Nem tudom megmondani

ApCsel 13,26-33 - Férfiak, testvérek! Ábrahám nemzetének fiai és a köztetek lévő istenfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje hozzánk küldetett. Mert Jeruzsálem lakói és a vezetőik nem ismerték el őt, hanem ítélkezésükkel beteljesítették a próféták szavait is, amelyeket minden szombaton felolvasnak. Mert bár nem találtak benne semmi okot sem a halálra, a kivégzését kívánták Pilátustól. Miután mindent végrehajtottak, ami meg volt írva róla, levették őt a fáról, és sírba helyezték. De Isten feltámasztotta őt halottaiból, és több napon át megjelent azoknak, akik vele együtt jöttek fel Galileából Jeruzsálembe. Ezek tanúságot tesznek róla a mai napig a nép előtt. Mi is az atyáknak tett ígéretet hirdetjük nektek, mert azt Isten nekünk, az ő fiainak teljesítette, amikor föltámasztotta Jézust, amint meg is van írva a második zsoltárban: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged'' [Zsolt 2,7].

Zs 2 - Miért dühöngenek a nemzetek, terveznek hiúságokat a népek? Fölkelnek a föld királyai, egybegyűlnek mind a fejedelmek az Úr ellen, s az ő Fölkentje ellen: „Szakítsuk széjjel láncukat, igájukat rázzuk le magunkról!’’ A mennyekben lakó kineveti őket, az Úr kigúnyolja őket. Haragjában így szól majd hozzájuk, bosszúságában szétzavarja őket: „Fölkentem királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!’’ Hirdetem az Úr rendeletét. Mert így szólt hozzám az Úr: „Fiam vagy te, a mai napon nemzettelek téged. Kérd tőlem, és odaadom neked a nemzeteket örökségedül, s osztályrészedül a föld határait. Kormányozd őket vasvesszővel, cserépedényként törd össze őket.’’ Nos hát, királyok, okuljatok, tanuljatok, ti földi bírák! Szolgáljátok az Úrat félelemmel, ujjongjatok előtte remegve. Tanuljatok fegyelmet, hogy fel ne gerjedjen az Úr haragja, s az igaz útról el ne vesszetek, amikor haragja hirtelen fellobban. Boldogok mindazok, akik benne bíznak!

Jn 14,1-6 - Ne nyugtalankodjék szívetek. Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra? És ha már elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek.’’ Tamás erre azt mondta neki: „Uram, nem tudjuk, hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat?’’ Jézus azt felelte neki: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam.

Nem tudom megmondani, hogy számunkra, keresztények számára mi a fontosabb: hinni, hogy Jézus isteni személy, Aki az Atyával egy, vagy az, hogy az Atyával közösségre jussunk?

Nem választható el e két kijelentés, állítás, vagy, ha úgy tetszik, akkor függőség, kényszeredettség egymástól! Kényszerítsem magam rá, és fogadjam el a függőségemet Istennel! Akkor is, ha a világ, a környezet, a kívülről jövő és engem támadó, engem függőségeivel magának megszerezni akaró kényszerűségek ostromolnak! Nem e világ fiai vagyunk, ezt vagy tudomásul vesszük, vagy elfogadjuk, vagy sem! „Amíg tiétek a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.” [Jn 12,36] Ebben a világban, míg élünk, miénk a választás lehetősége, és annak a bizonyossága is, hogy a világosság a világomban van! Amit vagy elfogadok, és engedem, hogy függőségében éljek, vagy más függőségekre hagyatkozom.

Legyen ez számomra a soha nem feledett ígéret, és ez vezessen engem a világosságra szüntelen: „És ha már elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” Mert a Világosság világítani próbál. Csak el ne vakítsanak idegen fények, melyeket az ember a maga szemfényvesztésére készít, azt állítva, hogy nincs szükség Isten Napjára. Nem élhetünk szoláriumban, a magunk dicsfényében. Szükségem van Isten dicsőségét építeni, mert az Ő dicsősége az egyedfüli, mely melegít, mely utat mutat, és mely életet ad! Ámen