Isten akarata ez

Ter 17,1.9-10.15-22 - Amikor pedig Ábrám kilencvenkilenc esztendős lett, megjelent neki az Úr, és azt mondta: ,,Én vagyok a Mindenható Isten: járj előttem, légy tökéletes, Isten ezután azt mondta Ábrahámnak: ,,Te is tartsd meg tehát szövetségemet, és utódod nemzedékről nemzedékre. Ez a szövetségem közöttem és közöttetek, és utódod között, amelyet meg kell tartanotok: metélkedjék körül közöttetek minden férfi, Majd azt mondta Isten Ábrahámnak: ,,Sárait, a feleségedet, ne Sárainak hívd, hanem Sárának, mert megáldom, s tőle adom neked azt a fiút, akit majd megáldok, hogy nemzetekké legyen, s népek királyai származzanak tőle!” Arcra borult erre Ábrahám, és nevetett, mert azt gondolta magában: ,,Százesztendős embernek fog fia születni, s a kilencvenesztendős Sára fog szülni?” Istennek pedig azt mondta: ,,Csak Izmael maradjon életben előtted!” Így szólt erre Isten Ábrahámhoz: ,,Nem! Sára, a feleséged fiút fog szülni neked. Nevezd el őt Izsáknak, s én fenntartom szövetségemet vele és utódjával örökre. Izmaelre vonatkozólag is meghallgattalak: íme, megáldom és megszaporítom, és nagyon megsokasítom: tizenkét fejedelmet fog nemzeni, és nagy néppé teszem. De a szövetségemet Izsáknak tartom fenn, akit Sára szül majd neked, egy esztendő múlva ilyenkor.” Amikor aztán befejezte beszédét, amelyet vele folytatott, Isten felemelkedett Ábrahám elől.

Zs 127 - Zarándok-ének. Mind boldog az, aki féli az Urat, s az ő útjain jár! Élvezed akkor kezed munkáját, boldog vagy, és jó dolgod lesz. Feleséged olyan lesz, mint a bőven termő szőlőtő házad oldalán, fiaid, mint az olajfa-csemeték asztalod körül. Íme, ilyen áldás éri azt az embert, aki féli az Urat. Áldjon meg téged Sionról az Úr, hogy lásd Jeruzsálem boldogságát életed minden napján, és lásd fiaidnak fiait. Békesség legyen Izraelen!

Mt 8,1-4 - Amikor pedig lejött a hegyről, nagy tömeg követte őt. És íme, odajött egy leprás, leborult előtte és azt mondta: ,,Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!” Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: ,,Akarom, tisztulj meg!” Erre az mindjárt megtisztult a leprától. Ekkor Jézus azt mondta neki: „Vigyázz, senkinek se szólj erről, hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak [Lev 13,49] és ajánld föl az adományt, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik.”

Isten akarata ez: „tisztulj meg!” Már Mózes harmadik könyvében ott áll Isten akarata: „Így szól az Úr Mózeshez: »Szólj Izrael fiainak egész gyülekezetéhez és mondd nekik: Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok!” [Lev 19,1-2] Istennek ez az akarat azokhoz szól, akik Ábrahám utódai!

Ábrahámnak még ezt úgy mondja az Isten, hogy „járj előttem, légy tökéletes”, majd: ezzel, vagy így „tartsd meg szövetségemet, és utódod nemzedékről nemzedékre”.

Ki tartja magát Ábrahám utódának? Az Istennel való szövetség örökösének? Melybe minden embert beleoltani akar, szeretne, készséges Jézus? Akikhez így szól: „Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen.” [Jn 15,9-11]

Ez az a vérvonal, mely Ábrahám tökéletességre szólításától Jézus Krisztus örömének teljességén keresztül elvezet bennünket, Embereket, ma élő embereket is, a Mennyei Atyával való közösségre.

Én állítom, mert hiszem, hogy így van egység, közösség a Szentírásban megjelenő, és bennünket megszólító Isten és Ember között. Megtalálni, felfedezni ezt a személyessé általam tehető közösséget Istennel, Jézus Krisztussal, Ábrahámmal, és mindazokkal, akiket nevükön szólít Isten, és, akik megértjük azt a kijelentését, hogy „tenyeremre rajzoltalak téged; falaid előttem vannak szüntelen.” [Iz 49,16], „Ne félj, mert megváltottalak! Neveden szólítottalak, az enyém vagy.” [Iz 43,1] – az én dolgom! Nekem kell magamra vennem Isten meghívását!

Elköteleződés, beleállás a megszentelő kegyelembe! Ehhez kaptam Istentől tudatosságot, szabadságot, bizalmat! Nem máshoz, nem ahhoz, hogy okoskodjak, és én legyek az, aki megmondom mindenkinek a tutit! Én csak a magam ura lehetek. Képessé lenni rá, hogy ne uralkodjak Istenen, hanem kényszerítsek magamra alázatot, szelídséget, és vállaljak Istennel közösséget, mely közösségben nála van a törvény, fejem felett!

Áldalak Atyám, Istenem, ki Krisztusban világosságot gyújtani méltóztattál, hogy Lelked erejének megengedővé lehessek, nekem a Te fényességed ragyogjon, és vezessen utamon! Ámen