Nemzetünk ünnepel ma

Péld 4,10-15.18-27 - Figyelmezz, fiam, és fogadd be igéimet, akkor megsokasodnak életed esztendei! Eligazítlak a bölcsesség útján, és vezetlek az igazság ösvényein. Ha azokon jársz, semmi sem zavarja járásodat, és nem botlasz meg, amikor szaladsz. Tartsd meg a fegyelmet és el ne hagyd, őrizd meg, mert ez a te életed! Ne gyönyörködj a gonoszok ösvényein, és ne leld tetszésedet a rosszak útjában! Fuss tőle és ne járj rajta, kerüld és hagyd el azt, Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a derengő fény, amely mindinkább erősödik, amíg a nappal teljes lesz. A gonoszok útja sötétség, nem tudják, hogy mibe botlanak. Fiam! Ügyelj szavaimra, nyisd meg füleidet igéimnek! Ne távozzanak szemed elől, óvd őket szíved belsejében! Mert életet adnak megtalálóiknak, és gyógyulást az egész testnek. Óvd a szívedet minden gonddal, mert az élet ebből fakad! Vesd el magadtól a száj hamisságát, s az ajkak alattomosságát tartsd távol magadtól! Szemed egyenesen nézzen, és szempillád a lábad elé tekintsen! Egyengesd lábad ösvényét, és minden utad legyen céltudatos! Le ne térj se jobbra, se balra, fordítsd el lábadat a rossztól, mert a jobbra vivő utat az Úr ismeri, a balra tartók pedig gonoszak. Ő azonban egyenesekké teszi ösvényeidet, és útjaidat szerencsés véghez vezeti.

Zs 65 - A karvezetőnek. Ének. Zsoltár. Ujjongjatok az Istennek, minden földek, mondjatok nevének éneket, dicsőségét dicsérve zengjétek. Mondjátok Istennek: ,,Milyen félelmetesek műveid, hatalmad nagysága miatt ellenségeid hízelegnek neked. Az egész föld imádjon és dicsérjen téged, zengjen nevednek dicséretet.’’ Jöjjetek és lássátok az Úr tetteit, félelmetes, amit végbevitt az emberek fiai közt. Szárazfölddé változtatta a tengert, gyalog keltek át a folyóvízen; Örvendeztünk akkor benne. Uralkodik hatalmával örökre, szemmel tartja a nemzeteket, hogy fel ne fuvalkodjanak magukban a lázongók. Áldjátok Istenünket, ti nemzetek, hallassátok dicséretének szavát; Ő adott életet lelkünknek, és nem hagyta meginogni lábunkat. Mert próbára tettél minket, Isten, megvizsgáltál minket tűzzel, mint ahogy az ezüstöt vizsgálják. Tőrbe is vezettél, nyomorúságot tettél hátunkra. Engedted, hogy emberek gázoljanak a fejünkön, tűzön és vízen mentünk keresztül, de te kivezettél minket az enyhülésre. Égő áldozatokkal jövök házadba; Megadom neked, amiket fogadtam, amit megígért ajkam, amit szám fogadott nyomorúságomban. Kövér égőáldozatokat mutatok be neked; Jóillatú áldozatul kosokat mutatok be neked, bikákat és kecskebakokat. Ti mind, akik félitek Istent, jöjjetek, halljátok, elbeszélem, milyen nagy dolgokat cselekedett velem! Számmal hozzá kiáltoztam, nyelvemmel őt magasztaltam. Ha gonoszság lett volna szívemben, az Úr nem hallgatott volna meg. Ám Isten meghallgatott engem, figyelembe vette hangos könyörgésemet. Áldott az Isten, aki nem vetette el imámat, s nem vonta meg irgalmasságát tőlem.

Ef 4,17-24 - Azt mondom tehát, és kérve kérlek titeket az Úrban, hogy most már ne éljetek úgy, ahogy a pogányok élnek, akik hiúságokon jártatják az eszüket. Sötétség borult az értelmükre, az istenes élettől elidegenedtek a bennük levő tudatlanság miatt, amely szívük megátalkodottságának következménye. Érzéketlenné váltak, átadták magukat a fajtalanságnak, és haszonlesésből mindenféle tisztátalan tettet elkövetnek. Ti azonban nem így tanultátok Krisztustól, ha valóban őt hallottátok és róla kaptatok oktatást, annak az igazságnak megfelelően, amely Jézusban van: vessétek le a korábbi életmód szerint való régi embert, aki romlásba rohan a megtévesztő kívánságok miatt; újuljatok meg gondolkodástok szellemében, és öltsétek magatokra az új embert, aki Isten képére [Ter 1.26] igazságban és valódi szentségben teremtetett.

Mt 7, 24-29 - Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.

Nemzetünk ünnepel ma. Az ünnep alkalmából több magyar ember kapott különböző állami kitüntetést. Gondolom azért, amiért nemzetünkért valami fontos dolgot tettek. Olyan jót, ami dicséretet érdemel, ami példaként állítható ki, és amiért köszönet jár. Mindezek olyan érdemek, melyek az ember által, az embert méltatják. Mi lesz ezek közül olyan érdem, ami Isten előtt is megállhat? Felemlítésre kerülhet? Nem tudjuk. Úgy gondolom, hogy ez személyes ügy, önvizsgálat dolga, hogy ki – ki hogyan éli meg: mit tettem, ami Isten előtt érdem lehet? Úgy gondolom, hogy ha bárki is, aki elismerésben részesül, mert a közösségéért valami jót tett, kicsit többet annál, mint amit meg kell tenni, mert olyant tett, amit nem szabad elhagyni, az Isten előtt is érdeméül fog szolgálni!

De, abban is biztos vagyok, hogy Isten érdeme és a világ elismerése között nincs összefüggés. Istenünk sokkal érzékenyebben reagál minden olyan tettért, ami az Ő jó szándékát segíti megvalósítani. Az, jórészt magunkon múlik, hogy mennyire tesszük magunkat érzékennyé arra, hogy tudatosultan képesek lehessünk az isteni jót szolgálni.

Ahogy úgy vélekedek a családról, hogy egyre tudatosabban kell a családnak szolgálni a személy méltóságát, a világ ellenében, mely minden lehető eszközzel az önző önmagamért való jót exponálja ki, méltatlanná aljasítva az örök értéket, a pillanatért cserében, úgy gondolom azt is, hogy az ember, egyedül a méltóságának tiszteletével lehet képes az isteni jóra is érzékenyé tenni magát.

Az ember rettenetesen érzékeny műszer. Mégsem mindegy az, hogy mire teszi magát érzékennyé? A Példabeszédek könyve beszél ma arról, hogy a bölcsesség és az egyetlen igazság érdekében kell vigyáznom a testem épségére. Ma, alapvetően, az ember szórakozása az, illetve frusztráltságának enyhítésére fordítja idejét fitneszfoglalkozásokra, ehhez a megfelelő felszerelésekre, technikákra költ rengeteg pénz – erre keresünk (!) – ahelyett, hogy olyanra fordítanánk energiáinkat, időnket, és pénzünket, melyek a másik embert kiegészítik. Bizony, nem keressük egymás szolgálatát, önérvényesítésünket hajszoljuk, egymás ellenében, ami, észre sem vesszük, hogy kioltják a mások jóra törekvő energiáit. Értelemszerűen, ha cselekvésem eredménytelen lesz, az frusztrálttá tesz! Úgy élünk, ahogy a világ azt diktálja. A rossz orvos sem azért kezel, hogy meggyógyuljunk, hanem, egyszerűen a tünetet kezeli, azokkal az eszközökkel, amikre az egészségügy többi szereplői érdekeltté teszik. Önérdek érvényesítési láncban vagyunk szereplők, mert nem is kutatjuk az isteni jót, mely a magam helyén az én dolgom volna! Mert minden egyes embernek, meg van a pillanatban és a térben a maga helye, Isten terve szerint, és Isten szándéka szerint, úgy, mint a teremtésben együttműködő partnere. De, erről nem veszünk tudomást, mert mi egymáshoz igazodást tanultunk meg. Richard Rohr próbál felvilágosítani arról, hogy a világ arra tanít bennünket, hogy külső tekintélynek feleljünk meg, és ne annak a belső tekintélynek, Aki maga az Isten, aki Lelkét lehelte belénk, vagyis belső hangok által akar bennünket vezetni. De ehhez bennem a csendnek kellene megszületni, annak a békességnek, Aki az Isten rezzenéseire válik érzékennyé. Hogy majd a test, az anyag szolgálatával válhassak én, az Ember az Isten cselekvőjévé lenni. Ezzel szemben, én, az ember, gyártok olyan automatikákat, berendezéseket, gépeket, amik az én érdekemben, engem szolgálnak ki. Én vagyok az Isten, engem szolgáljon a teremtett világ, én nem akarok senki szolgálatára lenni, és senkinek kiszolgáltatottá lenni!

Az ember, aki magáról azt állítja, hogy intellektuel, kultúr lény, intelligens, jól képzett, civilizált, hárítja magától azt, aki nála intelligensebb, tiszteletet érdemel, elismerésre méltó lehetne, hogy őt ilyen képességekkel, karizmákkal, és ekkora szabadsággal ruházta fel. Akkor állíthatjuk azt, hogy intelligens ez az ember? Vagy, azt kell megállapítanunk, hogy sajnálatra méltó, amiért öntelt, és rosszul bánik a maga szabadságával? Pontosabban: visszaél mindazzal, ami lehetősége volna!

Istenem, Mennyei Atyám, Te, aki mindent látsz, és mindent értesz, Aki minden felett Úr vagy, segítsd és vezesd az emberiséget a kijózanodásra! Ámen