvá teszi Isten az Embert Krisztusban!

A kérdés az, hogy én, az Ember, képes vagyok a magújulásra? A szenvedések elviselésére, elfogadására, megélésére, úgy, hogy abból szüntelen valami új születhessen bennem? Vagy, azzal foglalom el magam, hogy másokat okolok azért, mert nem vagyok képes megújulni?

Én, az Ember, személyemben vagyok, lehetek képes Istenben a megújulásra! Krisztussal közösségben! Ez a feltétele a megújulásomnak, hogy minduntalan képes legyek visszatalálni Jézussal közösségemre! Ez a bizalom fenntartása Benne, önmagam alázatának, szelídségének gyakorlásával, tévedéseimnek belátásával, és azok elengedésével, amit bűnbánatként szoktunk említeni. Attól bűnbánat ennek a neve, mert abból a szeretetből burjánzik, Aki az Isten! Hallatlan titok ez a személyes kapcsolat, mely lehet Ember és Isten között! Ami nem Istenen múlik, hanem rajtam, az Emberen! Mert Isten szeretete a Van! Én pedig vagyok, aki lehetek abban a szeretetben, Aki Van.

Istenem, Örök Atya, Te, gondviselő szereteteddel szüntelenül bizalmaddal ajándékozol meg engem. Segíts engem, hogy feltétlen bizalmadat képes legyek érteni, tisztelni, és viselni, azzal a méltósággal, amivel adod nekem! Ámen