Ámosz próféta jövendölését idézi Jakab apostol

ApCsel 15,7-21 - Mivel azonban nagy vitatkozás támadt, Péter felállt, és így szólt hozzájuk: „Férfiak, testvérek! Tudjátok, hogy Isten a régmúlt napoktól fogva kiválasztott engem közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium igéjét és hívők legyenek. És Isten, aki ismeri a szíveket, tanúságot tett, mert nekik éppúgy megadta a Szentlelket, mint nekünk. Nem tett semmi különbséget köztünk és közöttük, amikor a hit által megtisztította szívüket. Most tehát miért kísértitek Istent azzal, hogy azt az igát rakjátok a tanítványok nyakára, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elviselni? Ellenkezőleg, mi hisszük, hogy Jézus Krisztus kegyelme által üdvözülünk, amint ők is.” Erre az egész sokaság elhallgatott, aztán meghallgatta Barnabást és Pált, akik elbeszélték, milyen nagy jeleket és csodatetteket művelt Isten a pogányok között általuk. Miután ők elhallgattak, Jakab szólalt meg: „Férfiak, testvérek, hallgassatok meg engem! Simon elbeszélte, hogyan és mi módon történt Isten látogatása első ízben azért, hogy a pogányok közül támasszon népet az ő nevének. Ezzel egyeznek a próféták mondásai is, amint meg van írva: „Ezután majd visszatérek, és felállítom Dávidnak leomlott hajlékát, kijavítom falainak repedéseit, és ami romba dőlt, megújítom, hogy keresse az Urat a többi ember és minden nép, amely segítségül hívta nevemet - így szól az Úr, és meg is teszi azt”, [Ám 9,11-12] ami ismert volt öröktől fogva. - Ennélfogva úgy gondolom, hogy nem kell háborgatni azokat, akik a pogányok közül megtérnek Istenhez, hanem meg kell írni nekik, hogy tartózkodjanak a bálványoktól, nehogy tisztátalanná váljanak, a paráznaságtól, a fojtott állatoktól és a vértől. Mert akik Mózest hirdetik, a régi időktől fogva ott vannak minden városban a zsinagógákban, és minden szombaton felolvassák azt.”

Zs 95 - Énekeljetek az Úrnak új éneket, énekeljetek az Úrnak minden földek! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek napról-napra szabadítását! Hirdessétek dicsőségét a nemzetek között, csodatetteit minden népnek! Mert nagy az Úr, méltó a dicséretre, minden istennél félelmetesebb. Mert a nemzetek istenei mind csak hamis istenek, az Úr azonban egeket alkotott. Színe előtt fenség van és szépség, szentélyében ékesség és hatalom. Ünnepeljétek az Urat, népek családjai, ünnepeljétek az Úr dicsőségét és hatalmát. Adjátok meg az Úr nevének a dicsőséget, hozzatok áldozati ajándékokat és jöjjetek udvaraiba. Boruljatok le szent pompával az Úr előtt, rettegjen előtte az egész föld! Hirdessétek a nemzetek közt: „Király az Úr!” Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék, s igazságosan ítéli a népeket. Örvendjenek az egek, ujjongjon a föld, zúgjon a tenger s ami betölti azt; Vigadjanak a mezők és minden, ami rajtuk van! Ujjongjon akkor az erdő minden fája az Úr előtt, mert eljön, eljön hogy megítélje a földet. Igazságban ítéli meg a föld kerekségét, s a népeket hűsége szerint.

Jn 15,9-11 - Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen.

Ámosz próféta jövendölését idézi Jakab apostol, hivatkozásul, hogy bizony senki elől nincs elzárva Isten Igéje, Igazsága. Perdöntő minden időben, minden esetben, és minden helyen Isten kinyilatkoztatása legyen! Számomra, és minden teremtmény számára. Mert, ahogy a Fiút szereti az Atya, …

Azt gondolom, hiszem, és vallom, hogy minden megtérő számára ez az üzenet, és ennek az üzenetnek a megértése a sorsdöntő: „ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben”! Erre példa, és ennek megtartásában elöljárónk Jézus Krisztus, aki így tanít: „ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében”.

Aki megízlelte már ennek az állapotnak az ízét, az érti meg, milyen örömről szól Jézus! Hogy többé ne legyen az, aki Krisztus hitével közelít az Atyához, pogány!

A megtérés kegyelmével kell kezdenem valamit! Ha azt akarom, hogy Krisztus elvezessen engem az Atyához! Művelni kell a kegyelmet! Vagy, úgy is kifejezhetem ezt, hogy a kegyelemből kell kovácsolnom hitemet, mely kőkemény, sziklaszilárd, edzett állhatatosságban engedelmességre taníthat. Megengedővé válni, hogy eszköze lehessek az Evangéliumnak! A jó hírnek, mely üdvösségre vezethet minden embert!

Ma józanságot adsz nekem Istenem! Már ez is örömömre van. Segíts engem ebben a józanságban cseperedni és megerősödni, hogy békességedből örömömmé legyen a hit éltető kegyelme! Ámen