Ahogy minden Istenből való

Jer 31,1-7 - Abban az időben, - mondja az Úr - Istene leszek Izrael minden nemzetségének, ők pedig az én népem lesznek. Így szól az Úr: Kegyelmet talált a pusztában a nép, amely megmenekült a kardtól; nyugalma felé tart Izrael.” A távolból megjelent nekem az Úr: „Örök szeretettel szeretlek téged, azért vonzottalak kegyelemmel. Ismét felépítelek, és te felépülsz, Izrael szűze; ismét ékeskedsz kézidobjaiddal, és kivonulsz a vigadozók körtáncával. Ismét szőlőt ültetsz Szamaria hegyein; és akik ültették, az ültetők fogják élvezni is. Mert lesz nap, amikor így kiáltanak az őrök Efraim hegyén: „Keljetek fel, és menjünk fel a Sionra, az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!” Mert így szól az Úr: Ujjongjatok Jákobnak örömmel, és vigadjatok a nemzetek vezére miatt! Zendítsetek dicsérő dalra, és mondjátok: „Szabadítsd meg, Uram, népedet, Izrael maradékát!”

Jer 31,10-13 - Halljátok az Úr igéjét, nemzetek, hirdessétek messze a szigeteken, és mondjátok: „Aki szétszórta Izraelt, össze is gyűjti, és őrzi, mint pásztor a nyáját!” Mert megváltotta az Úr Jákobot, és kiváltotta őt a nála erősebb kezéből. Eljönnek és ujjonganak Sion magaslatán, odaözönlenek az Úr javaihoz: a gabonához, musthoz és olajhoz, a fiatal bárányokhoz és borjakhoz. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és nem epedeznek már tovább. Akkor majd örül a szűz a körtáncban, ifjak és öregek együtt. „Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom és megörvendeztetem őket bánatukban.

Mt 15,21-28 - Jézus ezután elment onnan: visszavonult Tírusz és Szidon vidékére. És íme, egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, így kiáltott hozzá: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid Fia! A lányomat kegyetlenül gyötri egy démon.” Ő azonban egy szóval sem válaszolt neki. A tanítványai odamentek hozzá és kérték: „Küldd el őt, mert csak kiabál utánunk.” Ekkor így szólt: „Nem küldtek máshová, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.” Az asszony mégis odament, leborult előtte és kérte: „Uram, segíts rajtam!” Erre így válaszolt: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak.” De az asszony csak folytatta: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a morzsákból, amelyek lehullanak uruk asztaláról.” Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony, nagy a te hited! Legyen neked, amint akarod.” És abban az órában meggyógyult a lánya.

Ahogy minden Istenből való, úgy vonzódik minden Istenéhez. De mert Isten számára minden, amit alkotott jó, úgy magához vonzani akar mindent. Látom magamat, amikor valami jót sikerül tennem, gyönyörködöm abban, vagyis vonzódom hozzá, és vonzani akarom magamhoz, hogy örömömben meg ne fogyatkozzam. Úgy gondolom, ez olyan képességem, mely Isten hasonlatosságára lett részem. Istennek ez a képessége, tulajdonsága fejeződik ki Jeremiás ma elhangzó szavaiban: „Örök szeretettel szeretlek téged, azért vonzottalak kegyelemmel.”

Így tudom elképzelni az asszonyt is, akinek vágyát végül Jézus megértve így felel: „Asszony, nagy a te hited! Legyen neked, amint akarod.” És, mert „abban az órában meggyógyult a lánya”, bizonyos vagyok benne, hogy ez az asszony többé nem volt képes elkerülni Jézus vonzását! A szeretet hatalmának vonzását! Ami ember számára megtérés a szeretethez, az örök szeretethez.

Az Ószövetségi próféták szavai rém bőbeszédűek. Talán azért, hogy megértetni bírják azt, ami az üzenete Istennek, számukra – Isten népe számára. Azzal ellentétben, amit élt a nép, ami elhomályosította szemüket, ami nem engedte látniuk azt, ami Isten vonzására való abból, ami a világban van. Annak ellenében, ami emberi hívság, hiúság.

Jézus valami nagyon nagy dolgot látott meg ebben a kánaáni asszonyban. Aki nem volt zsidó, mégis valami olyan erő munkálkodott benne, ami a hiten túl, a szeretetre vezette őt el. Mert a hitünk sem önmagáért való, nem is önmagamért való, hanem arra, hogy elvezessen embert anyagi valóságából az egyetlen igaz és szent szeretetre, Istennel való közösségünkre! Hogy többé ne legyen se fontos, se lényeges, se érdemünkké a magunk kívánsága, élhetetlensége, képtelensége, hívsága, mi csalfa örömökre gyújthat. Mert mind, csupán pótlékai annak, amire érdemesek lehetünk! Isten hatalmas! Hatalma azonban méltóságunkat kívánja! Már itt, e világban, mely csupán kezdete annak, amire elvezethet mindannyiunkat, ha a megváltottságunk értékké képes lenni a számomra. Csak félre ne értsem, mit jelent az ember számára a maga méltósága! Önmagam méltósága! Mert, ez olyan kegyelem, mely az evilági ember számára semmit sem ér. Bár, lehet számára olyan kihívás, mely ráébresztheti arra, hogy többre van rendeltetése, ahogy a kánaáni asszonynak is.

Győzz le engem Istenem, hogy érdemem legyen az, hogy Te szültél engem, még annak előtte, hogy lettem! Ámen