Ugye felénk fordulsz és életre keltesz minket

2Kor 3,15 - 4,1.3-6 - Sőt, mind a mai napig, mikor Mózest olvassák, lepel takarja szívüket. De amikor megtérnek az Úrhoz, elvétetik majd a lepel [Kiv 34,34]. Mert az Úr Lélek, s ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig mindnyájan, miközben fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét [Kiv 16,7], ugyanarra a képmásra változunk át dicsőségről dicsőségre az Úr Lelke által. Mivel tehát ilyen szolgálatunk van, miután irgalmasságot nyertünk, nem csüggedünk el, Ha a mi evangéliumunk mégis el van takarva, azok előtt van eltakarva, akik elvesznek, akikben ennek a világnak az istene elvakította a hitetlen értelmet, hogy az Isten képmásának, Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium fénye ne ragyogjon fel számukra. Mi ugyanis nem önmagunkat hirdetjük, hanem Jézus Krisztust, az Urat; önmagunkat pedig mint a ti szolgátokat Jézusért. Mert Isten, aki azt mondta: „A sötétségből világosság ragyogjon fel”, maga támasztott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán.

Zs 84 - A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára. Megkegyelmeztél országodnak, Uram, véget vetettél Jákob fogságának. Megbocsátottad néped vétkét, betakartad minden bűnét. Visszatartottad nagy haragodat, elfordítottad felindulásod hevét. Állíts helyre minket, szabadító Istenünk, s fordítsd el rólunk haragodat! Vagy örökre haragszol ránk, és kiterjeszted haragodat nemzedékről nemzedékre? Ugye felénk fordulsz és életre keltesz minket és néped örvendezhet majd tebenned? Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmasságodat, és szabadításodat add meg nekünk. Hadd halljam meg, mit szól hozzám az Úr Isten, hisz ő békét hirdet nemzetének, szentjeinek, s mindazoknak, akik megtérnek szívükben. Bizony, közel van üdvössége azokhoz, akik félik őt, hogy dicsőség lakozzék országunkban. Az irgalom és az igazság egymásra lelnek, csókot vált az igazságosság és a béke. Hűség sarjad a földből és igazság tekint le az égből. Valóban, az Úr megadja kegyelmét, és földünk megtermi gyümölcsét. Igazságosság jár előtte, s követi az úton lépteit.

Mt 5,20-26 - Mert mondom nektek: ha a ti igazságtok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennyek országába. Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: „Ne ölj; aki pedig öl, méltó az ítéletre” [Kiv 20,13]. Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre. Ha valaki azt mondja a testvérének: „Oktalan”, méltó a főtanács ítéletére; aki pedig azt mondja: „Bolond”, méltó a gyehenna tüzére. Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened: hagyd ott az adományodat az oltár előtt, és először menj, békülj ki testvéreddel, s csak akkor menj, és ajánld föl adományodat. Egyezz meg ellenfeleddel gyorsan, amíg vele vagy az úton; nehogy ellenfeled átadjon téged a bírónak, a bíró pedig a törvényszolgának, és börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, semmiképp sem jössz ki onnan, amíg meg nem fizeted az utolsó fillért.

„Ugye felénk fordulsz és életre keltesz minket és néped örvendezhet majd tebenned? Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmasságodat, és szabadításodat add meg nekünk. Hadd halljam meg, mit szól hozzám az Úr Isten, hisz ő békét hirdet nemzetének, szentjeinek, s mindazoknak, akik megtérnek szívükben. Bizony, közel van üdvössége azokhoz, akik félik őt, hogy dicsőség lakozzék országunkban. Az irgalom és az igazság egymásra lelnek, csókot vált az igazságosság és a béke.” – fohászkodom magam is, felhasználva a zsoltáros szavait!

Mert Pál szavait ma úgy hallom, mint aki tanúskodik a Lélek erejéről. Nem több mint személyes tanúság. Amit pedig állít, azt a élek állítja, hogy higgyem a Lélek erejét! De, nem vehetem magamra, csak mert Pál mondja. Azt élnem, nekem kell, a megtérés által! Megengedővé lenni a Lélek erejének, hogy változásra bírjon, bírhasson. A hit ereje legyőzhesse az egómat, aki vagyok, mint evilági lény. Pál erre képes volt, és általa, a Benne életre kelt Lélek által, azok is, akikről beszél.

Mi ebből számomra a tanúság? Hogy lehetséges, ha én lelki emberré alakulni vágyom, kész vagyok, és engedelmességre bírom egómat. Alárendelni az egót a Léleknek. Ma már ezt így kell kijelentenem, mert az emberi elme olyan mértékben eluralkodott a Lélek kegyelmein, hogy a tudatom leépítéséről, alárendeléséről a tudatosság szintjéről kell visszabontani. Alázatot gyakorolni, hordozni, tanulni, képességét viselni.

Pál tanításával juthatok el oda, hogy az evangélium szavaival foglalkozhassak, értését kutathassam. Kérve az Igazság Lelkének bölcsességét, és békességét. Mert Jézus szavai nagyon kemények, és határozottak. De, vajon, a szavai óta eltelt kétezer év során milyen változáson ment át az ember, és az emberek kommunikációja? Mert, ha nem ennek a realitásában hallgatom Isten szavát, akkor csak félrehallás, félremagyarázás lehet belőle. Márpedig, én nem a világ zajából akarom értelmezni Istent, hanem a Lélek csendjéből szeretném kibontani. Pontosan azért, amiért lelki életem javára, Isten dicsőségére akarom magamat megengedővé tenni.

Na most, a harag, az indulat, a békétlenség, az egy érzelmi, és lelki állapot megnyilvánulása. Amiben benne vagyunk legalább ketten: én, aki békétlen vagyok, és a másik, aki békétlenséget szít bennem. Ugyan, ki felelősebb azért az állapotért, ami bennem eluralkodik, annak ellenére, hogy törekszem a szentségi életre? Jézus szavai, ilyen módon bár személyesek, mégis minden keresztényhez egyformán szólnak, gondolom én. Tehát én ne szítsam a haragot, ugyanakkor, ne engedjem magamon eluralkodni a haragot, abban a tudatban, hogy mindegyikünk szentségi életre vágyik. De ezt kommunikációval is kell szolgálni, művelni! Tudatosítani egymásban, hogy amit teszek, nem ellenedre teszem, nem akarok benned békétlenséget, haragot gerjeszteni, de én sem akarok haragvó lenni, mert az életszentségre törekszem, eközben szolgálni akarom a Te törekvésedet is, mely életszentségre szólít engem!

Ebben a Légtérben kellene mozogni a keresztény embernek, és ebben a Légtérben kellene életteret biztosítanunk egymás számára. Isten jelenlétében mozogva, mozgásteret teremtenünk egymás számára. Ebben kérem Istenem, Atyám, Teremtőm, kegyelmeidben a megerősítést magam és szeretteim számára! Ámen