Egy olyan új napra ébredtünk

Jel 14,1-3.4b-5 - Ekkor íme, láttam, hogy a Bárány a Sion hegyén állt, és vele a száznegyvennégyezer, akiknek homlokára volt írva [Ez 9,4] az ő neve és az ő Atyjának neve. Egy hangot halottam az égből, amely olyan volt, mint a nagy vizek zúgása és mint a mennydörgés [Ez 1,24], s a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfákon játszó hárfásoké. Új éneket énekeltek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki más nem tudta megtanulni azt az éneket, mint az a száznegyvennégyezer, akik meg vannak váltva a földről. Ezek azok, akik nem szennyezték be magukat asszonyokkal, mert szüzek. Követik a Bárányt, amerre csak megy; ők megváltást nyertek az emberek közül, zsengéül Istennek és a Báránynak, és a szájukban nem találtatott hazugság, mert szeplőtelenül állnak Isten trónja előtt.

Zs 23 - Zsoltár Dávidtól. Az Úré a föld s ami azt betölti, a földkerekség és minden lakója. Mert ő alapította a tengerekre, s a folyók fölé ő állította. Ki mehet fel az Úr hegyére? Ki állhat meg az ő szent helyén? Az, akinek keze ártatlan, akinek szíve tiszta, aki magát hiúságra nem adja, s nem tesz hamis esküt. Az ilyen áldást nyer az Úrtól, s irgalmat Istentől, oltalmazójától. Ez azok nemzedéke, akik őt keresik, akik Jákob Istenének arcát keresik. Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki az a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, a harcban hatalmas Úr. Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki az a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya.

Lk 21,1-4 - Aztán föltekintett, és látta, hogy a gazdagok hogyan dobják adományaikat a templom perselyébe. Látott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott be. Akkor így szólt: „Bizony, mondom nektek: ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél. Mert azok mindnyájan a fölöslegükből adtak adományokat; ő pedig a maga szegénységéből odaadta mindenét, amije csak volt: egész megélhetését.”

Egy olyan új napra ébredtünk, amilyen még nem volt! Az Irgalmasság Rendkívüli Szentévének lezárását követő első nap! Ami attól lesz rendkívüli, ami elhangzott Ferenc pápa szájából, a lezárás alkalmából, és annak kapcsán tett interjú alkalmából.

(http://www.magyarkurir.hu/ferenc-papa/ferenc-papa-isten-nem-bunre-hanem-rank-emlekezik-mindannyiunkra; http://www.magyarkurir.hu/hirek/a-zsinat-utjan-exkluziv-interju-ferenc-papaval-szentev-lezarasanak-eloestejen)

Nyugton merem kijelenteni, hogy jó kezekben van Krisztus Egyháza, mely Egyházhoz tartozni Krisztushoz tartozást lehet! Ami érdemes, és nemes, ha nem engedem meg, hogy Róla elterelje bárki is figyelmemet!

Mi a különbség interjú és enciklika között?

Az interjúban nyilatkozatot ad az illető. Vagyis válaszol azokra a kérdésekre, amelyekre tőle várnak választ.

Az enciklikában a pápa, kifejti hivatali álláspontját, véleményét, tanítását egy adott kérdésben, melyben a Szentlélektől indíttatást kap erre.

Ferenc pápa megnyilatkozott, pontosabban interjút adott a szentév lezárása kapcsán. Nyilatkozatát olvasva, azt írtam a plébániánk facebook oldalára, ajánlva átelmélkedésre, hogy talán többre is találhatunk benne, mint önmagunkra. Közösségre, egymással - önmagunkkal való vesződésünk ellenében!

Ferenc pápa roppant bátor, ugyanakkor bátorságát szemlélve, rádöbbenek arra, hogy mennyire nyitott, egyenes, ugyanakkor mélyen lelkéből élő, alázatos ember. Ha hallgatom őt, megnyugodok abban, hogy az Egyház jó kezekben van. Hallatlan, amilyen fegyelmezett, és összefüggéseiben látja azt a gondolatot, amelyben a Szentlélek irányítani akarja az Egyházat, és amelyben őt szolgálatra használni akarja – amit egy azok sorában akik erre rendeltetnek.

Kénytelen szükségét érzem, hogy idézzem szavait, pedig, nem szabadna az interjújából semmit sem kiragadni, mert annyira lényeges minden egyes szava, gondolata:

- Aki felfedezi, hogy nagyon szeretve van, az elkezd kilépni a rossz magányból, az elkülönülésből, aminek következtében gyűlöli a többieket és saját magát. Remélem, sokan felfedezték, hogy Jézus nagyon szereti őket és hagyták, hogy ő átölelje őket. Az irgalmasság a neve Istennek, ugyanakkor a gyengesége, a gyenge pontja is. Irgalmassága mindig megbocsátásra készteti, arra, hogy elfelejtse bűneinket. Szeretek arra gondolni, hogy a Mindenhatónak rossz emlékezőtehetsége van. Mihelyt megbocsát neked, már el is felejti. Mert boldog, hogy megbocsáthat. Nekem ez elég. Mint az evangéliumban a házasságtörő nőnek, aki „nagyon szeretett”. „Mert Jézus nagyon szeretett.” Ebben benne van az egész kereszténység.

– Jézus nem kér nagy gesztusokat, hanem csak ráhagyatkozást és hálát. Lisieux-i Szent Teréz, aki egyháztanító, az ő Istenhez vezető „kis útján” a gyermek ráhagyatkozására utal, aki nyugodtan elalszik apja karjában. Teréz arra is emlékeztet, hogy a szeretet nem maradhat a mélybe zárva. Az Isten iránti és a felebarát iránti szeretet egymástól elválaszthatatlanok.

- A Szentlélek beteljesedésre viszi a dolgokat, az általa meghatározott időben. Ezért nem szabad türelmetlenkednünk, csüggednünk, aggódnunk. Az út türelmet igényel, hogy megőrizzük és javítsuk azt, ami már megvan, ami sokkal több, mint, ami elválaszt; és tanúságot tegyünk az ő szeretetéről minden embernek, hogy a világ higgyen.

Ferenc pápa személyében egy igaz, és imádságos, Szentlélek által megművelt elme és szív áll egyházunk élén! Rá kell figyelni és bizalommal lehetünk iránta, és lehet iránta minden keresztény! MINDEN KERESZTÉNY! A kétfilléres szegény asszony, de a gazdagok is! Mert mindegyikre szüksége van Egyházunknak! E kettőnek egymásra is!

Nekem pedig Ferenc pápára! Köszönöm Istenem, hogy jó kezekbe adod népedet! Áld meg, és szenteld meg, mi több: bírd rá Egyházad minden apostolát, és minden tagját, hogy kövesse Őt, a Te dicsőségedre, és mindannyiunk dicsőségére! Ámen