Elközelgett!

2Tim 4,9-17a - Siess, jöjj hozzám mielőbb! Démász ugyanis elhagyott a világ szeretete miatt, és elment Tesszalonikibe, Krescensz Galáciába, Títusz pedig Dalmáciába. Egyedül Lukács van velem. Márkot is vedd magadhoz, és hívd el: jó hasznát tudom venni a szolgálatban. Tichikuszt elküldtem Efezusba. A köpenyemet, amelyet Troászban Karpusznál hagytam, arra jöttödben hozd magaddal, úgyszintén a könyveket is, de legfőképpen a pergameneket. A rézműves Alexander sok rosszat tett velem; az Úr majd megfizet neki tettei szerint [Zsolt 62,13; 28,4]. Te is óvakodj tőle, nagyon ellene szegült ugyanis szavainknak. Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki cserbenhagyott, - ne tudassék be nekik! De az Úr mellém állt, és erőt adott nekem, hogy az igehirdetés befejeződjék általam, s tudomást szerezzen róla az összes pogány. Ezért megszabadultam az oroszlán torkából [Zsolt 22,22].

Zs 144 - Dicséret. Dávidtól. Magasztallak téged, Istenem, királyom, s áldom nevedet örökkön örökké. Áldalak téged mindennap, és dicsérem nevedet örökkön örökké. Nagy az Úr és méltó a dicséretre, nagysága fölfoghatatlan. Nemzedék nemzedéknek dicséri alkotásaidat és hirdeti hatalmadat. Elmondják szentséged fölséges dicsőségét, elbeszélik csodáidat. Elmondják félelmetes erődet, és hirdetik nagyságodat. Megemlékeznek túláradó jóságodról, igazságodat ujjongva ünneplik. Irgalmas az Úr és könyörületes, hosszantűrő és nagyirgalmú. Jó az Úr mindenkihez, és könyörületes minden teremtményéhez. Magasztaljon téged, Uram, minden műved, és áldjanak szentjeid. Országod dicsőségét hirdessék és beszéljék el hatalmadat, hogy megismertessék az emberek fiaival hatalmadat, és országodnak fölséges dicsőségét. A te országod örökké tartó ország, és uralmad nemzedékről nemzedékre fönnáll. Hűséges az Úr minden igéjében, és szentséges minden tettében. Fölemel az Úr mindenkit, aki elesik, és minden elnyomottat fölsegít. Mindeneknek szemei tebenned bíznak, Úristen, mert te adsz nekik eledelt. Alkalmas időben. Megnyitod kezedet, és betöltesz minden élőt áldásoddal. Igazságos az Úr minden útjában, és szent minden művében. Közel van az Úr mindazokhoz, akik segítségül hívják, akik segítségül hívják őt igazságban. Teljesíti akaratát azoknak, akik őt félik, meghallgatja könyörgésüket és megszabadítja őket. Megőrzi az Úr mindazokat, akik őt szeretik, de elpusztítja mind a bűnösöket. Hirdesse szám az Úr dicséretét, és minden élő áldja szent nevét örökkön-örökké.

Lk 10,1-9 - Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült. Azt mondta nekik: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek. Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról-házra. Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: „Elközelgett hozzátok az Isten országa.”

Elközelgett! Szól a felszólítás, vagy megszólításként is hangozhat. Ez az állapot az, amikor már túl sok esély nincs arra, hogy én magam meghozhassam a döntésemet. Már nem az a kérdés, hogy maradni szeretnék-e, vagy menni? Ami elközelgett, annak el kell jönnie. Ha el kell jönnie, akkor nincs már maradásom. Már nem kérdés az, hogy mit szeretnék, mi volna nekem a jó? A kérdés egyedül az marad, hogy hogyan viszonyulok ehhez a megszólításhoz? Természetesnek tartom, vagy küzdeni próbálok ellene, és még mindig arról akarom magamat győzködni, hogy na, hát nem, ez nem lehet, hogy ne én mondjam meg, hogy mi legyen ez után. Mikor látom be azt, hogy Isten áll minden teremtettség felett? Illetve azt, hogy én teremtettségének vagyok csupán egy parányi része, akinek más esélye, lehetősége nincs, ha az életre szavazok, mint az, hogy elfogadom az Ő életről vallott tanítását! ami nem jelent mást – az én olvasatomban – mint azt, hogy Isten kijelenti a teremtéséről, és így teremtettségemről is azt, hogy szeretettel van iránta, irántam. És mindaz, amit véghezvisz, véghezvinni szándékozik, az szeretet, az az: az Ő része! Én, mint akit a maga képére és hasonlatosságára teremtett, azt mondom, hogy ha én a része vagyok, akkor a részeként szeret. Én sem vagyok a magam ellensége, szeretem magam. Legfeljebb én, mindennél jobban szeretem magamat, mert rajtam kívül semmi sem a részem ebben a teremtett mindenségben! Hacsak!

Hacsak, nem úgy tekintem a Mindenséget, mint ami, és aki testvérem Istenben! Ebben az esetben, ami nekem jó, az jó kell legyen az egész teremtett mindenségnek, ha az a jó, Istennel való közösségemben jó nekem! Ugyanakkor, minden másnak, ami jó, Mert Istenben jó számára, akkor az, jó kell legyen számomra is!

Csakhogy, nem ilyen következetes, Istennek elkötelezett az ember, és éppen ezért a teremtett mindenség hasznosítása, melyet uralma alá rendelt a Teremtő, felhasználása sem ebben a rendben történik! De, ha hibázunk, akkor a hiba kiigazítására sincs más mód, mint az, hogy visszanyúljunk ahhoz a segítséghez, ahhoz a támaszhoz, ami adatott számunkra az égen és a földön! Istenhez, Krisztusban nyújtott tanításához, mintájához, támaszához. Ha jobb belátásra jutunk mi mind, kik kereszténynek valljuk magunkat, akkor valósulhat meg a hitben való közösségünk, ami „nyilvánvalóvá váljék minden jócselekedet megismerése által, amely köztünk Krisztusban megvalósul.” [Filem 1,6]

Vízió, Istenem, Atyám, a Te országodról, melyért add meg, hogy időben felismerni képesek legyünk azt, ami a mi számunkra éppen most „elközelgett”! Még amikor tehetünk arra a szándékra, ami velünk, általunk Benned él! Ámen