Képtelen vagyok rá

Iz 49,8-15 - Így szól az Úr: „A kegyelem idején meghallgatlak téged, és a szabadulás napján megsegítelek; megőrizlek, s a nép szövetségévé teszlek, hogy helyreállítsd az országot, és kioszd az elpusztított örökséget; hogy azt mondd a foglyoknak: „Jöjjetek ki!”, és azoknak, akik sötétségben vannak: „Lépjetek a napvilágra!” Az utak mellett legelnek majd, és minden kopár dombon lesz legelőjük. Nem éheznek és nem szomjaznak, nem sújtja őket forróság és nap, mert aki megkönyörült rajtuk, az vezeti őket, és vizek forrásához irányítja őket. Minden hegyemet úttá teszem, és ösvényeim kiemelkednek. Íme, ezek messziről jönnek, és íme, azok északról meg nyugatról, mások pedig Színím földjéről.” Ujjongjatok, egek, és örvendj, te föld, ujjongásban törjetek ki, hegyek! Mert megvigasztalja népét az Úr, és szegényein megkönyörül. Azt mondta Sion: „Elhagyott engem az Úr, és Uram megfeledkezett rólam.” Megfeledkezhetik-e csecsemőjéről az asszony, nem könyörül-e méhe magzatán? Még ha az meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!

Zs 144 - Dicséret. Dávidtól. Magasztallak téged, Istenem, királyom, s áldom nevedet örökkön örökké. Áldalak téged mindennap, és dicsérem nevedet örökkön örökké. Nagy az Úr és méltó a dicséretre, nagysága fölfoghatatlan. Nemzedék nemzedéknek dicséri alkotásaidat és hirdeti hatalmadat. Elmondják szentséged fölséges dicsőségét, elbeszélik csodáidat. Elmondják félelmetes erődet, és hirdetik nagyságodat. Megemlékeznek túláradó jóságodról, igazságodat ujjongva ünneplik. Irgalmas az Úr és könyörületes, hosszantűrő és nagyirgalmú. Jó az Úr mindenkihez, és könyörületes minden teremtményéhez. Magasztaljon téged, Uram, minden műved, és áldjanak szentjeid. Országod dicsőségét hirdessék és beszéljék el hatalmadat, hogy megismertessék az emberek fiaival hatalmadat, és országodnak fölséges dicsőségét. A te országod örökké tartó ország, és uralmad nemzedékről nemzedékre fönnáll. Hűséges az Úr minden igéjében, és szentséges minden tettében. Fölemel az Úr mindenkit, aki elesik, és minden elnyomottat fölsegít. Mindeneknek szemei tebenned bíznak, Úristen, mert te adsz nekik eledelt. Alkalmas időben. megnyitod kezedet, és betöltesz minden élőt áldásoddal. Igazságos az Úr minden útjában, és szent minden művében. Közel van az Úr mindazokhoz, akik segítségül hívják, akik segítségül hívják őt igazságban. Teljesíti akaratát azoknak, akik őt félik, meghallgatja könyörgésüket és megszabadítja őket. Megőrzi az Úr mindazokat, akik őt szeretik, de elpusztítja mind a bűnösöket. Hirdesse szám az Úr dicséretét, és minden élő áldja szent nevét örökkön-örökké.

Jn 5,17-30 - Jézus azt felelte nekik: „Az én Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom.” Ezért a zsidók még inkább életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának mondta, és egyenlővé tette magát az Istennel. Jézus azt felelte nekik: „Bizony, bizony mondom nektek: a Fiú nem tehet magától semmit, hanem csak azt, amit lát, hogy az Atya cselekszik. Mert amiket ő tesz, azokat cselekszi ugyanúgy a Fiú is. Az Atya ugyanis szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok. Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és életre kelti, úgy a Fiú is életre kelti, akiket akar. Az Atya nem ítél meg senkit, az ítéletet egészen a Fiúnak adta, hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát nem tiszteli, aki őt küldte. Bizony, bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre. Bizony, bizony mondom nektek: eljön az óra, és már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallották, élni fognak. Mert amint az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában, és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindnyájan, akik a sírokban vannak, meghallják az ő szavát, és előjönnek: akik jót tettek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet feltámadására. Én nem tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.

Képtelen vagyok rá, hogy ezt az egész gondolatkört egészében hordozzam. Hiszen rettenetes súlya van! Mégis, jól esik hallgatni, hallani, és benne létezni. Sőt: akarom enyémként, gazdagságomként tudni.

Valószínű, hogy nem vagyok még rá méltó, hogy az egészet értsem, felfogjam, de érezhetem! Amiért végtelenül nagy hálát érzek. Csak néhány gondolatot ragadok ki Mesterem szavaiból, hogy azokon elidőzzek, hogy azokban fürdőzzek.

„amiket ő tesz, azokat cselekszi ugyanúgy a Fiú is.” – a Fiú szól így az Atyáról! Az Atya tiszteletére így készít fel engem a Fiú. Nem lehetett könnyű dolguk azoknak, akik élőben látták azt, Aki e szavakat kimondta. Megértem a kétkedőket! És, hálás vagyok azért is, hogy én, kétezer év távlatából, az elődök hitén keresztül mosakodhatok meg, e szavakban! Számomra, így, nagyobb ereje van e szavaknak. Jobban tisztelhetem Jézusban az Atyát, és az Atya jelenlétében a Fiút.

„az ítéletet egészen a Fiúnak adta, hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát nem tiszteli, aki őt küldte” – egészben látni az emberfiát, tetteinek és szavainak keresztmetszetében, és Benne felismerni az Atya szándékát, tervét és félve tisztelni végtelen bölcsességét, nagyvonalúságát, vagyis szentségét, könnyebb számomra. Ami nem jelenti azt, hogy bele illeszkedni egyszerű, és sikeréről beszámolhatnék.

„aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre” – milyen jó, hogy a fiú megelégszik azzal, hogy higgyem, és nem követeli meg azt, hogy éljem is. Itt jön be az ígéret: „A kegyelem idején meghallgatlak téged, és a szabadulás napján megsegítelek; megőrizlek”. A megtartó, „megőrző” szeretet, nos, engem ez vesz le a lábamról, mint bűnös embert! Ez az az irgalom, amit egyedül az Istentől kaphat meg az Ember! Ez emel fel bennünket olyan méltóságra, mely mellett minden evilági csalódásom eltörpül!

„akik jót tettek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet feltámadására. Én nem tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.” – na most, ha hitem van Benne, a Fiúban, és általa az Atyában, akkor nem készülök, és nem is tartok az ítélettől, hanem, készülök a feltámadásra. Ez a készület pedig az Atyába helyezett teljes bizalomból eredhet.

Szóval: tudni azt, és olyan közösségben lenni Jézussal, hogy Ő teljes szinkronban, mi több közösségben van az Atyával, ami számomra garanciákat jelent, ez meghatározza az Élethez való viszonyomat. Amire Pál képes volt azt megfogalmazni, hogy „élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Akarom, törekszem rá, hogy eljuthassak erre a közösségre Veled, Jézus Krisztus! Ere kérem a Szentlélek segítségét, erejét, hatalmát magamnak. Ámen