Érdekes az, amit Pál mond

Ef 6,10-20 - Végezetül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hathatós erejében. Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben. Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen. Vegyétek fel tehát Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, s megállhassatok, mert mindent megtettetek. Úgy álljatok tehát, hogy derekatokat övezzétek fel igazsággal, s öltsétek magatokra a megigazulás vértjét [Iz 59,17]. Lábatok saruja legyen a béke evangéliumának hirdetésére való készség. Mindezekhez vegyétek a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét. Mindenkor esedezzetek a Lélekben, minden imádságban és könyörgésben, s őbenne virrasszatok teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentért, és értem is, hogy Isten adjon nekem szavakat, amikor megnyitom ajkamat, hogy bátran hirdessem az evangélium titkát, aminek hírnöke vagyok a bilincsekben is; hadd beszéljek bátran, amint kötelességem.

Zs 143 - Dávidtól. Áldott az Úr, az én segítségem, aki kezemet harcra tanítja, ujjaimat viadalra. Ő az én irgalmam és erősségem, oltalmam és szabadítóm; pajzsom, akiben remélek, védelmezőm és reménységem, ő veti alám népemet. Uram, mi az ember, hogy figyelembe veszed, s az emberfia, hogy tekintettel vagy rá? Olyan az ember, mint a lehelet, napjai elenyésznek mint az árnyék. Uram, hajlítsd le egeidet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! Ragyogtass villámokat és szórd szerteszét, küldd el nyilaidat és zavard össze őket. Nyújtsd le a magasból kezed, ragadj ki, ments ki a nagy vizekből, az idegenek kezéből, akiknek szája hiúságot beszél, jobbjuk pedig a hazugság jobbja! Isten, új éneket énekelek neked, tízhúrú hárfán zsoltárt zengek neked. Aki győzelmet adsz a királyoknak, és megmented szolgádat, Dávidot a gonosz kardjától. Ragadj ki és ments ki az idegenek kezéből, akiknek hiúságot beszél szája, jobbjuk pedig a hazugság jobbja. Fiaink olyanok ifjúságukban, mint a növekvő hajtás, ifjúságtól duzzadók; Leányaink mint a templom sarokkövei, díszesek, mint a műves oszlopok. Raktáraink tele vannak, bővelkednek minden jóban; Juhaink termékenyek, megszámlálhatatlanok mezőinken, Marháink kövérek. Kőfalainkon nincs rés, sem átjárás, utcáikon jajgatás nem hangzik. Boldog az a nép, amelynek így megy dolga, boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene!

Lk 13,31-35 - Még abban az órában odajött hozzá néhány farizeus, és azt mondta neki: „Menj el, távozz innen, mert Heródes meg akar ölni.” Ő azt mondta nekik: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök és gyógyítok, ma és holnap, és harmadnap befejezem. De ma, holnap és a következő napon úton kell lennem; mert nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el. Jeruzsálem, Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint a tyúk a csibéit a szárnyai alá, de te nem akartad. Íme, elhagyatott lesz a házatok. Mondom nektek, nem láttok engem, amíg el nem jön az idő, s mikor majd ezt mondjátok: „Áldott, aki az Úr nevében jön” [Zsolt 118,26].

Érdekes az, amit Pál mond: „nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem (…) a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen”! Mert, ha ezt hiszem, és vallom, egyet is értek szavaival – ami azt jelenti, hogy elismerem magam transzcendens voltát -, akkor hiszem azt is – vallom, és életemet is a szerint rendezem be -, amit Jézus mond: „A Lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, Lélek és élet.” [Jn 6,63] Mert megértem azt, amit jelentenek Jézus szavai!

És Jézus ezen szavaiból bontakozik ki az, amire Pál felhívja a figyelmemet: „Öltsd magadra Isten fegyverzetét”! Ami annyit tesz, a számomra, hogy ne keressek biztonságot, bizonyosságot e világ dolgai között, hanem Isten erejéből táplálkozva értelmezzem a világot!

Ez a meghatározás eléggé elvonttá sikerült.  

„Isten adjon nekem szavakat, amikor megnyitom ajkamat, hogy bátran hirdessem az evangélium titkát, (…) hadd beszéljek bátran, amint kötelességem.”

De, merítkezzünk meg Pál beszédében. Igazság, megigazulás, béke evangéliuma, hit, üdvösség, Isten igéje, Lélek kardja. Ilyen fogalmakat használ Pál apostol. Olyan összefüggésben, hogy ezek birtoklása, e tulajdonságok birtoklása megvédhet, Isten fegyverzeteként. Pontosabban: ellenállókká tesznek, állhatatossá. Azt mondja, hogy „megállhassatok, mert mindent megtettetek”, amit úgy értek, hogy biztonságot és bizonyosságot ad a gonosz ellenében.

Igen, szóval Isten szándéka az, hogy biztonságos környezetet teremtsen az embernek az élethez! Ennek ellenére elmondhatom, hogy nem sugall számomra, keresztény környezetem biztonságot. Amiből arra következtetek, hogy mi, keresztények sem élünk azokkal az eszközökkel, melyeket Isten biztosít a számunkra. Akkor, mit várhatunk a világtól?

Már korábbi állításomat igazolja ez a következtetésem. Sodródunk! A világ sodor magával, és nem vagyunk képesek a világ segítségére sietni azzal, amivel Isten küld bennünket a világba! Mit várunk akkor Istentől? Ha én nem teljesítem azt, amit Ő vár tőlem, akkor miért remélem irgalma nyújtotta védelmét?

Talán a probléma az, hogy kereszténységünket nagyon magányosan, magunknak éljük. A misszió fogalma elvont fogalommá lett, amitől – valljuk meg – mi keresztények viszolygunk. Nehogy már nekem kelljen a világot misszionálnom, amikor én magam sem vagyok bizonyos, és biztonságban! Ennek az oka csak a hit hiánya? Lehet, hogy nem. Talán nem tanítottak meg bennünket, éppen ezért nem tanultuk meg, hogy a tanúság miből kellene, hogy forrásozzon. Honnan kellene merítenem erőt, a biztonságomhoz, a bizonyosságomhoz?!

Igaza van Enzo Bianchinak, amikor azt mondja, hogy „a keresztényeknek radikálisan új életfelfogásra van szükségük”! Újra kell értelmeznünk Istennel való viszonyunkat, és ezt nem egyházi alapon kell megtennünk, hanem személyesen, az Istenhit alapján! Ennek alapján, és ennek következtében, újra kell értelmeznünk a világhoz való viszonyunkat is!

Azt merem kijelenteni, hogy a változáshoz törölnöm kell szinte minden korábbról belém idegződött, rögzült vallási neveltetési sémát. Igen, az Istennek adott szabadsághoz az is hozzátartozik, hogy készséges vagyok minden korábbi ismeret, értelmezés átértékelésére, megengedéssel. A személyes tapasztalás lehet több mint mások állítása, vagy szabályok ideológiai alapon és rendszerben való értelmezése.

Az Egyház nagy hangsúlyt fektet a hagyományokra. Annyira, hogy túlzásokba esik. Akkor tartom túlzásnak a hagyományok tiszteletét, amikor az elválik, és nem képes a történelem változásaival lépést tartani. Ilyenkor a hagyomány tisztelete már merevséget jelent, ami elidegeníti a változásra kényszerülő embert. Kényszerült, mondom. Mert e világ keretei között kell Istennel a személyes kapcsolatot megteremtenie és fenntartania, ami nem vonatkoztatható el sem földrajzi, sem időbeni helyzetétől!

Egy internetes elmélkedésben találtam, de tetszik, és ide illőnek tartom, ami ráadásul imával is zárul:

»Jézus a te “személyes” Megváltód? Sok ember úgy látja a Kereszténységet, mint templomba járást, szertartások elvégzését, és/vagy bizonyos bűnök el nem követését. Ez nem Kereszténység. Az igazi Kereszténység személyes kapcsolat Jézus Krisztussal. Jézust elfogadni személyes Megváltódnak annyit jelent, mint a saját személyes hitedet és bizalmadat helyezni Õbelé. Senki nincs, aki mások hite által menekülne meg. Senki sem kap megbocsátást bizonyos cselekedetek elvégzése által. A megmenekülés egyetlen módja az, ha személyesen elfogadod Jézust mint Megváltódat (János 3:16) Jézus a személyes Megváltód-e?

Ha el akarod fogadni Jézust mint személyes Megváltódat, mondd el Istennek a következő szavakat. Emlékeztetlek, hogy ennek vagy bármilyen más imádságnak az elmondása nem fog megmenteni téged. Csak a Jézus Krisztusban, és az Õ a kereszten befejezett munkájában való hit tud megmenteni a bűntől. Ez az imádság egyszerűen csak annak egy módja, ahogy kifejezheted Istennek a Benne való hitedet és megköszönheted neki azt hogy üdvösséget adott neked.”Isten, tudom, hogy vétkeztem Ellened, és megérdemlem a büntetést. De hiszem, hogy Jézus Krisztus magára vette a büntetést, amelyet én érdemlek, hogy a Benne való hit által megbocsátást kaphassak. Elfogadom a megbocsátást, amelyet felajánlottál, és beléd vetem a bizalmamat az üdvösségre nézve. Elfogadom Jézust mint személyes Megváltómat! Köszönöm csodás kegyelmedet és megbocsátásodat- az örök élet ajándékát! Ámen!”«

(https://www.gotquestions.org/Magyar/Szemelyes-Megvalto.html)