A Gondviselő Isten

Ef 2,19-22 - Így tehát most már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten házanépe, az apostolok és próféták alapjára rakott épület, melynek szegletköve maga Krisztus Jézus. Benne illeszkedik egybe az egész építmény, és az Úr szent templomává növekszik. Ti is benne épültök egybe Isten lakóhelyévé a Lélekben.

Zs 18A - A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Isten dicsőségét beszélik az egek, és keze művét hirdeti az égbolt. Ezt harsogja az egyik nap a másiknak, erre tanítja az egyik éj a másikat. Nem sustorgással, nem dadogással, hogy ne lehetne érteni őket: az egész földre elhat szózatuk, s a földkerekség határaira szavuk. Bennük ütötte fel a napnak sátrát, s az, mint a vőlegény, kilép nászházából, mint a hős, ujjongva indul neki útjának. Az ég egyik szélén kel föl, és útja annak másik széléig jut el, és nincs, aki melege elől elrejthetné magát. Szeplőtelen az Úr törvénye, felüdíti a lelket, az Úr rendelete megbízható, bölcsességet ad a kisdedeknek. Egyenesek az Úr végzései, vidámmá teszik a szívet, világos az Úr parancsa, felvilágosítja a szemet. Az Úr félelme tiszta, örökkön-örökké megmarad, igazak az Úr ítéletei, egytől-egyig igazságosak. Kívánatosabbak az aranynál, és megannyi drágakőnél, édesebbek a méznél, meg a csepegő lépes méznél. Szolgád meg is tartja őket, megtartásuk jutalma bőséges. Ki veszi észre a vétkeket? Tisztíts meg titkos bűneimtől, és a kevélységtől mentsd meg szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor szeplőtelen leszek, s a nagy vétektől tiszta maradok. Hadd legyen kedves előtted szám beszéde, és szívem elmélkedése mindenkor. Uram, én segítőm, én üdvözítőm!

Lk 6,12-16 - Történt pedig azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt. Ezeket elnevezte apostoloknak: Simont, akit Péternek is nevezett, és Andrást, a testvérét, valamint Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zelótának neveznek, Júdást, Jakab fiát, és iskarióti Júdást, aki áruló lett.

A Gondviselő Isten! A gondunkat hordozó Isten! A gondjainkért felelősséget magára vállaló Isten! – Ma így jellemzem Jézust, aki az Atyával való közösségéből teremti meg a kinyilatkoztatás mély tanítását. Máris, az elején mindjárt társakat keres maga mellé, semmit sem akar megőrizni, fenntartani a maga jogaként! Azt akarja, hogy azonnal, az első pillanattól, mikor elkezdi tanító tevékenységét, legyenek mellette azok, akik hitelesítik Őt és működését (szavait, tetteit, kultúráját, gondolatmenetét, egész emberségét).

Nekem, magaménak érzem a mai elmélkedést, ezért ide ídézem!

1. Álmatlan éjszakák. Képzeld oda magad Krisztus mellé a hegyre, amint Atyjával beszélget. Vajon miről beszélhet Krisztus? És mint mondhat neki Atyja? Szolgálatának legnagyobb pillanatai előtt, Krisztus mindig felment a hegyre imádkozni. Nem csak hogy kívánja ezt az időt egyedül az Atyaistennel, hanem tudja, hogy erre alapvetően szüksége van küldetése teljesítéséhez. Mennyei Atyjától kapja, az erőt a folytatáshoz.
2. Az imádság tettekre sarkall. Ez az idő készteti Jézust cselekvésre. Másnap reggel lejön a hegyről és kiválasztja apostolait. Néha amikor imádkozni térünk, olyan gondolatok járnak a fejünkben, hogy mennyivel többet tehetnénk, ha apostoli munkát végeznénk helyette. Ennek az ellenkezője az igaz. Ha nem töltjük fel magunkat Istennel imádság közben, mit adunk tovább azoknak, akikkel találkozunk? Nem adhatjuk azt, ami nincs. Természetes gyümölcse imádságunknak, megújult apostoli célkitűzésünk, hogy lángra lobbantsuk a világot Krisztusért.
3. A cselekvés visszavezet az imádsághoz. Ha Istenről beszélünk másoknak, és ezáltal közelebb kerülnek Istenhez, érezzük majd a szükségét, hogy megálljunk és Istenhez forduljunk erőért és megújulásért. Imádkozni és utána harcolni talán ellentmondásnak tűnik, mégis látjuk, hogy Krisztus életében soha nem akadálya egyik a másiknak. Sokkal inkább az egyik magától értetődőn vezet a másikhoz. „Imádkozz úgy, mintha minden Istenen múlna, és dolgozz úgy, mintha minden rajtad múlna.” (Szent Ágoston)

Uram Jézus, vigyél fel a hegyre magaddal, hogy minőségi időt töltsek veled beszélgetéssel és tanulással! Segíts, hogy imám apostoli lelkülethez vezessen, és apostolkodásom ismét hozzád irányítson! Tarts közel magadhoz, és soha ne engedd, hogy eltávolodjam tőled!

Uram, hiszem, hogy a veled imádságban töltött idő gyümölcsöt terem az én életemben, és mind azok életében, akik körülöttem élnek. Növeld hitemet, hogy soha ne távozzam oldaladról! Erősen bízom benned és beléd akarok kapaszkodni, akkor is, ha mást már nem érhetek el. Azzal a szeretettel akarlak szeretni, amit Te mutatsz irányodban. Uram, segíts észrevennem, hogy nélküled tehetetlen vagyok! Ámen

(Regnum Chriszti - P. Patrick Langan, LC)