A törvényről szól a Kinyilatkoztató

2Kor 3,4-11 - Isten iránt ilyen bizalmunk Krisztus által van. Nem mintha magunktól, mintegy saját erőnkből képesek lennénk bármit is kigondolni, ellenkezőleg: a mi képességünk Istentől van. Ő tett minket alkalmassá arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké: mert a betű öl, a Lélek pedig éltet. Ha már a halálnak a betűkkel, kövekre írt szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy Izrael fiai nem nézhettek Mózes arcára arcának mulandó dicsősége miatt, hogyne lenne még dicsőségesebb a Lélek szolgálata? Mert ha már a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, sokkal dicsőségesebb az igazság szolgálata. Sőt, ami ott dicsőséges volt, ezen túláradó dicsőség miatt már nem is dicsőséges. Mert ha a mulandó dicsőséges, sokkal dicsőségesebb a maradandó.

Zs 98 - Dávid zsoltára. Király az Úr! Reszkessenek a népek; A kerubok fölött trónol, rettegjen a föld! Nagy az Úr a Sionon, fölséges minden nép felett. Magasztalják nagy és félelmetes nevedet, mert szentséges. A nagy király az igazságot szereti: te rendeltél egyenességet, te szereztél Jákobban törvényt és igazságot. Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, boruljatok le lábának zsámolya előtt, mert szentséges ő! Papjai közt volt Mózes és Áron, és Sámuel azok között, akik segítségül hívták a nevét. Segítségül hívták az Urat, és meghallgatta őket, a felhőoszlopból szólt hozzájuk. Ők megtartották rendeleteit, s a törvényt, amelyet adott nekik. Urunk, Istenünk, te meghallgattad őket; Kegyes voltál hozzájuk, Isten, bár megbüntetted minden vétküket. Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, boruljatok le szent hegyén, mert szent az Úr, a mi Istenünk!

Mt 5,17-19 - Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy beteljesítsem. Mert bizony, mondom nektek: amíg el nem múlik az ég és a föld, egy ióta vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában.

A törvényről szól a Kinyilatkoztató! Mi is a törvény, amiből semmi sem maradhat el, míg ég és föld fenn áll? Ugye, azt halljuk, hogy a tízparancsolat szigorú megtartásáról van itt szó. De biztos, hogy szó szerint erre utal Jézus? Pontosabban, Jézus így fogalmaz, hogy „a törvény vagy a próféták”.

Hallgatok, és kérdezek. Hallgatlak Istenem, hogy felelj. Lelkemből elmémre Te ügyelj!

Érdekes fogalmazás ez a mondat is: „Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában.” Ahol nem a betűre kell bízni magam, hanem a Lélekre, Aki a szavak által próbál megszólítani engem, bennünket. A szeretet nyelve mélyebbről fakad, mint az emberi szó!

Jézus kijelentése nem egzakt, nem egyszerűsíthető le fogalmakra, szavakra, kijelentésekre.

Pál apostol azt mondja, az efezusiakhoz írt levelében: „Vegyétek fel tehát Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, s megállhassatok, mert mindent megtettetek.  Úgy álljatok tehát, hogy derekatokat övezzétek fel igazságossággal, s öltsétek magatokra a megigazulás vértjét!” [Ef 6,13-14] Azért idézem ide, amiért Pál így fogalmaz: „megállhassatok, mert mindent megtettetek”! Ettől személyes, és személyre szabottak Jézus szavai. Amikor a törvényről és a prófétákról beszél, melyeket megtartani és tanítani kell, ha Isten kedvét és dicsőségét próbálom szolgálni. Azaz, nem az én üdvösségemért helyezkedem bele Krisztus mesterségébe, hanem mert az Atyához akarok általa közelebb jutni, Neki eszközévé lenni! Jézus erre tanítja az embert, és így kell értenem a törvényt, amiről Ő beszél! Ezért megtenni mindent, ami tőlem telik. Mikor mondhatom el azt, hogy mindent megtettem azért, hogy az Atyát megdicsőítsem?

Jézus, már a vége felé, amikor elszámolást készít és imádságban összegzi életét az Atyával beszélgetve, így fogalmaz: „Én megdicsőítettelek téged a földön: befejeztem a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. Most Te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál,” [Jn 17,4-5]. Ebben benne van az, hogy tudja mit várt tőle az Atya, tudja mit tett, mit kellett tennie, benne van az a józan önismeret is, mely alapján képes megítélni azt, hogy mire volt képessége, adottsága, ereje, mely szándékával és akaratával – elkötelezettségével – párosult, és benne van az az öröktől fogva szüntelen vágyakozás, szeretet, mely közösségre akar jutni az Atyával! Jézust már nyugtalanítja a közelség, melyet még el kell szenvednie, hogy oda érkezhessen a célhoz.

Valahogy, szerintem, ez az az emberi méltóság, ami egészséges és szükséges ahhoz, hogy az életet, ezt a földi létet végig tudja csinálni az ember. Isten jelenlétében! Megfelelve – megismerve -, és értő fegyelmezettséggel végrehajtva azt a törvényt, melyet Isten belém írt, nekem adott, ad, és amire Jézus figyelmeztet a Lélek által!

Jézus jelen, itt álló szavai szerintem nagyon személyesek. Persze szól személyesen egyházához, de szól személyesen hozzám is, hozzád is, és minden egyes emberhez, aki kijelenti, hogy Krisztusban hívő vagyok. Vagyis: magamra venni kész vagyok Isten akaratát, tervét, szándékát, törvényét!

Ebben a személyes találkozásban készülődök és akarok azonosulni Jézus tanításával, Akit személyesen, tanítómként és barátomként tisztelek. Engedd, és segítsd Istenem élnem Krisztus törvényét! Ámen