Bizony, ma is elkélne körünkben

ApCsel 15,22-31 - Erre az apostolok és a presbiterek az egész egyházzal együtt jónak látták, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül, és elküldjék Antióchiába Pállal és Barnabással Júdást, akit melléknevén Barszabásnak hívnak, és Szilást - ők a testvérek között vezetők voltak -, és kezük által ezt az írást küldték: „Üdvözlet az apostoloktól és a presbiter testvérektől a pogányokból lett testvéreknek, akik Antióchiában, Szíriában és Kilíkiában vannak! Mivel hallottuk, hogy némelyek, akik közülünk kerültek ki, megzavartak titeket szavaikkal, és feldúlták lelketeket, bár tőlünk megbízást nem kaptak, jónak láttuk, miután megállapodásra jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki és küldjünk el hozzátok a mi igen kedves Barnabásunkkal és Pálunkkal, ezekkel az emberekkel, akik életüket adták a mi Urunk, Jézus Krisztus nevéért. Elküldtük tehát Júdást és Szilást, akik mindezt személyesen, élőszóval is tudtotokra adják. Úgy tetszett ugyanis a Szentléleknek és nekünk, hogy semmi további terhet ne rakjunk rátok, csak azt, ami szükséges: hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fojtott állatoktól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek. Jó egészséget!” Azok tehát, miután elbocsátották őket, lementek Antióchiába. Itt egybegyűjtötték a sokaságot, és átadták a levelet. Amikor elolvasták, örültek a vigasztalásnak.

Zs 56 - A karvezetőnek. A „Ne semmisíts meg” szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Saul elől a barlangba menekült. Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, mert beléd vetem bizalmamat, és szárnyad árnyékában húzom meg magam, amíg a veszedelem elvonul. A fölséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki jót cselekszik velem. Az égből küld szabadulást nekem, és gyalázatba taszítja azokat, akik taposnak rajtam. Isten elküldi irgalmát és hűségét. Lelkem az oroszlánok kölykei közt hever, amelyek felfalják az emberek fiait. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük élesre fent szablya. Magasztaltassék föl Isten az egek fölé, és dicsőséged minden föld fölé! Hálót kerítettek lábamnak, és megaláztak engem; Vermet ástak nekem, de ők maguk estek bele. Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem, Éneklek és zsoltárt zengek. Ébredj fel, dicsőségem, ébredjen a hárfa és a lant! Hadd keltsem fel a hajnalt! Hálát adok neked, Uram, a népek között, zsoltárral dicsérlek a nemzetek között, mert irgalmad felér az egekig, és hűséged a fellegekig. Magasztaltassék föl Isten az egek fölé, és dicsőséged minden föld fölé!

Jn 15,12-17 - Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek. Már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondtalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!

Bizony, ma is elkélne körünkben néhány olyan, Szentlélektől vezérelt, „akik egészen a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak szentelték magukat” személyek, akik feloldozást, tisztánlátást, a Krisztussal közösségre vezetnének minden olyan embert, aki ragaszkodását fejezi ki Krisztushoz, a Főhöz, a Fejhez. Hogy ne rángassanak bennünket személyes érdekekkel, pojácákként, mindenféle személyes érdekek, érvényesülési kényszerek. A legfontosabb, a legégetőbb érv mentén haladhasson minden keresztény a hitben, azon az úton, mely a sajátja, és mely a Krisztusi Szeretetre taníthat! Krisztusnak barátaivá lenni több és méltóbb minden keresztényhez, mint szolga lélekkel, értetlenül követni valamilyen olyan tant, amihez a Léleknek vajmi kevés köze van. A Lélek személyessé akar tenni bennünket, és személyes elköteleződésünkre akar bírni bennünket, hogy utunk Isten útját kövesse, melyre Jézus mutat rá, minden ember számára. Jézus nagyon személyes, és egyedüli utat járt be, melyet követni képtelenség, de példaként tisztelni, tisztelettel magunkra értelmezni lehet, és kell is! Isten szabadság programja pontosan arra akar rámutatni, hogy minden hívőnek saját és személyes útja van, mely Krisztusban válhat egyedül közösségi létté, és Isten rendjébe tartozóvá!

A bizonyosság, és az igazolt tanúsítvány mai világunkban, mely oly megosztott, szétzilált, pluralista, polarizált, bizony szükséget szenved. Talán nem véletlen az sem, hogy a kormányzati politika is központosítás irányában próbálkozik megújulást teremteni. Nincs közösségi szellem, de van, nagyon erős személyes érdekérvényesítésre való hajlam, és motiválás, azokból az irányokból, melyek bírnak olyan erőkkel, melyek érdekük érvényesítésre képesek, a közösségi érdekek ellenében. „Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. Köztetek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a szolgátok; aki pedig első akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek. Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” [Mk 10,42-45] Jézus Krisztus személyes szerepére, jelenlétére életünkben, bizony ma, nagyon nagy szükség volna. Hogy zavarodottságainkat pásztorként terelve, kövér legelőkre leljünk, és ott fejtsük ki erőinket, ahol arra szükség van, ahol az a leghatékonyabb lehet, hogy Isten szándéka érvényesülhessen. A Nagy Egész az Isten, és az Ő terve, mely a teremtésre vonatkozik, illetve: a Teremtettségben juthat érvényre, ha mi emberek el tudjuk fogadni barátként, társként az együttműködő fél szerepét, és nem akarunk önkényességre törekedni, megosztani Isten egységét, a Teremtés egységességét. A pillanat, melyben vagyok, áldozatomat kéri az időn felüli teljesség érvényesüléséért!

Istenem, Te már oda és feláldoztad magad a teremtésed sikeréért. Azért, hogy én, a Te teremtésed, megérteni képessé legyek, képessé lehessek, felismerjem, hogy áldozatodhoz társulnom javamat is szolgálja. Mert a Te, és a Veled való egységben válhatok csak én is teljessé, egységed részévé. Nincs más út! Vagy vesztességeddé válhatok, és veszendővé. Inkább vágyom Istenem a Benned való teljességet, a Veled való békességet, örömöt, és boldogságot, melyet ebben az életben is jó volna elérni, és nyújtani szeretteimnek, akikkel közösségre hívtál engem, akikkel közösségben élhetek, és akikkel e közösségért felelőssé tettél engem! Segítségedet kérem, kegyelmedet, és Lelkedet, hogy képessé lehessek erre az engedékenységre, erre az eszközlétre! Ámen

Egy eszköz, minden változásra megengedő. De, egy tudatos, elkötelezett eszköz, tudja, milyen változásnak megengedő!