Döntse el mindenki maga

1Kor 10,14-22 - Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást. Úgy szólok hozzátok, mint értelmes emberekhez; ítéljétek meg ti magatok, amit mondok: Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérében való részesedés? És a kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testében való részesedés? Mert egy kenyér, egy test vagyunk sokan, hiszen mindnyájan egy kenyérből részesülünk. Tekintsétek a test szerint való Izraelt: akik az áldozatokat eszik, ugye közösségben vannak az oltárral? Mit akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy a bálványoknak áldozott hús vagy a bálvány ér valamit? Dehogy! De amit a pogányok áldoznak, azt a démonoknak áldozzák és nem Istennek [Zsolt 106,37]. Nem akarom, hogy démonokkal legyetek közösségben. Nem ihatjátok az Úr kelyhét és az démonok kelyhét. Nem lehettek részesei az Úr asztalának és a démonok asztalának. Ingereljük talán féltékenységre az Urat? [Mal 1,7; MTörv 32,21] Talán erősebbek vagyunk nála?

Zs 115 - Az Úr kedvében járok az élők földjén. Hittem, még ha így is szóltam: „Nagyon nagy megalázás ért!” Elkeseredésemben azt mondtam: „Hazug minden ember!” Mivel viszonozzam az Úrnak mindazt, amit velem cselekedett? Fölemelem a szabadulás kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt. Az Úr szemében drága dolog, szentjeinek halála. Én is, Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok és szolgálód fia. Széttörted bilincseimet: a hála áldozatát mutatom be neked, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem.

Lk 6,43-49 - Nem jó az a fa, amely rossz gyümölcsöt terem; és nem rossz az a fa, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát gyümölcséről ismerünk meg. Tövisbokorról nem szednek fügét, sem a csipkebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, és a gonosz ember a gonoszból gonoszat hoz elő; mert a szív bőségéből szól a száj. Miért mondjátok nekem: „Uram! Uram!”, ha nem cselekszitek, amiket mondok? Megmutatom nektek, kihez hasonló mindaz, aki hozzám jön, hallgatja szavaimat és megcselekszi azokat. Hasonló a házépítő emberhez, aki mélyre leásott és az alapot kősziklára rakta. Amikor aztán jött az árvíz, nekiesett a háznak a folyó árja, de nem tudta megingatni, mert kősziklára volt építve. Aki pedig hallgatja, de nem cselekszi, hasonló ahhoz az emberhez, aki a házát alap nélkül, a földre építette. Amikor nekirontott az ár, mindjárt összeomlott, és nagy lett annak a háznak romlása.”

Döntse el mindenki maga: ez a ház, amiben vagyunk, az a ház, amelyet Jézus a szilárd alapra épült házhoz hasonlít? Vagy, mi egy másik házat tákolunk, észre sem véve azt, hogy az alapoktól eltértünk?

Ugyan, mondhatjuk-e azt, hogy van a világ számára bármi értelme is a vértanúságnak? Változik-e a világ attól, hogy rengeteg vértanúja van Krisztus tanításának? Pedig, ők lennének a Krisztusra épülő ház alapjában a cement. A vértanúk vére, őket, magukat megtisztítja, az bizonyos, és Isten dicsőségét is hűen szolgálják, de a keresztényeknek jelentenek-e megerősítést abban, hogy arra az alapra építkezni képesek legyenek?

Persze, azt a választ hallom, hogy ez egy elméleti okoskodás, zúgolódás talán, méltatlankodás, hiábavalóság. Ugyanakkor, Jézus ma azt a kérdést firtatja, hogy „minden fát gyümölcséről ismerünk meg”! Mondogatjuk ugyan, hogy „Uram! Uram!”, de megcselekedjük-e, azt, amit mond a számunkra? Vagy az van, amitől Pál akar óvni, hogy a bálványoknak áldozunk?

„Nem ihatjátok az Úr kelyhét és a démonok kelyhét. Nem lehettek részesei az Úr asztalának és a démonok asztalának. Ingereljük talán féltékenységre az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?” Talán, erről kellene elgondolkodnunk, és megvizsgálni a szívünket, hogy hogyan is állunk az Úr ismeretével, hol tévedünk? Mitől ilyen szennyezett a világ? Felmentjük magunkat azzal a válasszal, hogy Krisztus korában sem tért meg mindenki az Ő szavára. De ez álságos, lássuk be! Mert akkor Ő azt mondta tanítványainak menjetek el a világ végére is, és hirdessétek azt, amit tőlem hallottatok. Ha ez a küldetés még ma is visszahangozna általunk, keresztények által, ugyan, miért próbálna bennünket más hitre téríteni bárki is?

Vegyük észre, hogy ha saját elhatározásunkból, józan eszünkre hallgatva nem vagyunk képesek hitre térni, meggyőződésünkre jutni, akkor bizony, más meggyőződését kell szolgálnunk, mert az fog bennünket a maga hitére kényszeríteni! Jézus szelíden tanít, de vannak, akik kényszerrel győznek! Az egyik a szeretet parancsa, a másik az erő, az erőszak parancsa. Melyiknek a szolgálata kedves a számomra? Vagy, erőtlenségemben, együgyűségemben, butaságomban, mert képtelen vagyok magam meghozni a magam döntését, megengedem, hogy más döntése érvényesüljön rajtam, és leigázzon a maga érdekeire?

Tulajdonképpen már ma is ez van, itt Európában, a nyugati világban, csak ma a gazdasági erőfölény uralkodik rajtunk, és nem egy véres erőszak.

Látomás, vagy valóság amiről beszélek? Zúgolódás, vagy méltatlankodás? Jézus is, zsidóként, belülről próbálta jobb belátásra bírni a zsidóságot, de nem hittek neki. Ma, a zsidó nép, hontalanul, hazátlanul bolyong a világban, állandó viszályban próbál magának hazát kiszorítani más népek között. Lehet, hogy egyszer még a keresztényekre is ez a sors fog várni?

Segíts Istenünk jobb belátásra bírni bennünket, hogy hitünk váljon erőnkké, kultúránkká és a szeretet, a Te szereteted munkálkodjon közöttünk! Megértve, és elsajátítva a szavaid értelmét add! Ámen