Felövezés
Bölcs 4,7-15 - Az igaz ember akkor is elnyeri a teljes boldogságot, ha fiatalon ragadja el a halál. Az emberi élet értékét ugyanis nem a hosszú öregkor adja meg, és nem az évek számával mérik érdemét. A lelki bölcsesség az igazi ősz haj: a feddhetetlen tiszta élet az igazi öregség. Az Isten kedvét találta benne: szerette és magához vette őt a bűnösök közül, akiknek körében élt. Kiragadta őt közülük, hogy a gonoszság meg ne rontsa gondolkodását, és a hamisság meg ne fertőzze lelkületét. A bűnös élet káprázata ugyanis elvakít, hogy ne lássuk a jót; a szenvedély szédülete elsodorja az ártatlan lelket. Fiatalon halt meg, mégis teljes életpályát futott be. Lelke kedves volt az Isten előtt, azért sietve kimentette őt a bűnösök közül. Az emberek látják ezt, de nem értik, és szívükben sem érzik, hogy Isten jóságos és irgalmas szentjeihez, és választottainak életére gondot visel. Az elhunyt igaz elítéli az életben maradt gonoszokat. A hamar tökéletessé lett ifjúkor pedig a bűnös életét. Látják ugyanis a bölcsnek végét, de nem értik, mit rendelt felőle az Úr, és miért helyezte őt az Úr biztonságba.
Zs 118,1-16 - ALLELUJA! Boldogok, akiknek útja szeplőtelen, akik az Úr törvénye szerint járnak! Boldogok, akik kutatják parancsolatait, s teljes szívvel keresik őt! Nem követnek el gonoszságot, hanem az ő útjain járnak. Te azt parancsoltad, hogy rendeleteidet gondosan meg kell tartani. Bár arra irányulnának útjaim, hogy megtartsam törvényedet! Akkor nem szégyenülök meg, ha ügyelek minden parancsodra. Tiszta szívből hálát adok neked, hogy megismertem igazságos végzéseidet. Megtartom rendeléseidet, ne hagyj el engem sohasem! Hogy őrzi meg tisztán útját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igéidet. Teljes szívemből kereslek téged, ne engedd, hogy parancsaidtól eltérjek. Szívembe rejtem igéidet, hogy ne vétkezzem ellened. Áldott vagy te, Uram! taníts meg engem rendeleteidre! Ajkammal hirdetem szád minden végzését. Parancsolataid útjában gyönyörködöm, jobban, mint minden gazdagságban. Rendeleteiddel foglalkozom, utaidon elmélkedem. Törvényeidben gyönyörködöm, igéidről meg nem feledkezem.
Róm 8,28-30 - Testvéreim! Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket. Akiket ugyanis előre ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra. Így lesz ő elsőszülött a sok testvér között. Akiket előre erre rendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat igazzá tette, akiket pedig igazzá tett, azokat meg is dicsőítette.
Lk 12,35-40 - Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák. Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”
Felövezés – ez a mai nyelvhasználatunk szerint annyit jelent, mint készültség, készenlét. Ha készenlét, akkor, mint az íj, legyen mindig feszes, fegyelmezett, alkalmas rá, hogy használhassák - használhassa az, aki számára rendelkezésre áll. Kinek állok én a rendelkezésére? Kinek a részére vagyok én fegyelmezett, és felkészült, alkalmas? Aki kiválasztott a maga számára!
Az ember, mégis annyiban különbözik az íjtól, hogy szabad, nem egy tárgy, hanem személy. Ahogy személy az Isten is, aki szabad akaratát alárendeli az ember kénye kedvének, … Amiért az ember nem vesz tudomást arról, hogy kiválasztott ő a jóra, az Isten országának művelésére. Nem másra, csupán erre van elhivatottságunk. Legalább is erre kellene, hogy megengedővé tegyem magam. Erre kellene, hogy kifeszített legyek.
Hogyan viselkedik az ember az íjával? Ha látja, hogy használatra alkalmas, akkor annak gondját viseli. De, ha úgy látja, hogy az íj már merev, és nem képes megfeszíteni a húrt, illetve rugalmasan engedelmeskedni annak, hogy azzal íjazni lehessen, akkor félredobja. Isten, velünk emberekkel annyiban viseltetik másképpen, hogy nem nyugszik bele merevségünkbe. Megpróbál bennünket rugalmassá tenni, alkalmassá tenni rá, hogy használhatókká legyünk céljaira. Mert Ő szeretetből való, aki rettenetesen rugalmas, alkalmazkodó teremtményeihez. A mai evangéliumban Jézus pontosan ezt teszi: a kinyilatkoztatás által próbál engem, bennünket, alkalmassá tenni rá, hogy íjakká váljunk Isten kezében. Önmagához, Krisztushoz hasonlóan. A legvégső esetben, mikor alkalmasságunkról meggyőződött, de erről meggyőződött már a világ fejedelme is, akkor sürgősen magához vonja azt, mint értékes íját, melyre örökre számít. Ha már itt a földön nem, akkor az örök hazában. Ők a szentek.
Istenem, Atyám, szenteddé lenni vágyakozom lenni! Íjad lehessek Földön és a Mennyben! Segíts meg engem! Ámen
