Amíg élünk, semmi sem állandó
Jel 3,1-6.14-22 - A szárdeszi egyház angyalának írd meg: Így szól, akié az Isten hét lelke és a hét csillag: Ismerem cselekedeteidet, hogy van neved, hogy élsz, de halott vagy! Légy éber, és erősítsd meg a többieket, akik közel vannak a halálhoz, mert műveidet nem találom teljesnek Istenem előtt. Emlékezz tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad, tartsd meg azt, és tarts bűnbánatot. Ha pedig nem leszel éber, úgy érkezem hozzád, mint a tolvaj, és nem fogod tudni, melyik órában jövök hozzád. De van néhány neved Szárdeszben, akik nem szennyezték be ruháikat, és velem fognak járni fehérben, mert megérdemlik. Aki győz, így fog fehér ruhába öltözni, és nem törlöm ki nevét az élet könyvéből [Zsolt 69,29], és megvallom nevét Atyám és angyalai előtt. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak! A laodíceai egyház angyalának írd meg: Így szól az Ámen, a hűséges és igaz tanú, aki Isten teremtésének kútfeje [Zsolt 89,38; Péld 14,5; 8,22G]: Ismerem cselekedeteidet, hogy sem hideg nem vagy, sem meleg; bár hideg volnál vagy meleg! De mivel langyos vagy, és sem hideg, sem meleg, kezdlek téged kivetni a számból. Mert azt mondod: „Gazdag vagyok, és igen sok kincsem van [Óz 12,9], nem szorulok rá semmire”, és nem tudod, hogy nyomorult és szánalmas vagy, szegény, vak és meztelen. Tanácsolom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált színaranyat, hogy meggazdagodj; öltözz fehér ruhába, hogy ne legyen látható meztelenséged szégyene; s kend be szemed szemkenőccsel, hogy láss. Mert akiket szeretek [Péld 3,12], azokat korholom és megfenyítem; buzdulj tehát föl, és tarts bűnbánatot. Íme, az ajtónál állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat, és kinyitja nekem az ajtót, bemegyek hozzá, vele étkezem, és ő énvelem. Aki győz, annak megadom, hogy velem üljön trónomon, mint ahogy én is győztem, és Atyámmal ülök az ő trónján. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak!”
Zs 14 - Dávid zsoltára. Uram, ki lakhat sátradban? Ki tartózkodhat szent hegyeden? Az, aki szeplőtelenül jár, és igazságot cselekszik, aki igazat gondol szívében, aki nyelvével nem követ el álnokságot, felebarátjának nem tesz rosszat, nem ad hitelt embertársa gyalázásának. Aki előtt a gonosz nem ér semmit, de nagyra tartja azokat, akik az Urat félik. Aki esküjét nem vonja vissza, még ha kárára is van, pénzét nem adja kamatra, s vesztegető ajándékot nem fogad el az ártatlan ellen. Aki így cselekszik, meg nem inog sohasem.
Lk 19,1-10 - Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta. Ekkor íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag, szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt. Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: „Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: „Bűnös embernél száll meg!” Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: „Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.” Jézus azt mondta neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.”
Amíg élünk, semmi sem állandó! Mindent a hit határoz meg, hogy amit éppen állandónak tartok, az azért az, mert hiszek benne. Amiben hiszek, az táplálja a reményt, hogy mindig lesz olyan szeretet mely megerősíti azt az állapotot, mely iránt hitem van. Mindez azért működhet így, mert érzelmileg az adott helyzethez kötődésem van. Ebben az esetben nem Isten hitről, nem az Istenbe vetett reményről, vagy nem is arról a szeretetről beszélek, Aki az Isten. Csupán e világi értelmezés szerinti fogalmaknak tekintem azokat.
Azt nem tudom megmondani bizonyossággal, hogy ez filozófiám, vagy hitvallásom az életről. De, inkább gondolom azt, hogy ez filozófiám, mert nem érzek ehhez az állításomhoz erős érzelmi kötődést.
Azonban, ebből az okfejtésemből kiindulva, úgy vélekedek, hogy minden erőlködésünk, és késztetettségünk a cselekvésre, mely az időt sürgetni akarja, és a dolgokat teljesedésbe eljuttatni óhajtja, nevetséges, öncélú és naiv, idealista megközelítése a dolgoknak. Amiről az derül ki, hogy én akarom a dolgokat kézben tartani, irányítani, meghatározni. Sokkal inkább, mint engedelmességre törekedve, megengedővé tenni magam rá, hogy annak a része lehessek, ami az életben helyes, és jó, a mindenek javát szolgálja.
Miért ne engedné az ember ezeket az erőket érvényesülni önmagán? Teszem fel a kérdést, akkor, amikor az embert nem teremtményként, hanem, csupán evilági lényként szemlélem. Aki elkötelezett a világ és az evilági létezés iránt, és az életre vonatkozó összefüggéseket a pillanatnyi, háromdimenziós kiterjedésében értelmezi. Valljuk meg, erre van képességünk, és erre hajaznak ösztöneink is, mert erre neveltettünk, erre lettek kifejlesztve érzékeléseink.
Az embernek, magának kell képességét kialakítani arra, hogy az evilágot jelentő dimenziókon felül, az Isten teremtette, és örökkévalóságát vizionáló dimenziókra is érzékennyé tegye magát. Erre a képességre az ad az embernek lehetőséget, ha elfogadja, alapállásként azt a tényt, hogy önmaga Isten teremtménye, szándékának és akaratának következménye, mely szándék nem hiábavalóság, nem véletlenszerűség, annál inkább érdekérvényesítés!
Az embernek arra van szabadsága, hogy önmagát dimenzionálja. Vagyis: önmagát az ember felértékelje, vagy leértékelje. Az a végső utálat, ha egyik sem. Legyen az ember vagy meleg, vagy hideg! Ahogy a Jelenések könyve beszél erről: »Ismerem cselekedeteidet, hogy sem hideg nem vagy, sem meleg; bár hideg volnál vagy meleg! De mivel langyos vagy, és sem hideg, sem meleg, kezdlek téged kivetni a számból. Mert azt mondod: „Gazdag vagyok, és igen sok kincsem van [Óz 12,9], nem szorulok rá semmire”, és nem tudod, hogy nyomorult és szánalmas vagy, szegény, vak és meztelen. Tanácsolom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált színaranyat, hogy meggazdagodj; öltözz fehér ruhába, hogy ne legyen látható meztelenséged szégyene; s kend be szemed szemkenőccsel, hogy láss.« A Jó tanács lelke, „az Ámen, a hűséges és igaz tanú, aki Isten teremtésének kútfeje”, azt tanácsolja, hogy öltözködjem Istenbe, gazdagságába, és tisztaságába – szentségébe, akkor bizonyos, hogy jól fogok járni. Még akkor is, ha ennek bizonyosságára nem azonnal, rögvest jutok el! Mert mindegyikünk Ábrahám fiai közé tartozik, csupán a világ tanúsága lett rossz tanítónkká! De Jézus azért jött el, hogy világosságává legyen a sötétségünknek! „Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.” Ne mondjam magam kereszténynek addig, amíg én magam nem jutottam annak tudomására, hogy mit ér számomra a keresztségem!
Szentlélek Isten, add meg számomra a megújulás állandóságának kegyelmét, hogy szüntelenül megújulva Teremtőm képmására, a teljes megismerésére eljuthassak! Ámen
