Szívesen veszem, ha ma Szent Jeromos kapcsán

2Tim 3,14-17 - Szeretett Fiam! Tarts ki amellett, amit tanultál, s amiről meggyőződtél, hiszen tudod, kitől tanultad. Gyermekkorod óta ismered a Szentírást: ez megadja neked az útmutatást ahhoz, hogy a Krisztus Jézusba vetett hit által eljuss az üdvösségre. Minden írás, amelyet az Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre s az igaz életre való nevelésre, hogy az Isten embere tökéletes és minden jóra kész legyen.

Zsolt 118,9.10.11.12.13.14 - Hogy őrzi meg tisztán útját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igéidet. Teljes szívemből kereslek téged, ne engedd, hogy parancsaidtól eltérjek. Szívembe rejtem igéidet, hogy ne vétkezzem ellened. Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem rendeleteidre! Ajkammal hirdetem szád minden végzését. Parancsolataid útjában gyönyörködöm, jobban, mint minden gazdagságban.

Mt 13,47-52 - Abban az időben ezt mondta Jézus a tömegnek: A mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Értitek-e mindezt? „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint egy családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.

Szívesen veszem, ha ma Szent Jeromos kapcsán, ezt az Igét vehetem a szívemre! Mert nem akarok keseregni szenvedésemen! Akkor, amikor a Család szentségi voltán lenne dolgom elelmélkedni. Amiről azt vallom, hogy a Szentírás nagyon szűkszavúan beszél. Ugyanakkor azt vallom, hogy minden arról a közösségről beszél, ami sehol máshol nem élhető meg tökéletesebben, mint egy családban! Isten minden titka ebben a közegben válhat csupán érthetővé, élhetővé, és olyan erőforrássá, melyből megvalósulhat az az isteni szándék, hogy az egész világ üdvösségére jusson, vagyis: Isten országává épülhessen!

De, azt vallom, hogy azért nem beszél sokat Jézus Istenről szóló kinyilatkoztatása, direktben családról, mert már az is egy olyan beskatulyázása a Szeretetnek, vagyis magának az Istennek, Aki azért Lélek, hogy ne lehessen bekorlátozni a teremtett kategóriákba, ami - éppen ezért alany már csupán, vagy tárgy lenne, de nem állítmány és nem Ige többé!

Az Ige – ebben a vonatkozásban nem nyelvtani fogalom! Az Ige a kinyilatkoztatott Szeretet, illetve az a „légkör”, mely élettere a létnek, a létezés feltétele, mely még misztérium a számunkra. Még mindig felfoghatatlan a szabadsága az embernek! Lehetőségünk, ami inkább, és mindaddig Isten irgalmában nyilvánul meg, míg képtelenek vagyunk azzal élni, és nem visszaélni. Mert a hitünk, töredékességünk miatt hitetlenségünk! Ahhoz, hogy hitünkre eljuthassunk, fel kell adni önmagunkat, és mindazt, ami behatárolja emberi mozgásterünket, melybe nem csak, hogy mi magunk szorulunk bele, de bele kényszerítünk mindenki mást is, kit emberként érzékelünk teremtett valóságunkban. Kényszeredett viszonyokban élünk! Mondhatnám, hogy beteges az élethez való hozzáállásunk! Nem értjük azt a használati utasítást, amit Isten bocsát a rendelkezésünkre! Sőt, még odáig sem jutunk el, hogy a biblia a használati utasításunk ahhoz, amit mi az életünknek tartunk! Vagyis: úgy éljük az életünket, hogy tudomást sem veszünk arról, hogy vakságban szenvedünk!

Ebben az összefüggésben a Család Szentségére úgy gondolok, mint arra a közegre, mely független földrajzi és történelmi igazságtól, egzisztenciális közegtől, vagy bármi más jogilag megfogalmazható igazságtól. Isten, a Család szentségében a maga misztériumát, intimitását, tisztaságát, igen: „légkörét” szándékozik megjeleníteni, és lehet képes beidézni ebbe az anyagi világba! Nem tudja Isten megszentelni a világot, ha az ember visszautasítja Őt. De az ember csak az egészséges családon keresztül képes ráérezni arra, hogy Valaki munkatársává lehet, Aki mindenek javát képes szolgálni! Isten az egészséges emberekben képes szolgálni a teremtményét! Ilyen módon, azt vallom, hogy nem a családdal van a baj, hanem azzal a személyes énképpel, mely képtelen megélni, felidézni magában Istenből eredő személyiségét. Ezért szoktam azt mondani, hogy bajom van azzal, ha én, az ember, aki Istentől idegen vagyok, mégis próbálok a szeretetről beszélni. Ilyen vonatkozásában merem azt mondani, hogy, sajnos, elvilágiasodott kereszténységünk. Mi, akire azt a feladatot bízza Isten, hogy legyetek a világ világossága; a világban só, akik ízt adtok ennek a világnak; kovásszá, akiktől képes megkelni, akik képesek fogyaszthatóvá tenni az életet, - minden felelősség rajtunk van, hogy a világ itt tart, ahol tart!

Vegyük csak elő, és elmélkedjük meg Pál apostolnak a Rómaiakhoz írt levelének 3. fejezetét, melyben így összegzi tanítását bűnösségünkről: „mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét.” [Róm 3,23]. És erről tudomást sem veszünk, mert olyan közegben élünk, melyhez mérve magunkat, azt állíthatjuk, hogy még mindig jobbak vagyunk annál. Azt állítjuk, hogy a törvény szerint élünk! Csakhogy, az Isten törvényének nem azt tekintjük ami, és amit törvénynek tartunk, azt nem ott alkalmazzuk ahova való. Mit mond Pál? „Az igazra nem vonatkozik törvény, hanem csak a gonoszokra, engedetlenekre, istentelenekre, bűnösökre, vétkesekre, szentségtelenekre, apagyilkosokra, anyagyilkosokra, gyilkosokra, paráznákra, férfiakkal fajtalankodókra, emberrablókra, hazugokra, hamisan esküvőkre, és arra, ami ezeken kívül még ellenkezik az egészséges tanítással” [1Tim 1, 9-10].

Azt állítom, hogy elvilágiasodott kereszténységünk nem képes hatni a világra, beleolvadtunk a világba. Nem lettünk alkalmassá arra a feladatra, amire Isten szánt bennünket keresztségünk által! Jézus azért vette magára a keresztséget, hogy meggyőzze a világot, hogy a keresztség szentségében erő van, szentségi erő! Már ennek érdeme is kifogyott belőlünk, keresztényekből! Nincs bennünk méltóság! Annak a méltósága, Akiből valók vagyunk!

Pedig, az egyetlen a törvény, az Isten! Csak nehogy önmagamat istenítsem!

Lármázz fel Istenem, mikor alszom, mikor lelkiismeretemet elaltatni készülök, és Tőled távolra merészkedem, hogy már szagodat se érezzem, és hangodat se hallhassam! Benned van bizodalmam és biztonságom, hogy békémre rátalálhassak! Kegyelmedbe vonjál engem, hogy erőd legyen éltetőm! Ámen