Hát, így állunk

Jer 17,5-10 - Így szól az Úr: „Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testet tesz támaszává, de az Úrtól eltávozik szíve! Olyan lesz, mint a tamariszk a pusztában: nem látja, ha valami jó jön; kiaszott vidéken lakik a sivatagban, szikes és lakatlan földön. Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és az Úr lesz bizodalma! Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, mely a folyóhoz ereszti gyökereit: nem fél, ha jön a hőség, lombja zöldellni fog; száraz esztendőben sem aggódik, és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni. Csalárdabb a szív mindennél, és gyógyíthatatlan; ki ismeri azt? Én, az Úr, kikutatom a szívet, megvizsgálom a veséket, hogy megfizessek kinek-kinek az útja szerint, cselekedeteinek gyümölcse szerint.

Zs 1 - Boldog az az ember, aki nem követi a gonoszok tanácsát, nem áll a vétkesek útján, és nem ül le a gúnyolódók gyülekezetében, hanem az Úr törvényében leli kedvét, s törvényét éjjel-nappal eszében forgatja! Olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében meghozza gyümölcsét, és amelynek nem hull le a lombja. Boldogul minden dolgában. Nem így járnak a gonoszok, nem így, hanem úgy, miként a szálló por, amelyet elsodor a szél. Ezért a gonoszok meg nem állnak ítéletkor, sem a vétkesek az igazak gyülekezetében. Mert ismeri az Úr az igazak útját, de elvész az istentelenek ösvénye.

Lk 16,19-31 - Volt egyszer egy gazdag ember. Bíborba, patyolatba öltözködött, és mindennap fényes lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Szeretett volna jóllakni abból, ami a gazdag asztaláról lehullott, de csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amikor a pokolban a kínok közt föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot, és a keblén Lázárt. Ekkor felkiáltott neki: „Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse a nyelvemet, mert kínlódom ebben a lángban!” Ábrahám ezt felelte neki: „Fiam! Emlékezz csak vissza, hogy életedben elnyerted javaidat, Lázár pedig ugyanígy a rosszat; ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék is van, hogy akik innen át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnan hozzánk ne jöhessen senki.” Erre az így szólt: „Akkor hát arra kérlek, atyám, küldd el őt apám házába, mert öt testvérem van. Tegyen előttük tanúságot, nehogy ők is ide jussanak, a gyötrelmek helyére.” Ábrahám ezt válaszolta: „Van Mózesük és prófétáik, hallgassanak azokra!” Az erre így könyörgött: „Nem úgy, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, bűnbánatot tartanak.” Erre ő azt felelte: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem fognak hinni!”

Hát, így állunk. Ugye nem rólam szól Jézus mai kijelentése: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem fognak hinni!”

Jézus a feltámadott! Akinek hinnem kell! Ha már Mózesnek és a prófétáknak – a papoknak, a a levitáknak, és az írástudóknak szava kevés, Jézusé még mindig az, mely hitre akar engem buzdítani. Tanítani. Olyan hitre, mely életet jelent. Nem csak nekem, de életet akar adni másoknak is! Persze, az a szegény, aki mint Lázár is, koldulja az igazságot, kéri attól a kincset, akiből Isten Szentlelke által áradni akar.

El kell tudnom fogadnom azt, hogy nekem vannak kincseim. Melyeket Isten bízott rám. Olyan talentumok, melyeket azért kapom, hogy megsokszorozzam azokat. Mikor eljön, azt mondhassa nekem az Atyám, hogy „Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.” [Mt 25,21]

A kicsinyhitűségem bizony a gonosz mesterkedése. Ami visszatartani kész attól, hogy tegyem, tehessem azt, amit Isten vár tőlem. De lám, Isten nem alkalmaz ilyen fondorlatos eszközöket arra, hogy rábírjon a cselekvésre! Isten türelmes, megengedő, és bizalommal teljes. Akarja, hogy én növeljem magamban azt a hitet, mely cselekvésre bír, mely képessé tesz rá, hogy megtegyem azt a jót, ami az isteni.

Fel kell ismernem azt, hogy keresztségemben, felkentségem olyan érdem, kiváltság, mely bizalmat szavaz nekem! Isten munkatársa lehetek Isten országának építésében! Ami, Pál apostol szavain keresztül válik egyértelművé, hogy hogyan kell gondolkodnom Isten országáról: „Isten országa ugyanis nem étel és nem ital dolga, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben.” [Róm 14,17]

Te, Atyám, méltónak találtál rá, hogy szolgád, így társad legyek országod építésében. Szentlelkedet társítsd Jézus barátságához, akit elfogadok és követni akarok, mint mestert, mint tanítómat. De Lelked legyen, Ki bennem véghezviszi azt a csodát, mely a tudás, az ismeret, által életté válhat általam, dicsőségedre! Ámen