Az Igazságot senki sem méltatja

Ter 15,1-12.17-18 - Ezen események után az Úr látomásban beszédet intézett Ábrámhoz, és azt mondta neki: „Ne félj, Ábrám, én az oltalmazód vagyok, és igen nagy lesz a jutalmad!” Ábrám ekkor megkérdezte: „Uram, Isten, mit adhatnál nekem? Gyermektelenül költözöm én el, s házam gondviselőjének fia, a damaszkuszi Eliézer örökli a házamat!” Aztán így folytatta Ábrám: „Nem adtál nekem gyermeket, és íme, a házamban született rabszolga lesz az örökösöm!” De az Úr azt válaszolta neki: „Nem az lesz az örökösöd, hanem aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd!” Majd kivezette a szabadba, és azt mondta neki: „Nézz fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha tudod!” Aztán így folytatta: „Éppen ilyen lesz az utódod is.” Hitt az Úrnak, s ez igazságul tudatott be neki. Ekkor azt mondta neki az Úr: „Én vagyok az Úr, aki kihoztalak a káldeai Úrból, hogy neked adjam ezt a földet birtokul.” Ám ő azt válaszolta: „Uram, Isten, miből tudhatnám meg, hogy a birtokom lesz?” Az Úr erre azt felelte neki: „Hozz nekem egy háromesztendős üszőt, egy háromesztendős kecskét, egy háromesztendős kost, továbbá egy gerlét és egy galambot!” Ekkor ő elhozta mindezeket, középen kettévágta őket, és lerakta a két darabot egymással szembe; a madarakat azonban nem vágta ketté. A húsokra ragadozó madarak szálltak, de Ábrám elűzte őket. Amikor aztán a nap leszállóban volt, mély álom fogta el Ábrámot, és nagy rettegés és sötétség szállt rá. Amikor a nap lenyugodott, sűrű sötétség lett. És íme, megjelent egy füstölgő kemence és egy tüzes fáklya, s átvonult a húsdarabok között. Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, ezekkel a szavakkal: „Utódodnak adom ezt a földet, Egyiptom folyójától egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig.

Zs 104,1-9 - ALLELUJA! Áldjátok az Urat, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek a nemzetek közt műveit! Énekeljetek és zengjetek zsoltárt neki, beszéljétek el minden csodatettét. Dicsekedjetek szent nevével, örvendezzen azoknak a szíve, akik az Urat keresik. Keressétek az Urat és erejét, keressétek szüntelenül arcát. Emlékezzetek meg csodatetteiről, amelyeket művelt, jeleiről és szája ítéleteiről, ti, az ő szolgájának, Ábrahám utódai, választottjának, Jákobnak fiai. Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földön ő ítélkezik. Örökké gondol szövetségére, szavára, amelyet ezer nemzedékre adott, arra, amit Ábrahámmal megkötött, amire megesküdött Izsáknak.

Mt 7,15-20 - Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok. A gyümölcseikről fogjátok felismerni őket. Vajon szednek-e a tövisről szőlőt, vagy a bogáncsról fügét? Minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. A jó fa nem tud rossz gyümölcsöt teremni, sem a rossz fa jó gyümölcsöt teremni. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. Tehát a gyümölcseikről fogjátok felismerni őket.

Az Igazságot senki sem méltatja. De, az Igazság nem igényli méltatását.

Ezzel együtt az is az eszembe jut, hogy mennyi de mennyi, hány meg hány fajta, és féle gyümölcs is van? Amikor Jézus erről beszél, akkor arról a mérhetetlen nagy szabadságról beszél, mely megengedővé tesz engem arra, hogy eldöntsem, mi meríti ki számomra a gyümölcs fogalmát.

Miben tapasztalom meg, fedezem fel a kegyelmet, a küldetését, üzenetét a magam számára?

Azt mondja, hogy a bárányok képében ólálkodó hamis prófétát is képessé lehetek felismerni! Akkor, meg kell értenem, hogy erre a képességemre fel kell cseperednem! Képessé lenni rá! Nem engedni meg, hogy félrevezessenek! Még neveltetésem, és tapasztalásom is félrevezethet! Meg kell tanulnom mindenre rákérdezni.

Ezt még önmagammal szemben is értelmeznem kell. Hiszen bennem is vannak hamis próféták, álságos igazságok, melyek termékenyek, de fogyaszthatatlan termést hoznak! Ami fogyaszthatatlan, az nem gyümölcs! Beoltódni Krisztusba, hogy jó gyümölcsöt teremni képessé lehessek! Ez lehet egy valós program!

Nélküled Istenem, önmagamban erre képtelen vagyok. Jöjj Isten Szentlelke, és művelj engem! Ámen