Apróság, és mégis

Iz 42,1-7 - Íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvemet találom. Ráadtam lelkemet, igazságot visz majd a nemzeteknek. Nem kiált, nem emeli fel hangját, és nem hallatja az utcán. A megroppant nádszálat nem töri össze, és a kialvó mécsbelet nem oltja el; hűségesen visz igazságot. Nem alszik ki, és nem roppan össze, míg igazságot nem tesz a földön; és tanítására várnak a szigetek. Ezt mondja az Isten, az Úr, aki az eget teremtette és kifeszítette, aki megszilárdította a földet, és ami belőle sarjad; aki leheletet ad a rajta levő népnek, és lelket a rajta járóknak: „Én, az Úr, hívtalak meg téged igazságban, és fogom a kezedet; megőrizlek, és a nép szövetségévé teszlek, a nemzetek világosságává, hogy megnyisd a vakok szemét, kihozd a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétségben ülőket.

Zs 26 - Dávidtól. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől kellene félnem? Az Úr oltalmazza életemet: kitől kellene remegnem? Ha közelednek felém a gonoszok, hogy egyék húsomat, ellenségeim, akik szorongatnak, maguk botlanak meg és elesnek. Ha táborok kelnek is ellenem, nem ijed meg szívem; Ha harc támad is ellenem, akkor is reménykedem. Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hadd lakjam az Úr házában életemnek minden napján, hadd lássam az Úr pompáját, hadd látogassam templomát. Mert ő elrejt hajlékában a veszedelem idején, elbújtat sátra rejtekében, kősziklára emel fel engem. Így fölemeli fejemet ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Én pedig diadalkiáltással áldozatot mutatok be hajlékában, éneklek és zsoltárt zengek az Úrnak. Halld meg, Uram, szózatomat, amellyel hozzád kiáltok, könyörülj rajtam és hallgass meg engem! Rólad mondja a szívem: „Téged keres tekintetem!” A te arcodat keresem, Uram! Ne fordítsd el tőlem arcodat, ne fordulj el haragodban szolgádtól, te vagy segítőm; Ne hagyj el és ne vess meg engem, üdvözítő Istenem! Hisz atyám és anyám is elhagyott, de az Úr fölkarolt engem. Mutasd meg nekem, Uram, utadat, és vezess engem a helyes ösvényre ellenségeim miatt. Ne adj át ellenségeim akaratának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, akik erőszakot lihegnek. Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földjén. Remélj az Úrban, légy férfias, bátor legyen szíved, és bízzál az Úrban!

Jn 12,1-11 - Húsvét előtt hat nappal Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit Jézus föltámasztott halottaiból. Ott vacsorát készítettek neki. Márta felszolgált, Lázár azok között volt, akik vele ültek az asztalnál. Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárduszolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölgette azt. A ház megtelt a kenet illatával. Erre tanítványai közül az egyik, az iskarióti Júdás, aki árulója lett, így szólt: „Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és adták oda a szegényeknek?” Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztotta. Jézus ekkor így szólt: „Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára megőrizze azt. Mert a szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.” A zsidók közül sokan megtudták, hogy ott van, és odamentek, nemcsak Jézus miatt, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott halottaiból. A főpapok pedig azon tanakodtak, hogy Lázárt is megölik, mert a zsidók közül sokan mentek oda miatta, és hittek Jézusban.

Apróság, és mégis, a fegyelmezettségre és a tisztánlátás logikájára nagyon egyértelmű iránymutatást ad Jézus. Úgy gondolom, hogy Jézus teljesen tisztában volt Júdás mentalitásával, gondolatmenetével. Mégsem arra hívja fel a figyelmet, hanem arra, ami mindenki számára, még az én számomra is bölcsességre tanító lehet. Mi más ez is, példaként, ha nem az, hogy mit jelent a helyes, bölcs és szent szeretet?!

Jézus látja, ismeri, talán még fájlalja is Júdás torz személyiségét. De nem távolodik el attól az isteni szándéktól, hogy mindenkinek van esélye, amíg él, arra, hogy megváltozzon, jobbá legyen. Felülvizsgálni önmagam, szüntelen, mi az, ami boldogulásomra való, és mi az, ami ellenére? Megtenni a jót, akkor is, ha rosszra van hajlandóságom. Igen, ez is az, hogy a magam ritmusát élem, vagy képessé leszek ritmust váltani?

Isten szüntelen vágyakozása, hogy az Ember a jó mellett legyen képes dönteni. Az életet válassza, és ne a halált. Isten, bizony, állandóan ezen mesterkedik, ezen szorgoskodik, hogy kihozza belőlem a legjobbat.

Még most is, amikor Jézus már a vesztőhelyére tart, tudja, hogy többet nem lehet azokkal, akik emberi életében számára fontosak, akik számára tudja, hogy hiányozni fog. Nem áll meg a személyes kapcsolatok szintjén, Ő minden ember üdvösségét hivatott szolgálni. És megint eszembe jut Pál apostol gondolata, tanító szava. Tegnap a Római levélből idéztem, de, talán, most, ide, inkább illik ez: „Krisztus szeretete ugyanis sürget minket. Mert azt gondoljuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. Mi tehát mostantól fogva senkit sem ismerünk emberi módon. És ha Krisztust emberi módon ismertük is, most már nem úgy ismerjük. Ezért aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak, s íme, újak keletkeztek. Mindez pedig Istentől van, aki Krisztus által megbékéltetett minket önmagával, és nekünk adta a megbékélés szolgálatát. Mert Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, úgy, hogy nem számította be bűneinket, és ránk bízta a békéltetés igéjét. Mi tehát Krisztus követségében járunk, s maga Isten buzdít általunk. Krisztusért kérünk tehát benneteket, béküljetek meg Istennel! Ő azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk őáltala.” [2Kor 5,14-21]

Mert Pál apostol teljes mértékig Krisztusból építkezik, és Krisztusba épülésemet akarja szolgálni! Minden szent szolgálója akar lenni. Én sem akarok mást, mint szolgálatát magamra venni, társává lenni, hogy mindeneknek szolgáljak, Isten dicsőségére! Mert, ha meg tudom Őt dicsőíteni, akkor bizonyos lehetek benne, hogy dicsőségében osztozni kész lesz velem!

Isten vonzani akarja azokat magához, akikről látja, hogy keresik, vágyakozzák a Vele való közösséget. És vannak közöttünk azok, akik azért vannak, hogy bennünket Hozzá elvezessenek. Ahogy a zsidók közül sokan odamentek – ki Lázár miatt, ki Jézus miatt, úgy kell mennünk nekünk is a hívó szóra oda, ahol olyan dolgok történhetnek velünk, ami a javunkat szolgálja. Vezess engem Istenem, hogy mindig halló füllel, értő szívvel oda menjek, azt értsem, ami javamra válik! Ámen