Számon tartja Isten a jótetteit

2Kir 5,14-17 - Lement s megfürdött hétszer a Jordánban az Isten emberének szava szerint, s ismét olyan lett a teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult. Erre visszatért az Isten emberéhez egész kíséretével együtt s bement s megállt előtte s azt mondta: „Immár tudom, hogy nincs másutt Isten az egész földön, hanem csakis Izraelben. Kérlek tehát, fogadj el áldomást szolgádtól.” Ám ő azt felelte: „Az Úr életére mondom, aki előtt szolgálok, hogy nem fogadok el.” Nem is engedett semmiképpen sem, pedig unszolta. Végre Námán azt mondta: „Hát ahogy akarod; de kérlek, engedd meg nekem, szolgádnak, hogy vehessek e földből annyit, amennyit egy öszvérpár elbír, mert nem mutat be többé szolgád egészen elégő áldozatot vagy békeáldozatot más isteneknek, hanem csak az Úrnak.

Zs 97 - Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat cselekedett. Győzelmet szerzett jobbja, az ő szentséges karja. Megismertette szabadítását az Úr, megmutatta igazságosságát a nemzetek előtt. Megemlékezett irgalmáról, Izrael házához való hűségéről. A föld minden határa látta Istenünk szabadítását. Ujjongjatok Istennek, minden földek, énekeljetek, örvendjetek, zengjetek! Zengjetek az Úrnak lanttal, lanttal és a zsoltár szavával; Trombitával és kürtszóval, ujjongjatok az Úr, a király előtt! Zúgjon a tenger s ami betölti azt, a földkerekség és lakói. Tapsoljanak a folyóvizek, és a hegyek is mind ujjongjanak az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet. Igazságban ítéli meg a földkerekséget, és méltányosan a népeket.

2Tim 2,8-13 - Gondolj Jézus Krisztusra, Dávid sarjára, aki feltámadt a halálból, mint ahogy hirdeti az én evangéliumom, amelyért a bilincseket is beleértve úgy szenvedek, mint egy gonosztevő. De Isten igéje nincs megbilincselve. Mindent elviselek tehát a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban levő üdvösséget, az örök dicsőséggel együtt. Igaz beszéd ez: ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni is fogunk; ha vele együtt szenvedünk, vele együtt uralkodni is fogunk. Ha megtagadjuk őt, ő is megtagad minket, de ha hűtlenek leszünk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja.

Lk 17,11-19 - Történt pedig, hogy miközben Jeruzsálem felé tartott, átment Szamarián és Galileán. Amikor beért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Távolabb megálltak, és hangosan kiáltoztak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Amikor meglátta őket, azt mondta: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!” [Lev 13,49]. Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak. Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta Istent, és lábai előtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai volt. Jézus megkérdezte tőle: „Nem tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van? Nem volt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” Aztán így szólt hozzá: „Kelj föl és menj; a hited meggyógyított téged.”

Számon tartja Isten a jótetteit, mert számon tartja azt, akivel szüntelen készséges jót tenni! De én, hinni tudok Benne? Nem csak Istenben gondolom ezt, hanem abban, hogy Isten jóra való szándékkal van irántam, még akkor is, amikor én nem értem meg, mi az, ami Isten számára a legfőbb jó! A jót, míg én magamban, önmagamért és értem valónak értelmezem, addig Isten úgy értelmezi azt, hogy látja mindazokat, akik hátam mögött is vágyakoznak a jóra, készek is a jóra!

„A hit elsősorban egy IGEN: Istenre, önmagunkra, minden emberre, a teremtett világra – hiszen Isten maga is igent mond ránk.” Martin Werlen, Egyházprovokációk, LIV) Erre a hitre eljutni, nem megy másképpen, csak úgy, ha nyitott és szabad vagyok rá, hogy „Isten igéje, mely nincs megbilincselve”, bennem életté legyen. Mi több, éltetővé válhasson!

Nos, ez az, ami semmilyen felkentséget nem igényel. Illetve minden felkenéstől független, mert rajtam áll! Én, hogyan vagyok Istennel, magammal, minden emberrel, és az egész teremtéssel? Igent mondani megengedőn mindarra, ami lehet, a mi van, de azzal a nyitottsággal, hogy minden Isten teljességének a részévé lehet, ha én megengedem!

Én, a hitetlenségemmel, vagy eretnekségemmel vagyok az úttorlasz, ha „a hitet gondolati rendszerként értelmezem” – mondja Martin Werlen, a fent idézett könyvében.

Nem érteni Krisztust, és Krisztusban az Egyházat, minden egyházi tanítást, az igazi eretnekség. Valójában ebben a bűnben mindannyian részesek vagyunk, hogy nem vagyunk képesek összeegyeztetni azt, amit az Egyház tanít, azzal, aki Jézus!

Talán ezért, a tízből csak egy fordult vissza, hogy hálát adjon! A hit torzulása, hiánya, abból származik, hogy nem vesszük komolyan létezésünket, mely tőlünk független tény, de nem független, hogy mire juthat! Képes vagyok visszafordulni, alázatossá tenni magam, vagy, csökönyösen ragaszkodom szavaimhoz, formáimhoz, alaki dolgaimhoz? Nem beismerve azt, hogy magától értetődően, és nyilvánvalóan, mást teszek, mint amit vallok. Mert tudom, hogy vissza kellene fordulnom, de nem teszem meg, találok rá indokot, a magam számára!

Segíts meg, miközben megbocsátod vétkeimet, hogy ne kapkodjak, és ne féljek attól, hogy hálát adjak, hogy megköszönjek, hogy tiszteljem és megbecsüljem azt, amire érdemtelenül alkalmat adsz számomra! Ámen