Aki értheti, annak legyen igaza

Iz 29,17-24 - Íme, még egy kevés kis idő, és Libanon gyümölcsöskertté változik, a gyümölcsöskert pedig hatalmas erdővé. Meghallják majd azon a napon a süketek a könyv igéit, s a homály és sötétség után a vakok szeme látni fog. Az alázatosak egyre jobban örvendeznek az Úrban, és a szegény emberek Izrael Szentjében ujjonganak. Mert vége lesz az erőszakosnak, és eltűnik az öntelt, kipusztulnak mind, akik gonoszságon törik fejüket; akik vétkesnek nyilvánítják szavukkal az embereket, az ítélőnek tőrt vetnek a kapuban, és hamis ürügyekkel elutasítják az igazat. Így szól Jákob házához az Úr, aki megváltotta Ábrahámot: „Most már nem szégyenkezik Jákob, és most már nem sápad el az arca, hanem, ha meglátja gyermekeit, kezem művét körében, szentnek mondják nevemet, szentnek mondják Jákob Szentjét, és Izrael Istenét félik. Akkor megismerik a tévelygő lelkűek a bölcsességet, és a zúgolódók belátást tanulnak.”

Zs 26 - Dávidtól. Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől kellene félnem? Az Úr oltalmazza életemet: kitől kellene remegnem? Ha közelednek felém a gonoszok, hogy egyék húsomat, ellenségeim, akik szorongatnak, maguk botlanak meg és elesnek. Ha táborok kelnek is ellenem, nem ijed meg szívem; Ha harc támad is ellenem, akkor is reménykedem. Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hadd lakjam az Úr házában életemnek minden napján, hadd lássam az Úr pompáját, hadd látogassam templomát. Mert ő elrejt hajlékában a veszedelem idején, elbújtat sátra rejtekében, kősziklára emel fel engem. Így fölemeli fejemet ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Én pedig diadalkiáltással áldozatot mutatok be hajlékában, éneklek és zsoltárt zengek az Úrnak. Halld meg, Uram, szózatomat, amellyel hozzád kiáltok, könyörülj rajtam és hallgass meg engem! Rólad mondja a szívem: „Téged keres tekintetem!” A te arcodat keresem, Uram! Ne fordítsd el tőlem arcodat, ne fordulj el haragodban szolgádtól, te vagy segítőm; Ne hagyj el és ne vess meg engem, üdvözítő Istenem! Hisz atyám és anyám is elhagyott, de az Úr fölkarolt engem. Mutasd meg nekem, Uram, utadat, és vezess engem a helyes ösvényre ellenségeim miatt. Ne adj át ellenségeim akaratának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, akik erőszakot lihegnek. Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földjén. Remélj az Úrban, légy férfias, bátor legyen szíved, és bízzál az Úrban!

Mt 9,27-31 - Amikor Jézus továbbment onnan, két vak követte őt és így kiáltozott: „Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!” Amint hazaérkezett, odamentek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek, hogy meg tudom ezt tenni?” Azok ezt válaszolták neki: „Igen, Uram!” Erre ő megérintette a szemüket és így szólt: „Legyen nektek hitetek szerint.” Ekkor megnyílt a szemük. Jézus pedig komolyan rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, senki meg ne tudja!” De ők, mihelyt kimentek, szétvitték a hírét azon az egész vidéken.

Aki értheti, annak legyen igaza! Ahogy olvasom Izajás szavait, arra gondolok, az a gondolat fogalmazódik meg bennem, hogy mi van akkor, ha minden, mit Isten művel, fejünk felett, rajtunk kívül zajlik? Bárhogy is teszünk, az be fog teljesülni, amit Izajás jövendöl. A kérdés csak az, hogy ami elkövetkezik, annak az elviselésére, elfogadására ki lesz képes, illetve, kinek telhet abban kedve, öröme? Mert lehet olyan, akit kivet magából az az állapot, mert képtelenek annak meghallására, észlelésére, illetve, ott már erőszakosságuk, kényszeredettségük, függőségük, gonoszságuk, önteltségük, önzésük, stb. nem válhat javukra.

Ez a világ az élhetetleneket nem szívleli. Isten országa, ezzel ellentétben pedig azt nem viseli el, aki kihasználni próbál másokat, visszaél a lehetőségekkel, fölényességéből húz hasznot.

Ebben az esetben, az az ember, aki alázatosságot, szelídséget, engedelmességet gyakorolja ebben az életben, ott fog otthonra lelni, mert édes lesz számára az, hogy többé nem kell a jóért küzdenie, mert ott, ahol Isten országa lesz, ott a jó válik természetessé.

Mérhetetlen alázatot, szelídséget, engedelmességet tanulni lehessek képes! Segíts engem Istenem! Bár, az sem mindegy, mire vonatkoztatom e jellemet. Bármire, mindenre, vagy csak a világ ellenében, de úgy, hogy eközben Isten fegyverzetébe felvértezve legyen bátorságom, harcos modorom, ahogy azt Pál apostol tanítja, a Kol 3,9-10 –ben és az Ef 6,13-17-ben?

Bizony, tévelygő lelkű vagyok, ezért kérem Istenem, bölcsességedben részesíts engem! Ámen