A testi ember a világ bizonyosságával beéri

MTörv 8,2-3.14b-16a - Gondolj csak vissza arra az egész útra, amelyen az Úr, a te Istened negyven esztendőn át vezetett a pusztában, hogy megsanyargasson és próbára tegyen, s így nyilvánvalóvá legyen, mi forog szívedben: vajon megtartod-e parancsait vagy nem? Éhínséggel sanyargatott téged és eledelül mannát adott neked, amelyet nem ismertél sem te, sem atyáid, hogy megmutassa neked, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik. fel ne fuvalkodjék szíved, s meg ne feledkezzél az Úrról, a te Istenedről, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából. Hogy vezéred volt a nagy és rettenetes pusztán, amelyben tüzes leheletű kígyó, skorpió és kiaszott föld volt, és egy szemernyi víz sem. Aki forrást fakasztott neked a kemény sziklából, s atyáid által nem ismert mannával etetett téged a pusztában, s miután megsanyargatott és próbára tett, végül megkönyörült rajtad.

Zs 147 - Dicsérd az Urat, Jeruzsálem, Dicsérd Sion, Istenedet, Mert ő erőssé teszi kapuid zárait, megáldja benned fiaidat. Békességet ad határaidnak, és a búza javával lakat jól téged. Elküldi szavát a földre, igéi gyorsan futnak. Olyan havat ad, mint a gyapjú, és mint a hamut, szórja a zúzmarát. Mint a morzsát, úgy hullatja jegét, ki tudja hidegét elviselni? De ha elküldi igéjét, felolvasztja azokat, a szele fúj, és folynak a vizek. Kihirdeti igéjét Jákobnak, törvényeit és rendeleteit Izraelnek. Nem tett így egyetlen nemzettel sem, nem ismertette meg őket rendeleteivel. ALLELUJA!

1Kor 10,16-17 - Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérében való részesedés? És a kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testében való részesedés? Mert egy kenyér, egy test vagyunk sokan, hiszen mindnyájan egy kenyérből részesülünk.

Jn 6,51-58 - Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért. Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” Jézus azt felelte nekik: „Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él. Ez az a kenyér, amely az égből szállt alá. Nem olyan, mint amit az atyák ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.

A testi ember a világ bizonyosságával beéri, de a lelki ember lelkének szomjának oltására keresi a megoldást! Hányan, de hányan járulnak szentáldozáshoz napról napra, szentmiséről szentmisére. Ha ennyi ember vágyakozná, és tenne érte, hogy lelkének szomjúságát oltsa, azt állítom, hogy a világ más volna!

2020, és Magyarországon lesz Eucharisztikus világkongresszus! Azoknak a találkozója, akik az Oltáriszentségben többet látnak meg, mint a cselekvés valóságát, látszatát.

Mit hiszek arról, és hogyan értem azt, amiről szól a mai ünnep? Úrnapja. A külsőségeken túl, a liturgia látványán belül.

Egyházunk tanításában ez áll a mai ünneppel kapcsolatosan: „a liturgikus szövegeket és a szentmise szekvenciáját Aquinói Szent Tamás írta meg.” Ezért, Hozzá nyúlok vissza, vele keresem az Eucharisztiával a magam kapcsolatát. Mert valami eredeti, nekem szóló üzenetét akarom érteni. Hiszem azt, hogy az Eucharisztia szentségében is nekem van, kell legyen személyes kapcsolatom Istennel!

Aquinói Szent Tamás felteszi a kérdést: Szükség van-e a filozófiai diszciplínákon kívül más tanításra?

Válasza: az emberi értelemmel vizsgálódó filozófiai diszciplínákon kívül szükség van olyan tanításra is, amely isteni kinyilatkoztatáson alapul, mivel:

1) Az embereknek ismerniük kell a célt, amihez cselekedeteiket irányítják; ez a (végső) cél pedig Isten, aki meghaladja az ész felfogóképességét.

2) Ami megismerhető is Istenről az értelem által, csak nagyon kevés ember számára, és hosszú, fáradságos munka árán az. Az emberek biztonságosabb üdvözüléséhez tehát szükség van arra, hogy kinyilatkoztatás által szerezzenek ismereteket.

A kinyilatkoztatott szó nem lehet múlt idejű kijelentés! – állítom. Ráadásul nem lehet személyhez, vagy egyes személyekhez kötött, mert Isten minden embernek kinyilatkoztatni kész önmagát. Legfeljebb, én nem vagyok kész rá, hogy megnyilatkozásáról tudomást vegyek, illetve felülírom énemmel a Kinyilatkoztatót!

Így, ezzel a gondolattal közeledek a mai ünnep leg lényegéhez, a Szentírásban Pál és János által leírtakhoz.

Minden szó, szentségi értelemben lélekre ható szeretne lenni. Ahogy vallom azt is, hogy Isten emberré lett Krisztusban, hogy bennünket, embereket, Isten dicsőségére - isteni méltóságunkra elvezessen.

Ahogy Pál mondja: az Oltáriszentség vétele Krisztusban akar részesíteni bennünket, embereket. Megerősítő kegyelmet hordoz e szentség! Én, személyesen, Krisztusban részesedhetek, vagyis: Belőle gazdagodhatok. Tudás, bölcsesség, bizonyosság, biztonság, békesség, szeretet válhat valóságommá, ami Jézusban isteni erényként lobog. Mert a Szentlélekben adja át számomra isteni erejének teljességét. Ha én, az Ember, megengedem, megengedővé teszem maga alázattal arra, hogy működő erővé válhasson általam, és számomra.

János idézi Jézus szavait: „Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él. Ez az a kenyér, amely az égből szállt alá.” A zsidók válasza Jézus szavaira az értetlenség volt. Mi már nem mondhatjuk, hogy nem értjük, hiszen ezt már mondták a zsidók. Ellenben mi, ki megyünk az oltárhoz, áldozunk – magunkhoz vesszük azt a misztériumot, amit nem értünk, és aztán úgy megyünk tovább, életünk útján, mint ami természetes dolog, hogy megtörtént, és amit nem is kell értenünk.

Akkor, miről is szól az, amit Istenhitnek mondok? Mit veszek magamhoz? Miért veszem magamhoz? Csak azért teszem meg ezt, mert minden jó keresztény katolikus ezt teszi?

Aquinói Szent Tamást idéztem az elmélkedésem elején. Amikor magamhoz veszek az Oltáriszentséget, akkor el kellene vonulnom, belső lelki magányomba, és keresnem kellene a kapcsolatot azzal, aki mindebben a misztérium, a titok, aki a titkáról akar nekem beszélni. Csak nekem, és csak velem! „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégülést nyernek.” [Mt 5,6]

Uram, Mennyei Atyám! Én akarom Veled ezt a személyes, ezt a meghitt, és szerelmes kapcsolatot, amikor hallani, látni és érezni lehetek képes bennem való jelenlétedet! Ámen