Őszintén megvallom

Lev 19,1-2.17-18 - Így szól az Úr Mózeshez: „Szólj Izrael fiainak egész gyülekezetéhez és mondd nekik: Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok! Ne gyűlöld testvéredet szívedben, hanem fedd meg nyíltan, hogy ne legyen bűnöd miatta. Ne állj bosszút, s ne emlékezzél meg polgártársaid igazságtalanságáról: szeresd felebarátodat, mint te magadat - én vagyok az Úr!

Zs 102 - Dávidtól. Áldjad, lelkem, az Urat, s egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el jótéteményeit. Ő megbocsátja minden gonoszságodat, ő meggyógyítja minden betegségedet; Ő megóvja életed a pusztulástól, ő irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged. Ő kielégíti javaival kívánságodat: mint a sasé, visszatér ifjúságod. Igaz dolgokat cselekszik az Úr, és igazságot szolgáltat minden elnyomottnak. Megismertette Mózessel útjait, Izrael fiaival cselekedeteit. Irgalmas és könyörületes az Úr, hosszan tűrő és nagyirgalmú. Nem tartja meg haragját mindenvégig és nem fenyeget örökké. Nem bűneink szerint bánt velünk, és nem fizetett meg nekünk gonoszságainkért. Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy az ő irgalma azok számára, akik őt félik. Amilyen messze van kelet a nyugattól, olyan messzire veti tőlünk gonoszságainkat. Mint ahogy az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik. Mert ő ismeri létrejöttünket, és megemlékezik arról, hogy porból vagyunk. Olyan az ember élete, mint a fűé: kivirul, mint a mező virága, de ráfúj a szél, és nincs többé, s a helyét sem ismerik. De az Úr kegyelme öröktől fogva és örökké kíséri azokat, akik őt félik, s igazsága azok unokáit, akik megtartják szövetségét, és gondosan teljesítik parancsolatait. Az Úr az égben állította fel trónusát, és királysága mindenen uralkodik. Áldjátok az Urat, angyalai mind, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek szavát, mihelyt parancsának hangját meghalljátok. Áldjátok az Urat, seregei mind, szolgái, akik akaratát megteszitek. Áldjátok az Urat, művei mind, mindenütt, ahol uralkodik. Áldjad lelkem az Urat!

1Kor 3,16-23 - Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek? Azt pedig, aki Isten templomát lerombolja, lerombolja az Isten. Mert Isten temploma szent, s ti vagytok az. Senki se ámítsa önmagát. Aki közületek bölcsnek véli magát ezen a világon, legyen oktalanná, hogy bölcs lehessen. Mert e világ bölcsessége oktalanság Isten előtt. Írva van ugyanis: „Megfogja a bölcseket ravaszságukban” [Jób 5,13]. Továbbá: „Az Úr tudja a bölcsek gondolatairól, hogy hiábavalók” [Zsolt 94,11]. Senki se dicsekedjék tehát emberekkel. Mert minden a tietek, akár Pál, akár Apolló, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár a jövendők: minden a tietek, ti pedig Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.

Mt 5,38-48 - Hallottátok, hogy azt mondták: „Szemet szemért, és fogat fogért” [Kiv 21,24]. Én viszont azt mondom nektek: ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem aki megüt téged a jobb arcodon, fordítsd oda neki a másikat is. És aki pereskedni akar veled és el akarja venni a köpenyedet, engedd át neki a ruhádat is; s ha valaki kényszerít téged egy mérföldnyire, menj el vele kettőre. Aki kér tőled, annak adj, és attól, aki kölcsön akar kérni tőled, el ne fordulj. Hallottátok, hogy azt mondták: „Szeresd felebarátodat [Lev 19,18] és gyűlöld ellenségedet.” Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik? És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik? Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.

Őszintén megvallom, hogy irigykedve és bűnbánattal olvasom a mai evangéliumot. Lehet így szeretni? Tettetés és szerepjátszás nélkül? Kitartón, tartósan, hűséggel és állhatatosan – az ellenséget is? Kezdem felfogni, mit jelent az, hogy hinni Istenben, hittel Rábízni magamat Istenre. Ezt a szeretet képességemet is Rá kell bíznom Istenre! Nem érhet engem semmi baj, olyan baj, ami nekem árthatna, ha képes vagyok erre a szeretet kifejezésre! Mert hiszen, nem nekem kell bírnom ezt a képességet, és nem nekem kell őrködnöm a fölött, hogy e szeretet megnyilvánulásból eredően ne váljak kiszolgáltatottá! Jézus valóban, azt nem mondta, hogy nem válhatok kiszolgáltatottá akkor, ha megvalósítjátok Isten tervét! Sőt, ha így minősítem a történteket, akkor bizony, Jézus kiszolgáltatottá lett, kiszolgáltatta magát. Ő maga vélekedett így: „Senki sem veszi el tőlem: én adom oda magamtól. Hatalmam van odaadni, és hatalmam van újra visszavenni. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.” [Jn 10,18]

Vajon, Jézus eről a parancsról úgy beszél, amit csak Ő kapott az Atyától? Vagy, azt akarja mondani, hogy bárki, bármelyik ember magára is vonatkoztathatja, magára is értheti ezt a parancsot? Hiszen azt is mondja: „ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt.” [Jn 13,34-35] Merjem érteni szavait, viszonyát az Atyával úgy, mint az engem tanító szavakat, és a rám is érvényes szavakat: Jézus valóban, az Atyával közösségbe akar vonni, bennünket, embereket!

Jézus nem azért nem mondja ki, hogy ez bárkire vonatkoztatható, mert Istenségét nem használta fel arra, hogy akár csak emberként, hatalmat gyakoroljon felettem, az emberek felett! Jézus megerősíteni szeretné azt a szabad akaratot, melyet Isten a teremtetésben adott az embernek! Mely szabad akaratot én magamon is gyakorolhatok!

Bizony más érteni, és más a szeretetben hittel azonosulni a szavakkal! Jézus szavaival.

Bennem van a jó és a rossz. Melyik felett vagyok képes hatalommal bírni? Isten lelke által, vagy a Gonosz ármánykodása által? „Aki Isten templomát lerombolja, azt lerombolja az Isten”! Mert belőlem űzöm ki Őt, aki a szeretetre próbál engem alkalmassá tenni.

Ezt tudnom kell! Értenem és félnem kell! Méltóságom, emberként, hogy Isten temploma lehetek. Vagyis: Krisztusé vagyok, Aki pedig Istené!

Mennyei Atyám! Gyönyörködöm e szavakban! Jó nekem e szavakról elmélkednem, gondolkodnom, és hinnem, hogy e szavak bennem megtermékenyülhetnek! De még nem élem. Ugyanakkor, miközben gyönyörűségemként ízlelgetem e szavakat, egyre inkább eluralkodik bennem a vágy, hogy bírjam is e szavakat, hogy megszenteljenek engem e szavak. Szentté lenni! Veled, az Atyával eggyé olvadni, eggyé válni, Krisztusban közösségre jutni Veled! Igen, akarom! (»Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyon mindenki, ³⁸aki hisz bennem. Amint az Írás mondja: élővíz folyói fakadnak majd belőle.« [Jn 7,37-38]) Eltölt a boldogság, boldogító érzés, hogy lehet, mert Te Atyám végtelen irgalmaddal bűneim felett is Úr vagy! Köszönöm! Éppen ezért Rád hagyatkozni törekszem, és e törekvésemben kérlek, segíts meg engem! Ámen