Érdekes az, ahogy a dolgok alakulnak.

Mal 3,1-4.23-24 - Íme, én elküldöm angyalomat, hogy elkészítse az utat színem előtt, és csakhamar eljön templomába az Úr, akit ti kerestek, s a szövetség angyala, akit ti óhajtotok. Íme, már jön is, - mondja a Seregek Ura. - De ki tudja elviselni az ő eljövetelének napját, s ki állhat meg az ő láttára? Mert ő olyan, mint az olvasztó tűz, és mint a posztóványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester, és salaktalanná teszi Lévi fiait; és megtisztítja őket, mint az aranyat és mint az ezüstöt, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak, és tetszeni fog az Úrnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint a hajdankor napjaiban, és mint a régi esztendőkben. Íme, én elküldöm majd nektek Illés prófétát, mielőtt eljönne az Úrnak nagy és rettenetes napja, hogy visszatérítse az atyák szívét fiaikhoz s a fiúk szívét atyáikhoz, nehogy elmenjek és átokkal sújtsam a földet.”

Zs 24 - Dávid zsoltára. Hozzád emelem, Uram, lelkemet, Istenem, tebenned remélek; ne hagyd, hogy megszégyenüljek, és ellenségeim ujjongjanak fölöttem! Hisz senki, aki tebenned bízik, meg nem szégyenül. De szégyen éri mindazokat, akik hiábavalóságok miatt hűtlenek lesznek. Utaidat, Uram, mutasd meg nekem, és ösvényeidre taníts meg engem! Vezess és oktass engem igazságodra, mert te vagy az én üdvözítő Istenem, és én tebenned bízom szüntelen! Emlékezzél meg, Uram, könyörületedről, és irgalmadról, hisz azok öröktől valók! Ifjúkorom bűneire s botlásaira ne gondolj vissza; Irgalmad szerint emlékezzél meg rólam, hiszen te jó vagy, én Uram! Édes az Úr és igazságos, ezért útbaigazítja a vétkeseket. Végzésével vezérli az alázatosakat, megtanítja útjaira a szelídeket. Az Úr minden útja irgalom és igazság azok iránt, akik szövetségét és törvényeit megtartják. A te saját nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az! Ki az, aki féli az Urat? Annak megmutatja, milyen utat válasszon. Annak boldogságot élvez majd a lelke, és utóda örökli a földet. Barátja az Úr azoknak, akik őt félik, és szövetségét megmutatja nekik. Állandóan az Úrra tekint szemem, mert ő húzza ki lábamat a tőrből. Tekints rám és irgalmazz nekem, mert elhagyatott és szegény vagyok. Szívem szorongatásai megsokasodtak, vezess ki ínségemből engem. Nézd megalázottságomat és szenvedésemet, bocsásd meg minden vétkemet! Nézd, milyen sokan vannak ellenségeim, milyen ádáz gyűlölettel gyűlölnek engem! Oltalmazz és szabadíts meg engem, ne hagyd, hogy megszégyenüljek, hiszen benned remélek! Álljanak mellém az ártatlanok és az igazak, mert beléd vetem bizalmamat. Szabadítsd meg Isten, Izraelt minden szorongatásából!

Lk 1,57-66 - Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön; és fiút szült. Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett vele, és örvendeztek vele együtt. Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak nevezték. De az anyja így szólt: „Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni.” Erre azt mondták: „De hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének.” Intettek tehát apjának, hogyan akarja őt nevezni. Ő pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Mindnyájan elcsodálkoztak. Erre azonnal megnyílt a szája és a nyelve, megszólalt, és magasztalta az Istent. Félelem szállta meg összes szomszédjukat, s ezen dolgoknak elterjedt a híre Júdea egész hegyvidékén. Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és kérdezték: „Mi lesz ebből a gyermekből?” Mert az Úr keze volt vele.

Érdekes az, ahogy a dolgok alakulnak. Érdekes az, ahogy Isten ossza a lapokat, és ahogy tőlünk, emberektől várja azt, hogy mit lépünk, mire mondunk igent és mire nemet. Hogy lépéseinken lemérhesse, bizonyosságot szerezzen arra, hogy nekünk, embereknek mi a fontos, mi az, amiben Isten mellett képesek vagyunk dönteni, a világ ellenében. Úgy is kifejezhetem, hogy Isten a mi lépéseinken keresztül nyer bizonyosságot arról, mi az ember hite, mire voksol, az életre-e, vagy a halálra? Az embernek mindig van választásra lehetősége, ha őszinte önmagához szemben, ha nyitott, és nem enged annak a csábításnak, ami önmaga ellenében elidegenítheti Istentől. Engem, a mai zsoltár sokkal mélyebben érint meg, mint az olvasmány, vagy az evangélium. Nekem az a fontos, abban szólal meg ma az Isten!  

Azt mondja: térj ki a gyűlölködés elől, ne engedj utat a gyűlöletnek. Ne gondolj tovább, előrébb, itt, ezen a ponton dönts, és én Veled vagyok, ha így képes vagy dönteni!

A szorongatást élem meg, már egy ideje, de egy ma reggel kapott válasz zárja be azt a gyűrűt, mely döntés elé állít. Mindent össze kell vetni, minden szempontot egybe lehet vetni, és érdekeket, érveket, egymás mellé állítva adja kezembe az Isten a döntés lehetőségét: merre menjek tovább, minek engedjem, milyen érdek a fontosabb számomra?

A tények azok, melyek között két súlyos érv áll egymással szemben, sok más – most mellékesnek tűnő ér mellett – érven túl: sokat veszíthetek, anyagilag, ha az egyik döntést hozom meg. De a másik érv figyelembevétele esetén, nem engem, de az ügyben érintettek közötti régi és elmérgesedett haragot, gyűlölködést szíthat fel, erősíthet fel, csak azért, hogy a pillanatnyi érdekeim és esetleg mások érdekei is érvényesülhessenek.

Ebben a döntés helyzetben Isten elém hozza a zsoltáros szavait, számba adja! „Hozzád emelem, Uram, lelkemet, Istenem, tebenned remélek; ne hagyd, hogy megszégyenüljek, és ellenségeim ujjongjanak fölöttem!” Mert bizony, a döntésem, bármelyik irányba döntök, ellenségeket, ellenségeskedést szülnek! Bármelyik döntést meghozom, ott sérülnek mások érdekei, akik így ellenségeimmé lesznek. Ebben a helyzetben – de miután már magam képes voltam meghozni döntésemet (!), és ez nem lényegtelen sorrend akkor, ha az Úr előtt, az Ő jelenlétében döntök – Isten nem késik a megerősítésemmel. Azt mondja: „Hisz senki, aki tebenned bízik, meg nem szégyenül. De szégyen éri mindazokat, akik hiábavalóságok miatt hűtlenek lesznek.” Vagyis: bátran hozd meg a jó döntést, nem hagyom, hogy megszégyenülj – mondja az én Uram! Ezt követően, a Zsoltáros szavai már enyémekké lesznek, a döntésemből, ebből a döntéskor meghozott alapállásomból, már én szólok Istenemhez, Dávid szavain keresztül, már, mely szavak az én szavaim is. Mint megerősödött lélek, megacélosodottan.

Majd, az Úr mellett hozom döntésemmel sóhajtok fel Hozzá: „Szabadítsd meg Isten, világom minden szorongatásából!” Ámen

Most, erre a döntésemre szükségem van ahhoz, hogy elérkezhessen hozzám, az én lelkembe is a Karácsony, ünnepként! Mert én, az Urral, Istenemmel, és Jézus Krisztussal közösségben szeretnék ünnepelni! Kívánom, minden szeretteimnek, minden embernek, az ünnepnek ezt a békességét Krisztusban! Ámen