Csak Isten van, és általa én

2Kor4,7-15 - A hit és a kegyelem kincsét törékeny cserépedényben őrizzük, hogy a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne önmagunknak. Mindenfelől szorongatnak minket, de agyon nem nyomnak; bizonytalanságban vagyunk, de nem esünk kétségbe; üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk; földre terítenek, de el nem veszünk; állandóan hordozzuk testünkben Jézus halálát, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkben. Mert minket, akik élünk, szüntelenül halálra adnak Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen halandó testünkön. Bennünk tehát a halál munkálkodik, bennetek pedig az élet.

Mivel azonban a hitnek ugyanaz a lelke van bennünk, mint amelyről írva van: „Hittem, azért szóltam”, mi is hiszünk, és ezért beszélünk. Hiszen tudjuk, hogy aki az Úr Jézust feltámasztotta, Jézussal együtt minket is feltámaszt majd, és veletek együtt elébe állít. Mert minden értetek van, hogy a kegyelem bőséges kiáradásáért egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére.

Zs 115 - Az Úr kedvében járok az élők földjén. Hittem, még ha így is szóltam: „Nagyon nagy megalázás ért!” Elkeseredésemben azt mondtam: „Hazug minden ember!” Mivel viszonozzam az Úrnak mindazt, amit velem cselekedett? Fölemelem a szabadulás kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt. Az Úr szemében drága dolog, szentjeinek halála. Én is, Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok és szolgálód fia. Széttörted bilincseimet: a hála áldozatát mutatom be neked, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem.

Mt 5,27-32 - Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: „Ne paráználkodj!” [Kiv 20,14] Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz azért, hogy megkívánja őt, már paráználkodott vele a szívében. Ha pedig a jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész testedet a gyehennára vessék. És ha a jobb kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész tested a gyehennára jusson. Azt is mondták: „Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet” [MTörv 24,1]. Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki elbocsátja feleségét - kivéve a paráznaság esetét -, házasságtörővé teszi, és aki elbocsátott nővel összeházasodik, házasságot tör.

Csak Isten van, és általa én vagyok. Ebben az összefüggésben, kapcsolatban, szövetségben van minden más. Aki, és ami van! A Van, a valóságom, ha nem ebből az összefüggésből születik, fejlődik, bontakozik ki, akkor félrecsúszik, eltorzul, és torzóvá lesz. Felnőttként, személyiségként, látok valamit, ami alapvető kapcsolatrendszeremet befolyásolja, zaklatja, elidegeníteni próbálja, vagy elmélyíteni. Mennyi a felelősségem, esélyem, lehetőségem rá, hogy valóságom a teljesség felé haladjon, a teljességre juthasson?

Ez attól nem egoizmus, hogy vallom, hiszem és élem, hogy minden ember ebben az Istennel személyességben létező valóságomnak a része. Attól válik azonban mégis egoizmussá, hogy a valóságom szereplőivel nem vagyok ebben a hitben egy, közös, és azonos. Itt kezd el torzulni, és torzulásra kényszeríteni engem is a valóságom.

Bizony, sokszor bizonytalan térben találjuk magunkat, és sok esetben pontosan olyankor, amikor azt reméljük, hogy jó úton haladunk. Azt állítom, hogy az elbizonytalanodásra jutásban mi magunk is ludasok vagyunk, amiért nem sugározzuk a bizonyosságot, a biztonságot, mert nem vagyunk képesek a határozottságot képviselni.

Tehát, életem és valóságom biztos pontja Isten léte, és Isten bizonyosságom. De ez nem épülhet másra, mint a hitre. Különben olyan külsőségekre vagyok kénytelen hagyatkozni, melyek tőlem függetlenül bármikor változhatnak. Mert változó a világ, a teremtett valóság, mely minden pillanatban, melyet életemnek hívok, engem is változásra késztet, és kényszeríthet. Az állandó mindenben és minden időben az Isten, az egyedüli Isten!

Jézus erre az állandóságra irányítja figyelmemet! A Lélek szemével látni, és érzékelni mindent! Az állandóságban meggyökeresedni, biztos alapra építkezni, hogy felépülhessen a magam szikla szilárd alapokon álló házam, váram, mely boldogságot termő képességgel bírhat! Része lehessen Isten országának! Segíts ebben Istenem! Ámen