Aki nem vállalja a döntés felelősségét

Ez 37,21-28 - és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Íme, én kiragadom Izrael fiait a nemzetek közül, amelyek közé jutottak, és összegyűjtöm őket mindenünnen, és a saját földjükre vezetem. Egy néppé teszem őket az országban, Izrael hegyein, és egy király uralkodik majd mindnyájuk fölött; és nem lesz többé két nemzet, nem oszlanak többé két országra. Nem fertőzik többé magukat bálványaikkal, utálatosságaikkal és semmiféle gonoszságukkal. Megszabadítom őket minden helyükről, ahol vétkeztek, és megtisztítom őket; akkor ők az én népem lesznek, én pedig az ő Istenük leszek. Dávid, az én szolgám lesz a király felettük, és egyetlen pásztora lesz valamennyiüknek; törvényeim útján járnak majd, és parancsaimat megtartják és megcselekszik. Azon a földön fognak lakni, amelyet szolgámnak, Jákobnak adtam, amelyen atyáitok laktak; rajta laknak majd ők maguk és fiaik, és fiaiknak fiai mindörökké; és Dávid, az én szolgám lesz a fejedelmük mindörökké. A béke szövetségére lépek velük örök szövetség lesz ez velük; megerősítem és megsokasítom őket, és szentélyemet köztük állítom fel mindörökre. A hajlékom köztük lesz, és én az ő Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. És megtudják majd a nemzetek, hogy én vagyok az Úr, Izrael megszentelője, amikor szentélyem köztük lesz mindörökké.”

Jer 31,10-13 - Halljátok az Úr igéjét, nemzetek, hirdessétek messze a szigeteken, és mondjátok: „Aki szétszórta Izraelt, össze is gyűjti, és őrzi, mint pásztor a nyáját!” Mert megváltotta az Úr Jákobot, és kiváltotta őt a nála erősebb kezéből. Eljönnek és ujjonganak Sion magaslatán, odaözönlenek az Úr javaihoz: a gabonához, musthoz és olajhoz, a fiatal bárányokhoz és borjakhoz. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és nem epedeznek már tovább. Akkor majd örül a szűz a körtáncban, ifjak és öregek együtt. „Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom és megörvendeztetem őket bánatukban.

Jn 11,45-56 - Sokan a zsidók közül, akik Máriához és Mártához jöttek, és látták, amit tett, hittek benne. De néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, hogy Jézus mi mindent cselekedett. Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és azt mondták: „Mit csináljunk? Ez az ember ugyanis sok csodajelet művel. Ha hagyjuk ezt neki, mindnyájan hinni fognak benne. Akkor eljönnek a rómaiak, és elpusztítják országunkat és nemzetünket.” Egyikük pedig, Kaifás, aki abban az esztendőben főpap volt, azt mondta nekik: „Ti nem tudtok semmit, s arra sem gondoltok, hogy jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mint ha az egész nemzet elveszik!” Ezt pedig nem magától mondta, hanem, főpap lévén abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért, és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Isten szétszórt gyermekeit egybegyűjtse. Attól a naptól tehát elhatározták, hogy megölik őt. Ezért Jézus már nem járt nyilvánosan a zsidók közt. Elment onnan a puszta melletti vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodott a tanítványaival együtt. Közel volt a zsidók Pászkája, és vidékről sokan mentek föl Jeruzsálembe Húsvét előtt, hogy megszenteljék magukat. Keresték Jézust, és a templomban azt mondogatták egymásnak: „Mit gondoltok? Vajon eljön-e az ünnepre?

Aki nem vállalja a döntés felelősségét, az mások döntésének felelősségét veszi magára. Lám, a kétkedő, a bizonytalan, a kishitű ember szolgálata a gonoszt szolgálja, aki kihasznál, visszaél a bizonytalanságot teremtő helyzettel. A döntés mindig az ember kezében van, ez Isten szándéka, amivel az ember vagy képes élni, vagy hitének hiányosságával, a visszaélés számára teremt lehetőséget. A személyes felelősséget, a személyes döntést nem pótolhatja a közösségi döntés, de felülírhatja!

Én nem vagyok biztos abban, hogy Isten eredeti szándéka szerinti volt Jézus áldozata. Én inkább gondolom azt, hogy a közösségi döntés alól, a személyes döntést vállaló embert így tudta megmenteni Isten, hogy azok számára a Fiú váljon megmentővé, megváltóvá. Isten, meg akarja a személyt váltani a rossz közösségi döntés alól. Jézus ezt úgy fejezi ki, hogy „aki hisz bennem, az üdvözül” (l.: Jn 6,47; Jn 10,9; Jn 11,25).

Itt nincs szó Egyházképről, de szó van a személyes döntésről: aki elfogadja Jézus áldozatát, magáért valónak tekinti, annak lehetőség Jézus tanúsága az Atyáról arra, hogy közösségre jusson Istennel, Akinél az örökkévalóság záloga.

Vagyis: én, az Ember, nem kerülhetem el a magam döntését. Csak elodázhatom, ha vállalom a magam felelősségét a magam életéért! Talán, ezt a felelősségvállalást Isten sem akarja felülírni. Mert tiszteli az Embernek adott, személyes szabadságát, a végtelenségig! Azonban, ha én nem kerülök Istennel személyes kapcsolatba, melyben értelmet nyer, mi válhat javamra, és mi nem, akkor biztos, hogy szuverenitásom veszélyhelyzetbe sodor. Amiért látásom, élethelyzetem töredékes, szubjektív, éppen ezért ideig-óráig tarthatók csak igazságaim.

Mennyei Atya! Szükségem van Jézus Krisztusra, mert Igazságodat tartom magam számára fontosabbnak a sajátomnál. Kérem, Szentlelkeddel támogass meg engem! Ámen