Nem tehetek róla

Gal 5,1-6 - Erre a szabadságra tett szabaddá minket Krisztus. Legyetek tehát állhatatosak, és ne vegyétek magatokra ismét a szolgaság igáját. Íme én, Pál, mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek. Újra tanúságot teszek minden ember előtt, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvényben keresitek a megigazulást, kiestetek a kegyelemből. Mert mi a Lélek által, hitből várjuk a megigazulás reményét. Hiszen Krisztus Jézusban sem a körülmetélés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak a hit, amely a szeretet által munkálkodik.

Zs 118,41-48 - Szálljon rám, Uram, kegyelmed, szabadításod, amint megmondtad, hadd feleljek meg azoknak, akik gyaláznak engem, hiszen bízom igéidben. Ne vedd el számtól az igazság szavát sohasem, hisz nagyon bízom ítéleteidben, és szüntelen megtartom törvényedet, mindenkor és minden időben. Tágas úton járok, mert rendeleteidet kutatom. Parancsolataidról királyok előtt beszélek, és nem szégyenülök meg. Törvényeidről elmélkedem, mert szeretem őket. Parancsaid felé emelem kezemet, mert kedvesek nekem, és gondolkodom rendeleteiden.

Lk 11,37-41 - Miközben beszélt, egy farizeus megkérte, hogy ebédeljen nála. Ő bement hozzá, és asztalhoz ült. A farizeus pedig megütközött magában, amikor látta, hogy evés előtt nem mosott kezet. Ekkor az Úr azt mondta neki: „Ti farizeusok ugye megtisztítjátok a pohár és tányér külsejét? A bensőtök azonban tele van rablással és gonoszsággal. Esztelenek! Aki a külsőt alkotta, nem az alkotta azt is, ami benne van? Ami bennetek van, abból adjatok alamizsnát, és akkor minden tiszta lesz számotokra.

Nem tehetek róla! Nekem mostanában szüntelen ilyen szavak hangoznak: „Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvényben keresitek a megigazulást, kiestetek a kegyelemből.”

Ki az közülünk, aki „a Lélek által, hitből várják a megigazulás reményét”?

„Ami bennünk van, abból adjunk alamizsnát, és akkor minden tiszta lesz számunkra.” Jézus erre tanít!

Ugyanakkor, Egyházunk ma emlékezik Szent XXIII János pápára! Akinek emlékmiséjének liturgiájában, a Szentleckében ezt olvasom: „Mert így szól az Úr Isten: Íme, én magam keresem fel juhaimat és viselem gondjukat. Amint a pásztor gondját viseli nyájának azon a napon, amelyen elszéledt juhai között van, úgy viselem majd én is gondját juhaimnak, és kiszabadítom őket minden helyről, amerre elszéledtek a felhő és a sötétség napján. Kihozom őket a népek közül, és összegyűjtöm őket az országokból; a saját országukba viszem, és Izrael hegyein legeltetem őket a patakok mentén és az ország minden lakott helyén. A legdúsabb legelőkön legeltetem őket, és Izrael magas hegyein lesznek az ő legelőik; ott fognak megpihenni zöldellő füvön, és kövér legelőkön legelnek majd Izrael hegyein. Én magam legeltetem juhaimat, és én pihentetem meg őket! – mondja az Úr Isten. – Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszavezetem, a sebesültet bekötözgetem, a gyengét megerősítem, a hízottat és az erőst megoltalmazom, és igazságosan legeltetem őket.” [Ez 34,11-16]

Tegnap, a bibliaórán, elmélkedtünk a juhokról, a juhok és pásztoruk viszonyáról.

Ilyen témák kerültek felvezetésre egy mezőgazdász megfigyelései kapcsán:

1. A juhok ismerik a félelmet, sőt, nagyon is ijedős állatok. És mindaddig, amíg a legkisebb veszélye is fennáll annak, hogy pumák, oroszlánok, vagy más ragadozók vannak a közelben, a juhok készenlétben maradnak. - Félelmek az életemben:
2. A juhok saját hierarchia szerint tartják fenn a rendet a nyájon belül. Általában egy különösen uralkodó típusú anyajuh emelkedik hangadóvá. Féltékenység és harcok miatt gyakran vannak súrlódások a nyájban. Így a juhok nem tudnak megnyugodni, de ha a Pásztor a közelben van, megszűnnek ezek a harcok. - Harcok, konfliktusok bennem, körülöttem:
3. A juhok számára a kullancsok, legyek komoly csapást jelentenek. A pásztor készenlétben tartja a megfelelő szereket az élősködők ellen. - Az életem „élősködői”: pl irigység, féltékenység, szorongás, reménytelenség, rezignáltság:
4. A juhoknak szükségük van a vízre. A szomjas juhok folyton szaladgálnak, és vizet keresnek. Ha a pásztor nem vezeti őket friss vízhez, piszkos, sőt fertőzött vizet is megisznak, ami megbetegíti őket. - Ahol szomjazom az életemben. Ahol a tiszta, éltető víz helyett valami mással oltom a szomjam:

Az én válaszaim ezek voltak: a megfigyelések nem a juhok lelkivilágáról szólnak, hanem azokról a külső körülményekről, melyek a birkák testi és lelki egészségét károsítják. Mégis, az elmélkedés arra akar ösztönözni, hogy magunk lelkivilágára asszociáljunk. Az én véleményem, e példa alapján az, hogy a külső körülményektől nem vonatkoztathatók el a lelki problémáink. Különösen akkor nem, ha azok a lelkiség dolgának terheit növelik. Mert ha van egy pásztor, akkor a többi csak kisbojtár. De, ha a kisbojtár nem érti a pásztort, mert nincs vele közösségben, akkor bizony a juhok szétszélednek, mert a kisbojtár szétkergeti azzal, hogy mást mond és mást tesz, mint amit a pásztor! Eltereli a pásztorról a figyelmet, megtöri az egységes pásztorba vetett bizalmat, és elbizonytalanítja a juhokat.

1. Félelmem az életemben mind abból forrásozik, hogy a pásztorhoz szeretnék tartozni, de a bojtár mindig másra irányítja a figyelmemet.
2. Nem akarok anyajuh lenni, hangadó lenni, aki zavart kelt, amiért a kisbojtár megosztó mivolta ellen háborog! De vágyom, hogy mindenki megmaradjon, rátaláljon a pásztorból áradó békességre, nyugalomra, hitre!
3. Mindezen problémákra ránehezednek azok, melyeket a kisbojtár kitalál, megtalál, problémakánt számomra definiál. Igaza van, de amíg az akolban nincs egység, és nincs a pásztorral közösség, addig ebben a csürhében nem szabad újabb problémákat bevetni, mert azok csak még jobban megosszák a juhokat. Eltávolodunk egyre jobban a pásztortól, mire szétszéled a nyáj, és mindenki a maga útját fogja járni.
4. Azt állítom, hogy nincs tiszta víz manapság! Csak a forrásból szabadna inni! De ki hajlandó elmenni, vagy ki talál oda, illetve, ki képes elmenni oda? Eszembe jut a példabeszéd: akár a szamariai asszony esete, aki találkozik a kútnál Jézussal; akár a „Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Magatok nem mentek be, s akik be szeretnének jutni, azokat meg nem engeditek be.” [Mt 23,13]

Szóval, újra kell építkezni, és azt állítom, hogy nem a papok nyomdokában! Ami nem jelenti azt, hogy ne lenne olyan pap, aki vezethetne bennünket! De csak néhány, akinek példáját követni is szabadna. Többen vannak, akikre hallgatni lehet, de követni nem szabad. A legtöbb azonban olyan, akik méltatlanok Isten Igéjének a hirdetésére is! Azaz, Krisztus közösségének a vezetésére!

Martin Werlen azt tanácsolja, hogy merjük egyszer úgy olvasni a Mk 3,13-19-et, hogy a végén a Judás nevét helyettesítjük be a saját nevünkkel. Felteszi a kérdést: „Mi történik, ha rájövünk, hogy Júdások vagyunk?” A maga nevében válaszol is a kérdésére: „Papként különösen fenyeget minket a veszély, hogy orrunkat magasan hordva megítéljünk másokat, ahelyett, hogy együtt járnánk velük az úton. Minél nagyobb felelősséget viselünk, annál nagyobb a kísértés, hogy hatalmunkkal visszaéljünk.” (Egyházprovokációk c. könyvéből)

Én magamról sem állítom azt, hogy igaz volnék! De megfelelő vezetővel közösséget tudnék alkotni azért, hogy Isten Igazságát szolgáljuk, és országának építőit összegyűjtsük! - Nem akarok Júdás lenni! - Ahogy Mózes, aki nem mehetett be az Igazság földjére, de odáig elvezethette Isten népét! Ma itt tartunk megint! Ezt állítom!

Isten, Te látsz, és látni engedsz valamit abból, ami a Te Igazságod! Segíts, hogy lélekből látó legyek, és érzékenyen vonzódni képessé lehessek a Te Igazságodra, melynek alárendelni képes lehetek elmémet, akaratomat, és minden tudásomat! Ámen