Vajon, az igazság a hittől függ?

3Ján 5-8 - Kedvesem! Hűségesen jársz el mindabban, amit a testvérekért, méghozzá idegenekért teszel. Ők tanúságot tettek szeretetedről az egyház színe előtt, és jól teszed, ha az úton gondoskodsz róluk, amint ez méltó Istenhez. Hiszen az ő nevéért keltek útra, és semmit sem fogadnak el a pogányoktól. Nekünk kell tehát az ilyeneket támogatnunk, hogy segítőtársai legyünk az igazságnak.

Zs 111 - Boldog az az ember, aki az Urat féli, és nagy tetszését leli parancsaiban! Utóda hatalmas lesz a földön, áldott lesz az igazak nemzedéke. Dicsőség és gazdagság lesz házában, és igazsága mindörökre megmarad. Világosságként ragyog fel a sötétségben az igazaknak az irgalmas, a kegyes, az igaz. Jó annak az embernek, aki könyörül és kölcsönt ad, aki a törvény szerint intézi dolgait, mert az soha meg nem inog. Örökké emlékezetben marad az igaz, rossz hírtől nem kell félnie. Erős a szíve, bízik az Úrban, rendületlen a szíve, nem fél, amíg le nem nézheti ellenségeit. Osztogat, adakozik a szegényeknek; Igazsága örökre megmarad, hatalma dicsőségesen emelkedik. Látja a bűnös és bosszankodik, fogát csikorgatja és emészti magát. A bűnösök kívánsága meghiúsul.

Lk 18,1-8 - Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni. Így szólt: „Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: „Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!” Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: „Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.” Azután így szólt az Úr: „Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró? Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”

Vajon, az igazság a hittől függ? Vagy fordítva van? Hogy a hitemtől függ az, hogy mennyire vagyok képes megismerni az igazságot?

János ahhoz szól, akinek lelke jó állapotban van! Ezt olvashatom a 3Ján első verssoraiban: „Kedvesem! Azon imádkozom, hogy mindenben szerencsésen járj, és egészséges légy, mint ahogy lelked is jó állapotban van. Nagyon örültem, amikor a testvérek megérkeztek, és tanúságot tettek igazságodról, arról, hogy igazságban jársz. Nincs annál nagyobb öröm számomra, mint amikor hallom, hogy a gyermekeim igazságban járnak.” [3 Ján 2-4].

Ez lényeges, hogy János kiről beszél, és kihez intézi a mai olvasmányban elhangzó szavait! Mert, hogyan válhatok én hiteles hithirdetővé, ha bennem nem az Isten igazsága működik, hanem bármilyen más személyes érdek hajt? Erre mondják, hogy kibicnek semmi sem drága. Aki mindenbe beleszól, de semmit sem kockáztat. Miért nem kockáztat semmit? Ennek számtalan oka lehet: nincs, amit kockáztasson; fel sem éri, mit kockáztathat, mert nem érett rá az elméje – gyerekes, felelőtlen, személytelen; be sem veszik őt a játékba, mert komolytalannak tartják a játékra, nem bíznak meg benne, éppen ezért nem bíznak rá semmit; mert a leglényegesebbet nem tanulta meg: előbb kell tanítvánnyá válni, mesterét úgy tisztelni, mint aki értéket ad át a számára, hogy legyen mit kockáztatnia; stb.

Előbb hinnem kell Isten igazságát, hogy majd megismerésére törekedhessek, és csak az után merjek kérni, hogy tudjak olyant kérni, amit Isten nem képes nem teljesíteni! Abban nem szabad kételkednem, hogy rám vár Isten kegyelme! Én lehetek csak az, aki még nem értem meg a kegyelemre! Lehet, hogy soha nem is fogok? Ó, add meg nekem Isten azt, ami ahhoz kell, hogy kegyelmed gazadaggá tegyen! Ámen